17.

Jeremy

Ez ez ez ez... Nem akarom magamnak sem bevallani, de ez csodálatos volt. Nagyon élveztem és valahol ki is éltem magam. Akemi olyan kis aranyos és annyira tudta élvezni, amit csinálunk. Sosem voltam még így hármasban, engem dugtak mindig és kellett sokfelé figyelnem, bár ez most is megvolt. Már tényleg csak éhes vagyok, de ezek szerint van kaja, ami megnyugtat. Kuncogva sétálok ki a konyhába Masaohoz és csak úgy heccelve simogatom meg, igazából jó kedvem van, akkor meg ilyenek beleférnek. Nagyon is jól érzem magam és remélem, Akemi is túljut a zavarán, mert ez így eléggé vicces lesz, márpedig én maradnék éjjelre, ha lehet, pláne, ha a fiúk éppen bevetik magukat az újoncokkal szemben.

- Jó étvágyat! - vigyorgok tele szájjal és nekiállok felfedezni, mit is lehet enni.

- Kössz - válaszol. Milánói makarónit csinált a srác, amit Masao kanálon teker fel villára, csak utána eszi meg. - Csatlakozol? - kérdezi meg elmosolyodva.

- Ha lehet, igen - kuncogom el magam. - Farkaséhes vagyok - ismerem el. - Nem is értem, mi hozta meg ennyire az étvágyam - nevetem el magam és szerzek egy tányért, amibe lapátolok némi tésztát, majd Masao mellé ülök le. Keresek villát és kést. Nagyon tudom becsülni, akik tekergetnek, de nekem mindig leesik a villámról, így inkább aprítok. - Elárulod, mi járt a fejedben közben? - kérdezem kíváncsian.

- Hogy a kölyök lassan, de biztosan meg fog tanulni főzni, vagy nagyon jól kereső állást, esetleg pártfogót kerít, különben éhen hal - válaszol elvigyorodva. - Miközben, te tök?

- Nem is olyan rossz - nyújtok rá nyelvet, miután megkóstoltam az első adagot. - De ha szeretnéd, holnap főzhetek nektek valami mást, mielőtt elmegyek. Amúgy meg miközben perverz módon vigyorogva bámultál minket.

- Taníthatod a kölyköt, talán elfogadja - jelenti ki. - Ha láttad volna magatokat, te is vigyorogtál volna.

- Szívesen, tudod, hogy szeretek főzni - mosolygok rá. - Mert ennyire jól néztünk ki együtt?

- Igen. - Könnyedén elismeri, s lezártnak tekinti a témát, Akemi pedig szégyenlős képpel kerül elő immár felöltözve. Rámosolygok kedvesen, de tele a szám a kajával.

- Ilyenkor már nem egészséges enni - jegyzi meg motyogva, miközben teát tölt magának.

- Éhesen aludni meg nem lehet - szól be Masao kedvtelve a kölyöknek.

- Pláne nem komoly testmozgás után - teszek rá egy lapáttal, mire a kölyök fülig vörösödik. - Mit szólnál, ha holnap maradnék egy kicsit tovább és főznénk valamit? - kérdezem be végül a srácot.

- Jó - egyezik bele kurtán. - Masao... Eredetileg rizst akartam csinálni... - motyogja el. A férfi már sejtheti, mi következik, mert elmosolyodik, leteszi evőeszközeit a kiürített tányérba, majd felkönyököl az asztalra és megtámasztja kézfején az állát, úgy mustrálja az elsüllyedni készülő tökmagot. - Ne nézz így, a rizs tehet róla! Leragadt és forró volt az edény is! - hadovál, mire az alvilági elneveti magát. Ezek szerint odaégett...

- Mit csináltál vele?

- Beáztattam.

- Holnap megnézem, mit alkottál - közli végül nagyvonalúan, azzal feláll az asztaltól és magához inti a kölyköt.

- Ne máár! Tök gáz vagy meztelenül a konyha közepén...

- Szerintem inkább jól kinéző darab - vonom meg a vállam és elmosolyodom. Ne mondja nekem, hogy nem így gondolja. Masao egyáltalán nem tűnik dühösnek sem az eltüntetett, kozmás edényért, sem a kölyök megnyilvánulásáért, mégis játékos szigorral hívja magához továbbra is, Akemi pedig leszegett fejjel, őrá sandítva araszol hozzá.

- Most haragszol?

- Elmondhatatlanul - válaszol most már elvigyorodva, azzal előre lendül. Akemi nevetve próbál menekülni, még sikít is, mikor a férfi elkapja és a vállára dobja, s vidáman kiabál, míg megforgatja.

