25.

Shinji

Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik! Elmondhatatlanul megfáztam két napja, miután jártunk a faházban. Tatsuki hibája! Kellett neki emlegetni. Amúgy sincs igaza, mert nem vagyok beteges. Telente egyszer megfázom, és? Ez még nem a világvége. Lehetne rosszabb is, csak azt meg nem hagyom. Pedig szívesen ugrottam volna el egy kiadós edzésre, ha már Jeremy kihívott, viszont jelenleg ebben az állapotban rohadtul örülnék, ha nem jönne mégse ma vacsorára, de hát... A mindenem fáj enyhe kifejezés, de legalább most a láz nem üt ki, ahogy szokott, bár gondolom, milyen építő látvány lehetek melegítőben, nyakig felhúzott cipzárral, vörös orral, egy tonna zsebkendővel a zsebemben közlekedve. Lassan annyi teát diktál belém Tatsuki, hogy megundorodom tőle, de inkább, mint rám uszítsa Bakarit. Így is elég volt az az egy injekció, amit tegnap kaptam a miheztartás végett. De legalább a láz nem kínoz, csak minimális szinten. Persze Tatsuki morog, mondván örülne, ha tüdőgyulladással nem ugrálnék ennyit, de muszáj vagyok. Ahogy most is, mert ki kell mennem mosdóba. A tea hibája! Tatsuki eléggé frusztrált és zabos, mert bosszantja, hogy semmit se tud értem tenni, pedig nem is kell. Pihenek, ha úgy van és ellátom őt is. Persze időnként megpróbál meggyőzni, hogy amíg beteg vagyok, Bakari hadd legyen itt, mert nekem meg kell gyógyulnom és szövődmények nélkül, ő meg egyedül nem jut semmire, viszont engem sem ugráltathat. Kész szerencse, hogy a szex miatt nincs kiakadva, mert azt bármikor élvezem vele. Talán csak egyszer utasítottam vissza, mert akkor tényleg pokolian éreztem magam a bőrömben. A tetováló teljes gőzerővel igyekszik a kezét mozgásra bírni, de ettől is csak ideges.

- Ne morogj már folyton - sóhajtom visszatérve a szobába és befekszem mellé, ölébe hajtva a fejem, kicsit lehangoltan. Nem felel semmit, csak fújtat egyet, majd simogatni kezdi fejem. - Kell valami?

- Maradj nyugton - feleli összetúrva a hajam. - Rémes vagy.

- Csak taknyos - kuncogom combját cirógatva. - Elmúlik.

- Taknyos kölyöktigris - vág vissza vigyorogva, én pedig dorombolni kezdek neki. Nem sokáig tudom ezt művelni, mert nem kapok levegőt az orromon, így kénytelen vagyok felkelni és kifújni, de amint ez megvan, már fészkelem is vissza magam. Azt hiszem, kezd égni a fejem.

- Nem ártana egy zuhany - szólalok meg csendesen. Azzal legalább lent tudom tartani a lázam, meg a gyógyteával, amit belém tukmálnak, ő is és Bakari is. Talán fontolóra kellene vennem, hogy addig Bakari is itt tanyázzon, míg ilyen pocsékul vagyok, csak büszkébb vagyok én annál.

- Akkor irány - mondja és kicsit a combjait is megmozgatja, hogy indulásra bírjon. Felkelek öléből, majd csókot nyomok nyakára és elindulok letusolni. Hosszú perceket töltök a zuhany alatt, míg érezhetően jobban nem érzem magam, s törülközővel a derekamon térek vissza, hogy tiszta ruhát vegyek elő magamnak.

- Mikor jön Jeremy? - kérdezem meg, miközben belebújok egy melegítőnadrágba és az egyik trikómba, hogy visszatelepedjek a tetoválóhoz. Rohadt jólesne egy cigi, de nem tudom, nem-e fulladok meg tőle. Val'szeg igen, de muszáj, így levadászom azt és rágyújtok. Nem igazán tüdőzöm le, inkább csak pöfékelem és Tatsukit is megkínálom. Még szép hogy kér. Mélyen beleszív a cigibe, majd félrefújja a füstöt.

- Ne szóljak neki, hogy maradjon a hátsóján? - kérdez vissza.

- Amennyire be volt zsongva. Maximum dobok előtte még egy zuhanyt, meg kivételesen veszek be valami lázcsillapítót és nem lesz gond - mondom komolyan. - Ha meg nagyon nem bírom, udvariasan kirakom a szűrét - vigyorgok rá angyalian a tetoválóra.

- Lefekhetsz aludni, én szívesen ugráltatom a kölyköt - jelenti ki a semmi jót nem ígérő mosolyával. Sejtettem ám.

