24.

Jeremy

Tatsuki távozása után minden felborult bennem, mintha megszédült volna a világ. Maradhatok, ez szuper, csak nem tudom, mi értelme van. Mindenesetre nem mozdulok Teru mellől még akkor sem, ha legszívesebben menekülnék. Végül Masao is előjön és már nem bírom tétlenül, így inkább nekiállok valami ennivaló összeütésének. Érzem, hogy ezzel tudok segíteni, így meg is csinálom, ráadásul le is nyugszom valamennyire. Zavar, hogy kerülgetjük egymást, kiborít a feszültség, ami köztünk van és talán a sírás segítene, de most nem akarok.


Aztán persze újabb lapáttal tesz az egészre, mikor Masao leül velem beszélgetni. Felkavar rendesen, de értem, hogy miről beszél, miről akar meggyőzni, ugyanakkor bánt és fáj, hogy elutasít, hogy még így, felajánlkozva sem kellek neki, közben meg becsülöm, mert nem használ ki, nem esik nekem és nem veszi el, amit adni akarok. Ennyire kettősen még sosem éreztem magam. Hosszú ideig ázom a zuhany alatt, gondolkodom és végül feladom az egészet. Megértettem és nem fogok ellenkezni, ha neki így jobb. Önző voltam eddig, csak magamra gondoltam, holott Masao érdekeit is szem előtt kellene tartanom, hiszen szeretem. Végül nem megyek utána, ahogy először terveztem, hanem elkucorodom a kanapén és csak nézek ki a fejemből, valamivel később megjönnek a könnyek is és nagyon halkan sírok, amitől valamelyest megkönnyebbülök.


Persze nem tart sokáig, mert Masao elindul, bár nagyon csendes, de észreveszem és már utána is iramodom, még mielőtt valami hülyeséget csinál. Megbánom? Nagyon. Olyat hallgatok meg, amit nem biztos, hogy kéne, ugyanakkor sok minden világossá válik és így könnyebben tudok reagálni is rá. Hagyom, hogy magához húzzon és óvatosan bújok is, mert tényleg lenyugtat a közelsége. Végre viszonylag normálisan tudunk beszélni, ami szerintem most életbevágóan fontos. Remélem, szeretném, ha úgy lenne, ahogy hiszem, és nem baj, ha nem keres többet, ha úgy lesz boldog, csak végre kerüljön ki ebből az állapotból.


Végül feltápászkodunk, bár nem megy könnyen, majd a karjába emel, ami most kifejezetten kellemes. Megkapaszkodom benne és hozzábújok, amíg elérünk az ágyig. Lefektet és fölém telepszik, majd kapok egy csókot, amit képtelen vagyok nem viszonozni. Nem erőltetem rá magam, bár készségesen lennék az övé, de talán tényleg nem lenne most helyes. Elmegy... Számítottam rá, éreztem, és igen, jobb lesz így. Kicsit magába tud fordulni, nem köti semmi, ráadásul megígéri, hogy keres, mikor hazajön. Ez nekem elég, nem forszírozok többet, azt sem kell megmondania, hova megy, ha erre hajlandó. Végre nem utasít vissza és megkapom a második csókot is, pedig mennyire tartottam tőle, hogy nemet mond. Elnyugtat és magához von, én meg félve, aggódva simulok hozzá, de lehúz a fáradtság és elalszom.