- Tegyél le! Tegyél le! - követeli, Masao meg röhögve megpaskolja a fenekét.

- Áh, az olyan kölyköket, mint te, jól ki kell porolni! - közli még egy párat rápaskolva a kölyök hátsójára.

- Nem is! Jeremy, védj meg! - kérlel rám nevetve, mire felnevetek én is és pattanok Masaohoz ugorva, játékosan elkapva a derekát, mintha bármilyen esélyem is lenne vele szemben. De mókának jó lesz.

- Engedd el, különben olyat teszek, hogy csak na! - röhögöm továbbra is, de csak játékos éle van a hangomnak.

- Remélem, látod, hogy remegnek a térdeim a félelemtől - vág vissza a férfi nevetve, majd fél kézzel böködni kezd engem.

- Hééé! - Vigyorgok, mint a vadalma, aztán persze nem állom meg a visszavágást sem és egy jól irányzott ugrással rácsimpaszkodok a kezére. Masao hangosan nevetve cipel be minket a hálóba. Akemi még mindig viháncol a vállán és néha megcsikizi Masaot, mert nagyokat nevet és megrándul időnként. Belevetem magam a játékba és igyekszem kinyúlni én is felé, de a nevetéstől egyre nehezebb lesz. Egymás után landolunk az ágyon a kölyökkel és az alvilági játékosan morogva áll neki megcsikizni minket. Vergődve röhögünk, de nem adom fel és igyekszem visszatámadni, elérni Masaot és visszacsikizni őt. Visszamorogni sem felejtek el közben, bár nevetésbe fullad sokszor a dolog, de nagyon igyekszem. Akemi meg menekül, amíg én elterelem Masao figyelmét, addig hátulról támadja be, de nem jár jobban mint én. A férfi két kézzel fogja magához és folytatja a csikizést, mire a kissrác beleharap a fülébe. Ez kéééész! Én sem maradok tétlen és a másik oldalról támadom be Masaot, csikizve, markolászva, hatalmasat vigyorogva. Kettőnkkel úgysem bír majd el és szépen megnyerjük a csatározást.

- És hol marad a fairplay? - kérdezi.

- Jó korán esett le, hogy azt hírből se ismerjük! - röhögi a fülébe a kölyök.

- Mi csak kiegyenlítjük az erőviszonyokat - teszem hozzá. - Te kétszer akkora vagy, mi meg kétszer annyian.

- Ne rajtam kérd számon a kis növésű termeteteket - vág vissza ledobva a szöszit az ágyra, azzal magához ragad, átfog, hogy mozogni is alig tudjak, s alaposan megcsikiz.

- Nem... nem kértem - nevetem. - Csak vázoltam a felállást. - Persze vergődöm és próbálok szabadulni, de így elég nehéz, meg nem is védekezem olyan erővel. Szeretek játszani és ez most kifejezetten jó. Élvezem. Közben Akemi is ténykedik és párnával fejbe csapja Masaot, ugyan nem erősen. Na ebből mi sül még ki ezután? A kölyök röhög a saját tettén, de az alvilági bokán ragadja és így ülteti le az ágyra. Nagyot huppan, és először csak meglepődik, ám aztán nevetni kezd. Hogyan lehetne szabadulni? Most van egy kis időm, szóval a férfihez kapok és én kezdem el csiklandozni. Megfeszíti az izmait, ezzel semlegesítve magát és még győzedelmesen rám is vigyorog. Morcosan fújok egyet, de aztán kuncogva fúrom a fejem a mellkasához és helyezek el rajta egy csókot, erre Masao megsimogatja a fejem és felsóhajt.

- Mennyi szufla van még bennetek? - kérdezi elégedetten.

- Nem sok - felel Akemi még mindig szuszogva és nevetve.

- Attól függ, mire - nyugszom le lassan én is.

- Természetesen rendet vágni a rumli helyén, hogy megfelelően kifáradva vessétek bele magatokat az ágyba - válaszol vidáman a férfi.

- És a zuhany? - kérdezem hatalmas kiskutyaszemekkel.

- Hogy te megejted-e, azt nem tudom, én tiszta ágyban akarok aludni egy elpakolt konyha tudatában, lefürödve - közli magabiztosan. - És mivel nem egyedül csináltam a rumlit, nem egyedül fogom eltüntetni, amennyiben ragaszkodtok a kényelmes alváshoz - teszi hozzá ördögi mosollyal.

- Mit takar a kényelmetlen? - kérdezem meg a biztonság kedvéért, de már alig tudom visszafogni a nevetést.

- Emlékszel a vallató szobára? - kérdez vissza, Akemi pedig nyel egyet.