- Meglátjuk, hogy lesz. Felkeltesz egy óra múlva? - oltom el csikkem és fekszem el az ölébe hajtva fejem.

- Fel - felel dorombolva és cirógatni kezd. Lehunyom szememet, s szinte azonnal el is nyom az álom az ölében. Mélyen alszom, talán ennyire mélyen még nem is aludtam, mióta beköltöztem Tatsuki mellé, hogy gondoskodjak róla. Melegem van, elég nyugtalanul is sikerül aludnom mindannak ellenére, hogy mindezt mélyen teszem, s mikor Tatsuki ébresztgetni kezd, csak morogva, nyűglődve térek magamhoz. Inkább folytatnám még, de muszáj vagyok felkelni, mert be kellene raknom a sütőbe a kaját, és megint kellene egy zuhany is, azt hiszem. Csak egyszerűen még muszáj egy kicsit így maradnom. Minden izmom ég. Tatsuki mélyet sóhajt.

- Telefon felhív Bakari! Kihangosít - szól szigorú, kemény hangon.

- Igen? - szól bele a férfi rövid idő múlva.

- Meguntam a tökölést, lécives foglald be a matracot a dolgozószobámban.

- Hamarosan ott vagyok.

- Rendben. Telefon lerak!

- Haragszol? - kérdezem meg csendesen, még mindig ölében feküdve. Kicsit javul a helyzet, de még nem akarok kikelni az ágyból.

- Nem. Egyszerűen csak nem kockáztatom tovább, hogy komoly bajod legyen.

- Megyek, zuhanyozok egyet, meg veszek be valamit - mondom komolyan és fel is kelek az öléből. - Kikísérsz? - kérdezem meg. Nem tud segíteni még sokat, de elég az, ha velem jön, míg kibattyogok a fürdőbe. Biztonságot ad, utána majd jobb lesz, ha veszek be valami vackot, bedobom a kaját és letelepedek egy teával valahova, míg kész nem lesz.

- Persze - feleli és jön is utánam. Nekiállok levetkőzni, Tatsuki pedig végig a közelemben marad. - Hogy érzed magad?

- Tűrhetően. Fájnak az izmaim - állok neki letusolni.

- Szédülés? Hányinger? - kérdezi túlharsogva a vízcsobogást.

- Egyik sincs, levegőt venni nehezebb.

- Bakari átveszi a felügyeletünket, te nyomod az ágyat, én edzem a kezeimet - jelenti ki. Lehet vele ellenkezni? Lehet, csak nem érdemes...

- Van más választásom? - kérdezem meg elzárva a csapot és törülközőt kerítve. Megtörlöm magam, majd felöltözök és a konyhába megyek. Berakom a sütőbe a kaját, majd kerítek gyógyszert és azt is beveszem. - Kávé? Vagy más?

- Farmer, ing, utána kávé. De előtte egy csók - köti ki egy félmosollyal. Odalépek hozzá és átkarolva derekát csókolom meg lassan, szerelmesen, miközben elkezdem befelé terelgetni őt, továbbra is játszadozva ajkaival és nyelvével. Kezeit csípőm fölé teszi, egyikkel óvatosan betakarva a tigrisemet és ugyanolyan gyengéden és szerelmesen viszonozza csókom, ahogy én csókolom őt. Rég nem aggódik egyikünk sem azon, hogy nekimegyünk valaminek, már csukott szemmel is eltalálunk a lakásban bárhová. Miután eljutunk az ágyig, még mindig falva ajkait ültetem le az ágyra, majd apró puszikat nyomok ajkára, s mosolyogva nézek szemébe. Tatsuki elvigyorodik és egy kérdő biccentéssel felel. Mintha nem tudná. Célzatosan jelzem neki, hogy csússzon hátrébb, majd feltérdelek mellette, ölébe helyezkedve.

- Mikor ér ide Bakari? - kérdezem tőle csendesen, vágytól is rekedtes hangon.

- Húsz perc, félóra... valahogy így - felel. Látom rajta, hogy vágyik rám, de ott van benne az aggodalom és ugyanakkor az izgalom is. Nem hiszem, hogy képes lennék most egy vad menetre vele, de nem is ez a célom jelenleg. Elmosolyodom.

- Bőven elég - döntöm hanyatt finoman és fölé magasodva vonom őt szenvedélyes csókba, majd áttérve nyakára indulok el lefelé testén. Falom bőrét, míg lábai közé ereszkedem a földre, ám mielőtt ajkaim közé fogadnám, nyelvemmel megcirógatva hasfalát nézek fel rá kihívóan.

