3.

Yoshimi

Mióta Raktari is visszatért közénk és megint hárman lakunk együtt, dolgozunk, azóta szinte sosem jutott egymásra időnk. Hol azért, mert váltásban vittük a műszakokat, hol itt volt Teruki is, ami ugye alap akadály. Ennek megfelelően nagyon hiányzik már egy kis összebújás, meg hogy ne csak lopni lehessen azokat a csókokat, hanem legyen egy kis időnk egymásra.


Kapóra jön ez a nap, mert én reggeles voltam, Tari délutános, Teru meg éjszakás, így ő is kimarad az osztásból, nekem meg van időm előkészíteni, amit szeretnék. Remélem, Raktarinak is tetszeni fog, mert van benne azért szervezés bőven, kezdve ott, hogy a kedvenc kajáját főzettem meg Ayakoval, aki készségesen segédkezett, bár nem tudta, mihez, befejezve ott, hogy nehéz a gyertyákat elrejteni, mikor mindenki itt téblábol állandóan. De most van időm szépen előszedni mindent.


Úgy gondolom, az sem gáz, ha a földön ülve fogunk enni, legalábbis remélem, nem zavarja Tarit, mert abba bele sem akarok gondolni, hogy valami ne legyen tökéletes. Szereztem fehér abroszt, azzal terítem le a dohányzóasztalt. Délután jártam kint, hoztam virágot, bár ez lehet, hogy túl nyálas, de úgy éreztem, jöhet. Most ott díszeleg a három szál rózsa az asztal közepén egy vázában. Megterítek teljesen, elhelyezem a két gyertyát is. Nekem tetszik az eredmény, most már csak az étel hiányzik, de az egy óra múlva is ráér.


Betéblábolok a fürdőbe. Szeretném, ha ezzel sem lenne gond, én csak egy közös ázásra gondoltam félhomályban, kettesben, összebújva. Lehet, hogy ez túllép egy határt Tarinál, de nem akartam rákérdezni, nehogy ebből legyen a probléma. Majd kiderül, meglátjuk, mit szól hozzá. Vettem egy csomó úszógyertyát, amik kis befőttesüvegekben és edénykékben úsznak most a helyiségben. Már csak meggyújtásra várnak. Meg persze hoztam illatos habfürdőt is, hátha ez csábító lesz. Szeretném, ha ezt megengedhetnénk magunknak. Oké... hiányzik a szex, de az nem minden. Hiányzik az is, hogy normálisan összebújjunk, megöleljem, megcsókoljam Tarit, ehhez pedig különleges alkalmat szeretnék.


Raktari jó egy óra múlva végez most már. Nem ártana elmenni megnézni, hol áll a vacsora, csak azt sem akarom, hogy látszódjon ez a felhajtás. Korábban is előfordult, hogy ilyenkor, mikor valamelyikünk hamarabb végzett, akkor hozott a többieknek enni, ezért nem is izgatom magam a kérdésen, bár az igaz, hogy külön kérést nem szoktunk benyújtani, de néha lehet egy kicsit változtatni. A házinéni sem szólt egy szót sem, sőt, a tejbegrízre is rá tudtam venni, ez pedig remélem, megint csak plusz pont lesz.


Végül nem bírom tovább és elindulok összeszerezni mindent. Még fél órám van a nagy agyalásban, szóval tökéletesen kell időzíteni. Kimegyek a konyhába, ahol már össze van rakva nekünk minden egy tálcára. Hálásan köszönöm meg Ayakonak az ételt és már indulok is vissza vele. Még az asztalra kell pakolnom, meg nem ártana mindent tökéletesre varázsolni. Meg át is akarok öltözni, bár tudom, hogy felesleges. Lerakom a tálcát az egyik íróasztalra, aztán berobogok a szobába és átöltözöm valami kényelmesebbe, mégis kicsit pikánsabba. Nem tudom, miért, csak szeretnék tetszeni Tarinak úgy igazán. Megfésülködöm, megigazítok mindent magamon, aztán meggyújtom a gyertyákat az asztalon, kiporciózom a vacsorát és megcsinálom a hangulatvilágítást is. Kezdek egyre idegesebb és izgatottabb lenni, és alig várom, hogy megjelenjen. Elvileg most végzett, akkor leadja a szolgálatot, szóval maximum tíz perc és itt lesz. Nagyon szeretném látni, hogy mit szól ehhez, hogy örül-e majd neki. Ez a pár perc a legnehezebb, pedig napok óta tervezem az akciót, mindent beszerezni és beidőzíteni sem volt könnyű. Teru is annyira aranyos volt, hogy kicsit hamarabb lelépett, alig tudtam hálálkodni neki. Már csak öt perc... Teljen már leeeeee!