- Naná! - De most már elröhögöm magam. - Perverz gondolataim egyikében néha vissza is tér. De nem ma, akkor inkább pakolok.

- Ez tényleg perverz. És új lakója lesz hamarosan - újságolja kipakolva az útból, hogy nekiállhasson lehúzni az ágyneműt, de persze már indulok is segíteni neki.

- Nem tudom elhinni, hogy képes vagy egy kígyóval egy házban élni... - motyogja Akemi, miközben tiszta huzatokat keres.

- Miért? Szerintem tök édes volt és baró módon tudott sziszegni. Én bírtam. És ki az új jelölt? - A kölyök ennek hallatán elborzad és inkább hozzám vágja a lepedőt, mire lerángatom a használtat az ágyról és nekiállok beigazgatni.

- Negyven centis kis hím lesz, egy újabb világos színű boa. Valami keverék, azzal nagyon nem foglalkoztam, minek nevezik, mert megláttam és megszerettem - válaszol a huzatok levétele közben. - Elvileg ellenállóbb lesz az albínómnál, és ráragadt névként a Chester.

- Ő sem lesz mérgező, ugye? - kérdezem vigyorogva.

- Nem hát. A boák könnyen szelídíthető, kezesebb kígyók, viszonylag kicsik, de az óriáskígyók közé sorolják őket.

- Mikor érkezik? - kérdezem kíváncsian, mikor végre sikerül megküzdenem a lepedővel.

- Egy hónap múlva. - Közben ők is haladnak, Masao áthúzza a takarót, Akemi meg a párnákat.

- És őt is beengeded majd az ágyadba? - vigyorgok hatalmasat felszedegetve és szétválogatva a ruhákat a földről. Akemire nézek, aki láthatóan kiakad a kérdésemtől, pedig... Jah nem! Azt csak Deonnak meséltem.

- Persze.

- Ezt nem mondjátok komolyan! - kiált fel a tökmag.

- De.

- Mi a baj vele? Nem nyálkás, nem síkos és nem akart megenni - vonom meg a vállam. - Éjszakára kaphatok egy pólót? - kérdezem meg Masaot.

- A szekrényben találsz, válassz! - ajánlja fel, én meg túrok egyet magamnak.

- De hát... hát... ööh...

- Ez értelmes volt - állapítom meg csendesen, de a kölyök láthatóan K.O.

- Basszus... ti tényleg perverzek vagytok! - szólal meg.

- Én nem, ő volt - mutogatok Masaora.

- Az ilyesmi két emberen múlik - veri lazán vissza a labdát, azzal elhagyja a szobát.

- Lehet, hogy igazad van - morgom utána azért, de csak, hogy nehogy véletlenül meghallja. - Konyha? - kacsintok a srácra.

- Jó... menjünk... te perverz - mormolja. - Még mindig nem hiszem el... Mikor Masao nekem felajánlotta, azt hittem, viccel, aztán kis híján sikítófrászt kaptam, mikor előkerült azzal a szörnyeteggel - meséli.

- Akkor én jobban fogadtam - kuncogom el magam. - Megjelent az ajtóban vele, aztán idehozta. Kicsit ideges voltam, de megsimogattam és nem volt vele semmi gáz, utána meg ment minden a maga módján. De azért ne képzelj bele nagyot, mert nem a kígyóval szexeltem, csak itt volt. Amúgy izgató, nagyon is.

- A hideg is ráz attól, amit mondasz! - vágja rá.

- Ízlések és pofonok - állapítom meg, majd nekiállok elmosogatni, amit lehet, remélve, hogy Akemi addig csinál valami rendfélét az asztalon, de mikor megfordulok, már serénykedik is. - Holnap mit főzünk?

- Valami nehezebbet. Olyat, amit Masao szeret, de én esélytelen, hogy elkészítsem.

- Ezzel nagyjából a fél étlapot körbelőtted - közlöm kuncogva. - Nekem bármi megfelel, derítsük ki, minek örülne.

- A rakottakat említette pár napja... - motyogja.

- És mi van itthon rakni? - kérdezem meg már tervezgetve.

- Én nem értek túlzottan a konyhához, ha nem tűnt volna fel... Nézz körül! - Amint befejezem a mosogatást, nekiállok széjjelnézni. A mélyhűtőben hús az van, de ahogy kutatok tovább, sok minden hiányzik. Többek között az, amit rakhatnék. Hm... Akkor viszont már jó lenne a darálthúst is frissen beszerezni.