- Imádom, amikor ezt csinálod - mondja mosolyogva -, de ha fölém jössz, duplán jó lesz mindkettőnknek - folytatja vigyorra váltva. Mmm, kecsegtető ajánlat, megfontolandó nagyon is. Míg újra felállok, végignyalok testén az előbbi útvonalat bejárva, végül pedig felegyenesedem és először trikómtól szabadulok meg szépen, lassan, majd nadrágomat is ugyanezzel a tempóval, incselkedve vele veszem le. A feje fölött térdelek vissza az ágyra, majd csókot nyomok ajkaira, végigharapdálok állán, egészen mellkasáig, s újabb fényes nyálcsíkkal húzok végig bőrén nyelvemmel farkáig, így helyezkedve el fölötte, s végül ajkaim közé fogadva őt eresztem mélyen torkomra. Ujjai felkúsznak combjaimon egészen fenekemig, belső felükön pedig Tatsuki gondosan elhelyezi apró, izgató harapásait, szívásait, csókjait, mígnem elér farkamhoz, s végül az enyémhez hasonlóan eltüntet szájában és kényeztetni kezd.


Zihálva fekszem el rajta, még rángat a kielégülés és remeg mindenem. Nehezen kapok elég levegőt, de végül köhögve levergődöm magam Tatsukiról.

- Ülj fel! - szól rám kérve, aggódva. Ő szinte azonnal felül és próbál valahogy segíteni. Felegyenesedem és mély levegőt véve próbálok lenyugodni kicsit. Sikerül is valamelyest, s amint jobb a helyzet, csak halványan Tatsukira mosolygok. Legalább a kaja már illatozik, már amennyire érzem.

- Hmm... - hümmög elégedetten. - Isteni illatok jönnek és hamarosan Bakari is befut - jelenti ki, miközben kimászik az ágyból. Utána indulok, hogy segítsek neki felöltözni és én is ruhába küzdöm magam.

- Remélem, az íze is van olyan jó, kicsit nehezebb, hogy nem érzem őket - mondom csendesen elővéve neki inget és farmert és kezdem el felöltöztetni.

- Meózzam? - kérdezi meg kintről Bakari. - Vagy mást kell vele csinálni?

- Mindjárt ránézek - felelek neki és magamra veszek egy melegítőfelsőt. - Elvileg még kell neki húsz perc.

- Élvezd ki a szabadságod utolsó perceit - tanácsolja Bakari, mire a tetováló felröhög. Kösz, legalább te megvédhetnél. Vetek egy szúrós pillantást a mellettem lévő Tatsukira.

- Nem kapsz kávét - nyújtom rá nyelvem.

- Jobb is, Bakari az ágyhoz láncol - kuncogja, majd nyom egy csókot a fejemre. Duzzogok, mint egy gyerek...

- Legalább te megvédhetnél - nézek Tatsukira durcás képet vágva.

- Azt csinálom - jelenti ki komolyan. - Szépen megnézed a kaját, aztán megvizsgál Bakari és lefekszel pihenni. Mostantól ő rendezi a soraimat.

- Esélyem sincs a látványos tiltakozásra, mi? - kérdezem halvány mosollyal a tetoválóra sandítva.

- Dehogynem! - neveti. - Látványosan gyorsan leszel leszerelve.

- Ne vegyél rá mérget - pislogok rá angyali képet vágva.

- Ő több idegpontot ismer.

- Ennek most örülnöm kéne? - Rendben, kicsit húzom az időt, de talán ennyi belefér még.

- Hát... ha szeretnéd tudni, hogyan lehet pici energiabekeftetéssel nagyon nagy fájdalmat csinálni vagy kiütni a másik embert... - mondja elvigyorodva.

- Naná, hogy szeretném! Bár most inkább nem a saját bőrömön tapasztalva - teszem hozzá, mielőtt nagyon nekikezdenének annak, hogy megmutassák. - Tíz perc és jó lesz a kaja, csak ki kell venni - mondom Bakarinak végül beletörődve sorsomba.

- Tíz perc múlva ki lesz véve - jelenti ki az orvos. - Irány az ágy! - adja ki az ukászt.

- Oké - mondom belenyugvóan és elindulok befelé, de még előtte odalépek Tatsukihoz és nyomok egy csókot mellkasára átkarolva derekát egyik kezemmel, de meg kell kapaszkodnom benne egy pár pillanatra. Csak fejem nekidöntve várom, míg csillapodik kicsit a hirtelen jött szédülés. Tatsuki persze megérzi, hogy nem vagyok jól, ezért magához fogva lépdel velem vissza a szobába, mikor már képes vagyok rá. Kérés nélkül fekszem be az ágyba és már húzom is magamra a takarót. Remekül érzem magam. Bakari persze nem hagy, lehúzza rólam a takarót és nekiáll megvizsgálni a tőle már annyira megszokott, szokatlan módon. Megnézi a szemeim, megméri a pulzusom, pontokat nyomogat végig rajtam, miközben Tatsuki őt figyeli.

- Rosszabb lett a helyzet, mint volt - jelenti ki szigorúan. - Ha kikelsz az ágyból és nem az egészségi ügyeid intézed, megnézheted magad - morogja.

- Ne aggódj, nem vagyok mazochista - felelem neki komolyan, megint nehezen véve a levegőt.

- Dehogynem - vet ellent könnyen Tatsuki, s leül mellém, hogy simogathasson.

- De csak, ha... rólad van szó...

- Intézem a kaját - közli Bakari, majd kettesben hagy minket. Muszáj vagyok félig ülő helyzetbe keveredni, hogy levegőt kapjak, így beigazítom magam mögé a párnát.

- Fáradtnak... érzem... magam - mondom csendesen.

- Aludj - kér csókot nyomva a fejemre, közben pedig Bakari is visszatér bögrével a kezében.

- Szeretnék... levegőt kapni... is... - Elkérem a teát az orvostól, majd iszok egy pár kortyot és végül elhelyezkedem kicsit lejjebb csúszva az ágyon, hogy megpróbáljak aludni. Már most érzem, hogy nem lesz könnyű. - Mellém... fekszel?

- Persze - felel Tatsuki és elhelyezkedik a mellettem átfogva csípőmet. Odadöntöm fejem az övéhez és lehunyom a szemem. Nem tudok aludni. Fáj a mellkasom, még mindig nehéz levegőt vennem, remek lesz így az egész. Nagy nehezen mégis elnyom végül az álom, de nem alszom jól. Furcsa és idétlen álmok váltogatják egymás olyan kuszaságban, hogy szinte követni sem lehet. Nem is fogom fel, csak azt, hogy nyugtalanul alszom, melegem van, ugyanakkor ráz a hideg és megint nem kapok levegőt. Valamivel ezután megébredek levegő után kapkodva, s mindenem fáj. Tatsuki a testem borogatja, miközben Bakari masszírozva igyekszik csillapítani a lázam. A tetováló kezén most nincs kötés, gondolom, azért, hogy segíteni tudjon az orvosnak, s amint átmelegszik testemen a törülköző, beleejti azt a mellette lévő lavor vízbe, kicsit átöblíti, s miután Bakari kicsavarta, elrendezi rajtam. Nem bírok tovább feküdni, muszáj felkelnem, különben megfulladok.

- Szeretnék... felülni... - mondom nehézkesen, mire Bakari segít is elhelyezkedni a megfelelő szögben.

- Elvagy még ezzel a kezeléssel, vagy adjak gyógyszert? - kérdezi meg az orvos.

- Elvagyok - felelem. - Nem... akarok... gyógyszert, ha... nem muszáj. Csak... levegőt... kapni...

- Azon dolgozom.

- Kérsz valamit? - kérdezi meg Tatsuki. Megrázom fejem, jelezve, hogy nem, majd elkap a köhögés. Ég a tüdőm. Bakari persze próbál segíteni, hogy könnyítsen a helyzetemen, de nem sok sikerrel. Nem tudom, mi lenne a jó. Elveszi a teát az éjjeliszekrényről és belém diktál pár kortyot. Nem bírok visszaaludni, ráz a hideg és ez csak egyre borzalmasabb. Essünk túl rajta gyorsan! Lőjjenek le! Azt hiszem, ma nem lesz velem könnyű dolguk. Fenébe...

- Később... - kezdek bele, de inkább feladom. Kinyújtom kezem Tatsuki felé, hogy közelebb legyen hozzám, ám aztán én mozdulok és fekszem ölébe hajtva fejem. Valamelyest így jobb most, a levegőt is könnyebben veszem. Tatsuki nekiáll fejem simogatni, ami szép lassan elnyugtat, közben Bakari még mindig masszíroz. Lassan úgy érzem, elaludni is sikerül, s amint ez megtörténik, megint kezdődnek a furcsa álmok, ám most nem zaklatnak fel, nyugodtan alszom, kellemes a meleg, ami körbevesz és egész jól is érzem magam. Bár az eddigieket figyelembe véve ez meglepő. Nem tudom, mikor ébredek meg, de még mindig sötét van és ezt is furcsálom. Mindkét férfi itt van a szobában, Tatsuki ül mellettem, mint egy örzővédő-kutya, s kedveskedőn megsimogat. Halványan rámosolygok, majd igyekszem felülni. Bakari persze azonnal ugrik, hogy segítsen, majd kérdés nélkül diktál belém némi folyadékot.

- Hogy vagy? - kérdezi meg csendesen, miután magamhoz tértem. - Kérsz valamit?