- Reggel vásárolni megyünk - jelentem be vidáman. - Te mit eszel meg rakva? - kérdezem azért meg a srácot, hogy akkor már olyan legyen a kaja, ami neki is jó.

- Nem tudom... nem igazán ettem még ilyesmit... meg inkább olyat csinálj, amit Masao nagyon szeret és én biztos nem tudom megcsinálni.

- Minden bántás nélkül szerintem egyiket sem tudod - mondom meg őszintén. - De most, ha akarod, megtanítom neked az alapját, arra meg a többi variálható. Ha kapunk, lehet kelkáposzta, savanyúkáposzta, karfiol, zöldbab, esetleg spárga, de az utóbbit én sem szeretem nagyon. Krumplit most nem raknék, mert az szerintem annyira nem laktató.

- Eléggé analfabéta vagyok a konyhában - ismeri be szégyenkezve. - A kelkáposztát nem szeretem, de a savanyúból készült rakott finomnak tűnik.

- Akkor ahhoz szerzünk anyagot - mosolygok rá, majd előkapom a seprűt és fel is seprek. - Meg akkor kéne még valami leves, esetleg édesség. Mit szólsz?

- Háromfogásos? - kérdezi meg elégedetten Masao. - Hmm... Gondoltam, szólok, hogy szabad a fürdő, ha igényed van rá, de ha átcsevegitek az éjszakát takarítás közben, nekem az is tökéletes. Jó éjt, fiúk! - búcsúzik vigyorogva. - És a rakott savanyúkáposzta tökéletes lesz! - kiált még vidáman.

- Nem! Nem lesz háromfogásos! - szólal meg Akemi. - Nem kényeztetjük, mert ha itt marad rám, akkor sose lesz velem elégedett!

- Ne butáskodj - mondom kedvesen mosolyogva. - Ha nem lenne veled elégedett, már repültél volna - vonom meg a vállaim. - Elmegyek fürdeni - teszem hozzá. - Szerinted hogyan alszunk ma? - kérdezem azért meg a srácot.

- Az ágyában mindhárman - jelenti ki durcásan, azzal trappolva indul az ajtó felé. Vállat vonok és bevetem magam a fürdőbe. Negyed óra alatt mindennel végzem, most már kezdek elfáradni, akkor meg nem szeretek hosszan ázni. Mikor visszamegyek a szobába, már Masao mellett fekszik a srác és egy kislámpa mellett halkan beszélgetnek. Bemászom én is az alvilági mellé és aprót mosolygok. Most éppen kifejezetten jól érzem magam. Amíg hallgatom őket, előkaparom a mobilom és írok Terunak, hogy a reggel törölve, majd valamikor délután végzek csak, és hogy ez így is megfelel-e neki. Remélem, nem fog kiakadni, de akkor már tényleg főzzünk valami jót a sráccal és ha megtanítom rá, akkor utána is rendben lesznek a dolgok. Teru válaszol is, ugyan csak egy “Meg”-et küld, amiből nyilván érzem, hogy nem örül neki, de megvonom a vállam. Masao közben a hátára fordul és nagyot ásít. Megszabadulok a telefontól és egyszerűen átkarolva bújok hozzá, mint mindig, de hagyok helyet a másik srácnak is.

- Mikor jössz meg holnap? - kérdezem még csendesen.

- Egy után megyek el, addig itthon maradok. Vagy zavarok?

- Persze, nagyon - kuncogom el magam. Masao végül átfog mindkettőnket és így jó érzés mellette lenni. - Csak azért, hogy mikorra legyen kész, mert akkor úgy kell reggel kelni.

- Kilenc táján szoktam kelni. - Akemi is befészkeli magát véglegesen és végigsimít a férfi testén.

- Akkor húzok órát - kuncogom el magam. - Vagy nem ebédet akarsz?

- Meg ne próbáld! - figyelmeztet mély hangon Masao.

- És ha utána kiengesztellek? - dorombolom, majd elkuncogom magam. - De nekem vagy három óra kell a főzéshez - magyarázom meg végül.

- Akkor később megyek - jelenti ki. - Kiengesztelni meg nem tudsz, ha nem akarok kiengesztelhető lenni - teszi hozzá, azzal hasra fordul és újra helyezkedik. Átfut rajtam a pánik és most egy picit rosszul kezdem érezni magam, de aztán inkább hagyom a francba az egészet és visszabújok hozzá. Nem bántani akartam és ezt szerintem ő is tudja. Megcirógatja a combom, amiből tudom, hogy nem haragszik, így nyomok egy puszit a vállára és csak utána hunyom be a szemem. Álmos vagyok kifejezetten, így csak hallgatom a szuszogásukat, mielőtt behúz az álom.