- Fáj a mellkasom, de most tudok levegőt venni. Jól érzem magam - teszem még hozzá -, és azt hiszem, éhes vagyok kicsit. - Tatsuki erre elvigyorodik a sok jót nem jelentő vigyorával és ehhez mérten Bakari azonnal le is lép, mire a tetováló hozzám hajol és forrón csókol meg. Átkarolom őt és magamra húzom. - Mennyit aludtam? - kérdezem meg, miután Tatsuki elhelyezkedett mellettem úgy, hogy fejét vállamra hajtva neki is kényelmes legyen, miközben hasam kezdi el cirógatni.

- Csak egy napot - válaszol könnyedén. - Már vártuk, hogy kidőlj - árulja el kuncogva. Én annyira nem.

- Akkor nem okoztam csalódást - mondom csendesen. - Rémes voltam? - kérdezem meg halványan elmosolyodva.

- Nem jobban, mint ébren - válaszol vigyorogva, heccelve engem. Bakari hoz nekem egy adag kaját, ezért Tatsuki felkel rólam, de közel marad hozzám, míg az orvos segít felülni, én pedig nekiállok, habár lassan, de enni.

- Kár, pedig túl akartam szárnyalni - heccelek vissza.

- Miért is? - kérdezi kuncogva, csókot nyomva a nyakamra.

- Csak a szokásos maximalizmus.

- Néha aggódom, mi lesz a következő célkitűzésed - ugrat doromboló hangon.

- Semmi olyan, amitől égnek áll vagy túl hamar kihullik a hajad - mosolygom két falat között. - Majd rögtönzök.

- A hajam így is égnek áll - állapítja meg egy gyors mosollyal. Valóban így van, Tatsuki haja rakoncátlanul szanaszét mered, mivel visszavágatta úgy öt centisre, de már azóta szerencsére nőtt valamennyit. Jobban szeretem hosszú hajjal. - Alig várom - osztja meg velem izgatottan. - Bár most azt jobban, hogy elmúljon ez a rohadt tüdőgyulladásod - dorombolja kéjesen fülembe, az orvos pedig inkább jobbnak látja, ha olajra lép. Szegény, ilyenkor sajnálom azért.

- Díjaznád, mi, ha megint előtted ujjaznám meg magam, miközben leszoplak? - kérdezem be, ha már szegény Bakarit elüldöztük sikeresen megint. Azt hiszem, a kaja is elég volt most, így inkább elkezdem a tetoválót etetni vele.

- Igen, határozottan és meg is fogod tenni, ha felhúzol - fenyeget meg teli szájjal, a semmi jót nem ígérő mosolyával. Nem tudom eldönteni, hogy jelen esetben vágyjam vagy inkább rettegjem a dolgot. Val'szeg kellemetlen lenne, ha közben megint szarabbul lennék, ugyanakkor bassza meg, valahol akarom is.

- Nem tudom eldönteni, hogy most féljek, vagy inkább vágyjak a dologra - közlöm vele végül, újabb adagot tolva a kajából szájába.

- Félj - közli biccentve az ajtó felé.

- Igen, ő elég visszatartóerő - kuncogom.

- Félő, hogy lezsibbasztja a farkam, hogy hagyjalak békén, úgyhogy bocsi, tigris, de amíg Bakari itt van, érintetlen maradsz.

- Fenébe - felelem lemondó sóhajjal.

- Gyógyulj meg hamar, aztán az egekig keféllek - javasolja.

- El is higgyem? - kérdezem be ravasz félmosollyal. - Nem állsz te meg annyinál - teszem hozzá, s az üres tányért lerakom az éjjeliszekrényre, majd magamhoz veszem a teát. Megkínálom Tatsukit is belőle. Legalább hamarabb fogy. Már kezd herótom lenni tőle, de nagyon, pedig szeretem a teát, ráadásul meg is kedveltem ezeket a gyógynövényeseket is, bár már kicsit soknak érzem.

- Már azt hittem, elégedetlen vagy.

- Mintha lettem volna valaha is - vigyorgok rá, s miután ő is ivott a teából, a bögrét is száműzöm az éjjeliszekrényre a tányér mellé. Kész csoda, hogy még elfér rajta bármi is. - Helyezkedj el kényelmesen - kérem meg őt.

- Tudom, hogy tudok, de azt is, hogy nem mindenkinek egyformák az igényei - közli könnyedén, miközben kényelembe helyezi magát. - Nem tűntél még elégedetlennek, hallani azonban olyan egósimogató - heccel. Elfészkelem magam mellette hozzábújva, mire ő is átkarol és csókot nyom fejemre.

- Szóval fényezzelek kicsit, mi?

- Sose árt, de majd azután inkább, hogy Bakari elment.

- Meggondolandó - kuncogom, majd csókot nyomok mellkasára és átfogom testét.

- Ha felizgatsz, te is lüktető farokkal fogsz itt heverni - fenyeget dorombolva, majd megcsócsálja a fülemet. Nem állt szándékomban felizgatni kivételesen, bár gyanítom, teljesen mindegy, mit teszek. Na jó, azért elgondolkoztam a dolgon.

- Nem tennék ilyen meggondolatlan dolgot - jelentem ki ártatlanul. De, tennék, csak van pár nyomós érv, ami meggátol benne.

- Remélem is - jelenti ki dorombolva. Elmosolyodom és lehunyom szememet. Megint kezdek fáradni, nem kicsit.

- Dorombolj még - kérem őt csendesen, aprót szusszanva.

- Te vagy a tigris és én dorombolok - mondja a kérést teljesítve. - Mesét nem dorombolok el neked, abban valószínűleg Asame profibb nálam - húzza az agyam továbbra is dorombolva. - Jeremy amúgy nem jött, mondtam neki, hogy ha majd meggyógyulsz, jöhet, szóval nem úsztad meg a jelenlétét, viszont Mitsuko járt itt, ő főzött ránk - újságolja. - Deon is keresett. Nem akart semmit, csak hallani a hangod, de mondtam neki, hogy abból most nem sok van, eljöhet, hogy elmutogasd neki kézzel-lábbal a mondandód.

- Néha a tigriseknek is kell valaki, aki dorombol nekik, főleg a taknyos kölyöktigriseknek - válaszolok elmosolyodva. - Majd beszélek a kölyökkel, hogy mit szeretne, annak meg örülök, hogy éhen nem haltok legalább.

- Majd a hangom meggyógyít - közli magabiztosan. - Ugye hamar meggyógyulsz, mert másféle gyógyszert is szeretnék adni neked? - heccel nyakamon játszva ajkaival. Én ne húzgáljam az oroszlán bajszát, de ő rángathatja a tigrisét.

- Nyeles aspirint vagy rudamon cseppet? - kérdezem be játékosan.

- Majd te választasz - hagyja rám nevetve, majd arcát a hajamba temeti és felsóhajt. Az eddigi izgatottsága alábbhagy, most a ragaszkodása kerül előtérbe. Kicsit jobban magamhoz szorítom én is.

- Mindkettőt szeretem - jegyzem meg halkan. Csendben maradunk pár percig és ez a kevés nekem most elég ahhoz, hogy újra elnyomjon az álom.


Hosszú ideig elkerülnek az álmok, nincs más, csak a nyugtató sötétség, Tatsuki illata, mely körülölel és elnyugtat, s az ölelése, ám valami változni kezd megint. Hűvös levegőt érzek meg testem körül, s a férfi illata is lassan elillan, ahogy egyre jobban égeti bőrömet a hideg. Keresem őt a sötétségben hasztalan, kiáltanék, de nem jön ki hang a torkomon, ám ennyi nekem kevés, hogy feladjam. Futok. Magam sem tudom, merre, csak egyre jobban zihálok, ahogy igyekszem kikeveredni a sötétségből Tatsuki nevét üvöltve. Egyre nagyobb pánik lesz rajtam úrrá, miközben még mindig a kiutat keresem a sötétben kapkodva a levegőt, szinte fuldokolva, mert úgy érzem, bármennyire is igyekszem szaporán venni, nem jutok eléghez.


Felriadok zihálva, kapkodva a levegőt, és hiába ülök fel, semmit nem segít, nem jutok eléghez. Ez inkább megrémít, s hiába próbál nyugtatni Tatsuki, nem sok sikerrel teszi. Tudom, hogy meg kellene nyugodnom, mert ez így rosszabb lesz, s igyekszem is így tenni, ám a légszomjam nem csitul. Bakari próbál ellátni, bár gondolom, nagyon nem tud mit kezdeni velem, csak a lázam igyekszik lejjebb vinni. Használ is valamit, mert érzem, hogy kevésbé ráz a hideg. Tatsuki persze azért morog, mert nem tudja használni a kezeit, ettől függetlenül megpróbál masszírozni. Combjára teszem kezem.

- Nincs semmi baj - szólal meg aztán azon a nagyon szelíd, meleg, monoton hangján, amivel meditációkor szokott csak beszélni. - Nyugodj meg. - Aprót bólintok, jelezve neki, hogy azon igyekszem, csak épp rohadtul nem sikerül. Továbbra is kapkodva veszem a levegőt, apró kortyokban, de lehunyom a szemem. - Fáj, tudom, de inkább mélyet be, lassan ki. - Úgy teszek, ahogy kéri, s bár tényleg pokolian fáj, ez végül használni kezd. Lassan megint normálissá válik a légzésem, s amint ez megtörténik, már bújok is a tetoválóhoz nyakához fúrva arcom. Ügyetlenül ölel magához, s nyom egy csókot a fejemre.

- Ügyes vagy - dorombolja.

- Sajnálom... - mondom csendesen.

- Ugyan mit? - kérdezi értetlen Tatsuki.

- A betegséget nem sajnálni, hanem kezelni kell - jelenti ki Bakari. - Igyál - kéri teát nyújtva felém. Elengedem Tatsukit és elvéve az orvostól a bögrét iszok egy pár kortyot, majd visszaadom neki azt, s ismét a tetoválóhoz simulok. Bakari végül magunkra hagy minket, Tatsuki pedig tovább nyugtatva engem csókokkal halmoz el.

- Mit álmodtál, emlékszel rá? Szólongattál.

- Nem tudom. Sötét volt, hideg... Féltem, mert nem voltál sehol, hiába akartam kiabálni neked, nem tudtam sokáig... fájt, egyedül maradtam...

- Félsz tőle, hogy elveszítesz? - kérdezi meg csendesen. Igen, ezt kár lenne tagadni. Mindenki fél, hogy elveszíti a másikat. Szerintem ez teljesen normális... talán. Aprót bólintok, így felelve neki. - Jelen helyzetben ez egyáltalán nem megalapozott félelem, Shinji - mondja nyugodtan. - Kipurcanni nem fogok, elmenni nem fogok, a ház meg tele van a szövetségeseimmel.

- Tudom, de ezt akkor sem tudom neked elmagyarázni.

- Ne félj ilyentől - kéri. - Nincs okod félni, ezt jegyezd meg.

- Rendben - válaszolok csendesen. Tudom, hogy így van, legalábbis hiszem azt, hogy igen, de akkor is, mikor itt kell hagynom valami miatt egyedül, akkor aggódom a dolog miatt. Ne féljek, mikor látom rajta is ezt? Ahogy vár vissza, mikor egyedül hagyom, mert még nem tudná megvédeni magát... Megint doromboló hangot hallat és csókot nyom fejemre.

- Ne aggódj, hamarosan már az alap dolgokat meg fogom tudni csinálni rendesen.

- Ebben egy percig sem kételkedtem sosem - mondom elmosolyodva. Én türelmetlenül várom azt a pillanatot, mikor ez megtörténik, mikor lassan minden visszakerül a régi kerékvágásba.

- Még jó. Én sem kételkedem, csak néha túl messzinek tűnik ez az időpont - mondja meg őszintén. - Jobban vagy?

- Már rettegek előre, hogy jövő ilyenkor nem úszom meg anélkül, hogy alaposan meghempergess a hóban - kuncogom. - A mostani is egészen jól sikerült - teszem hozzá vigyorogva. - Igen, jobban.

- Csak jövőre a tüdőgyulladás maradjon ki - kéri játékosan. - Egyébként nagyon szívesen. Szerintem izgalmas lesz - állapítja meg izgatottan.

- Nem hiszem, hogy azon az egy hóban hempergésen múlt most is, egyszerűen így jött össze - sóhajtom lemondóan. - Kéne egyet zuhanyozni. Olyan szagom van, mint egy oroszlánnak... - kuncogom.

- Hmm... micsoda sokoldalú dög vagy te - állapítja meg végigmérve. - Sörényes, oroszlánszagú, csíktalan szextigris... Ha akarsz, mehetünk - teszi hozzá elvigyorodva.

- Nézd a jó oldalát. Kevesen mondhatják el magukról, hogy egy komplett állatkertjük van - vigyorgok rá csókot nyomva nyakára. - Szeretnék, fogalmazzunk inkább így - javítom ki játékosan, majd kibontakozom öleléséből és lassan kikelek az ágyból.

- Az állatkert még annyira nem ritka, de az egyben a sok már igen - javít ki, és jön utánam alig távolodva el tőlem. Leveszem magamról a bokszerem és megnyitva a csapot állítom be egy kellemesen meleg hőfokra, majd beállok alá és elkezdem magamra folyatni a vizet nekidőlve a csempének, ami most kellemesen hűt is egyben.

- Nem akarsz csatlakozni? - kérdezem meg a férfit mosolyogva.

- Szívesen, csak ezt vedd le - kéri a karjait kinyújtva és csípőjét előre tolva. Visszaakasztom a zuhanyrózsát a helyére és a csempe felé fordítom, még leöblítem a kezem, majd megtörlöm az egyik törülközőbe, s odalépve Tatsukihoz állok neki lefejteni karjairól a kötést, majd a bokszerétől megszabadítani, s amint ez megvan, visszalépek a falhoz, majd magunkra fordítom a zuhanyt és a férfihoz bújok átölelve őt, fejem a mellkasára hajtva. A tetováló is átkarol, s dorombolva kezd el cirógatni, miközben csókot nyom fejemre, majd fülemre is. Belecsókolok nyakába, finom harapdálom végig a bőrét. Nem érdekel, nem bírom ki, hogy ne ingereljem, vagy izgassam. Végighúzok kezemmel testén falva bőrét, nyelvemmel játszadozva bőrén, míg egészen elé nem térdelek. Felpillantok rá. Tatsuki elégedetten elvigyorodik, majd gyengéden húzza ölére fejem. Mélyen a torkomra engedem őt, majd kiengedve ajkaim közül végigcirógatom nyelvemmel makkját, azzal ütemesen szopni kezdem, hagyva, hogy irányítson, hogy megint szinte szájba dugjon, mígnem elélvez, de most nem számat tölti meg forró spermájával, hanem arcomat teríti be vele. Hagyom, hogy hajamnál fogva, még ha egyelőre inkább csak célzatosan is, de felhúzzon, majd forrón-fullasztón megcsókoljon.


Amint ajkaink szétválnak, leereszkedik elém nekidöntve a csempének, majd szopni kezd. Isteni, amit csinál, vágytam már erre. Nem érdekel, hogy Bakari morog, hogy nem kellene, nem bírom sokáig Tatsuki nélkül. Még ha nem is kefél meg, de ez kell, méghozzá mindkettőnknek. Hangosan sóhajtozva veszem a levegőt, megtámaszkodva vállán, s fejem hátradöntve. Fáj levegőt venni, de kegyetlen mód élvezem, amit velem művel. Remegve, levegőért kapkodva ráng át rajtam az orgazmus és lehunyt szemmel próbálok újra levegőhöz jutni, s amint Tatsuki ismét feláll előttem, már simulok is hozzá. Elkap a köhögés és teljesen összeránt a fájdalom. A tetováló ismét nekitol a csempének és kényszerít arra, hogy egyenesen maradjak.

- Csak lassan, nyugodtan - búgja vigyorogva. Erőtlen elröhögöm magam mély levegőt véve, mígnem múlik a légszomj megint, s a tüdőm is csak kellemesen tompán ég, ahogy lélegzem.

- Oké, azt hiszem... most már megmaradok - pihegem mosolyogva és egy kicsit hűvösebbre állítom a vizet.

- Ajánlom is - közli dorombolva, aztán csókolni kezdi ajkaim. Elveszem a szivacsot közben és nyomok rá tusfürdőt, míg nyelvemmel ajkain játszadozom én is, és nekiállok lemosdatni őt. - Magadat - dorombolja kéjesen. Elmosolyodva harapdálok végig ajkán, s elkezdem magamat átmaszatolni a szivaccsal.


Tatsuki persze rettenetesen élvezi a műsort, így egy hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltolom őt magamtól, majd megint egy adag tusfürdőt nyomva a szivacsra habosítom azt fel, majd ajkamba harapva, kihívóan szemeibe nézve kezdem újra átmosni testem. Egészen ágyékomig csúsztatom a habos szivacsot, majd ismét felvezetve testemen mosok végig vele nyakamon. A tetováló vigyorogva megcsóválja a fejét, majd visszalépve hozzám combom belső felén végigsimítva csókol meg forrón. Átkarolom nyakát és szerelmesen viszonzom nyelve játékát.

- Nézünk valami filmet? - kérdezem csendesen, miután ajkaink elváltak. - Kicsit sok volt most a fekvésből - teszem hozzá. Mancsait a fenekemre simítja, úgy fog át.

- Igen és hogy ne und a fekvést, ülhetsz az ölemben - heccel.

- Tökéletesen hangzik - mondom ártatlanul elvigyorodva. - Csak nehogy megbánd, mert sokat ficánkolok - teszem hozzá és elgondolkodom. Rendben, túl perverzzé kezdek válni Tatsuki mellett, de most rohadtul elképzeltem, ahogy a kanapén az ölében ülve, ártatlanul filmet nézve kefél meg, s a legnagyobb gondunk, hogy egyikünk se nyögjön hangosan, mert a szomszédos dolgozószobában egy veszélyes fenevad durmol és nem tenne jót nekünk, ha felébredne, főleg nem arra, hogy nem bírunk magunkkal, mikor én levegőt is épp csak kapok.


Befejezem mindkettőnk mosdatását, még a hajam is lerendezem, hogy a most már hűvösebb víz a fejem és arcom is lehűtse, majd elzárom a csapokat. Áttörlöm mindkettőnket, s Tatsuki derekára kötök elsőnek törülközőt, majd a sajátomra is. Bedobok egy adag ruhát a mosógépbe és beindítom, majd visszamegyünk a szobába, hogy valami ruhát kerítve magunknak kitelepedhessünk a kanapéra filmet nézni.