Nem tudom, mennyivel később kelek fel, de jó helyen vagyok, ezt biztosan tudom. Masao mellettem alszik, így nem igazán mozdulok meg, csak halkan szuszogva figyelem őt, hallgatom a légzését és elnyugszom mellette. Ez az egész, ami tegnap lejátszódott... Nem tudom, hogyan értelmezzem, de... talán részben ígéret volt arra, hogy nem enged el maga mellől még. Vagy kérés, hogy ne hagyjam el én sem. Lehet, hogy túlkombinálom, de már ez sem zavar. Megvárom, vissza fog jönni, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogyha megígérte, hogy keres, akkor úgy is lesz. Picit muszáj vagyok mocorogni, mert elgémberedek teljesen és csak magamban imádkozom, hogy ne keltsem fel ezzel az alvilágit mellettem, mert szüksége van a pihenésre. Nem ébred fel, nyugodtan alszik tovább, szóval visszabújok hozzá. Jó így, kicsit sem lesz érdekes ez a két hét... dehogy... De túl fogok jutni rajta, pláne, ha nyugtom sem lesz, ami most elég valószínű. Hogy fogom-e hiányolni? Egyértelmű, de majd valahogy túlélem, mint eddig is. Megemelem a fejem és tanulmányozom az arcát egy picit, de tudom, hogyha elkezdem macerálni, akkor felébresztem véglegesen. Így is tudja szerintem, hogy fenn vagyok, ha csak mélyen is. Nem akarom megzavarni a pihenésben, pedig a késztetésem megvan rá rendesen, végül nem bírom tovább, és lassan, gyengéden végigsimítok a mellkasán. Muszáj volt már, hogy megérintsem és hátha megúszom, hogy felkeljen.

- Neked is jó reggelt - mondja csukott szemekkel, mire összerezzenek kicsit.

- Jó reggelt - suttogom elvörösödve. - Nem akartalak felkelteni - hebegem, de ha már így alakult, akkor simogatom még egy kicsit.

- Nem tudsz mellettem úgy ébren lenni, hogy én minimum éberré ne váljak - jelenti ki csendesen, s szemeit is kinyitja. - Ha az ember felébred, ösztönösen mozogni kezd, s ha ki is tudsz kelni úgy mellőlem, hogy ne vegyem észre, a hőmérséklet-változás felkelt.

- Muszáj mindig mindent megmagyaráznod? - kérdezem zavartan kuncogva, továbbra is őt figyelve és a mellkasát simogatva.

- Zavar? - kérdez vissza elmosolyodva.

- Inkább zavarba hoz - ismerem be és visszahajtom a fejem is rá, mire megsimogatja a kobakom.

- Jól áll. - Ez igazán hiányzott, mert kínomban megint kuncogni kezdek és már fülig vörösödöm.

- Örülök, hogy tetszik - próbálom elég bénán elütni ezt a dolgot.

- Hogy aludtál?

- Meglepően jól - ismerem be. - Neked sikerült valamennyit pihenni? Jobban érezd magad? - teszem fel a most fontosnak érzett kérdéseket.

- Beragasztom a szád és hazavitetlek a kutyáddal, ha folyton aggódni fogsz értem - jelenti ki felkelve az ágyból. - Kipihentem magam és remekül vagyok. Omlett jó lesz reggelire?

- Aham - válaszolok végül mosolyogva. Tudom, vagyis remélem, hogy nem gondolta komolyan. - Mikor akarsz elmenni?

- A legkorábbi géppel, amire helyt kapok a még nem ismert úti célomhoz - válaszol farmerbe bújva. Kimászom utána, de a ruháim lenn vannak, szóval csak figyelem. Azért elég furcsa, hogy nem ért úgy hozzám megint, hogy csak simán, tulajdonképpen minden nélkül aludtunk együtt. Furcsa, de határozottan kellemes érzés.

- Rendben - hagyom ennyiben a dolgot, mielőtt faggatásnak veszi. Csak arra voltam kíváncsi, mikor kell elmennünk. - Megyek, felöltözöm - mondom végül, de mégsem mozdulok, bár fogalmam sincs, miért nem. Nem akarok kilépni az ajtón, mert félek, hogy felébredek és kiderül, hogy ez nem is volt igaz és sokkal rosszabb a helyzet.

- Menj, és tudakold meg azt is, hogy hány tojásból kér omlettet Teruki - kéri.

- Oké - indulok el végül, de az ajtóban megfordulok és visszalépkedek hozzá, majd megölelem. Csak ennyit hadd legyen szabad! Meglepetten dörgöli meg a hátam, de nem mond semmit, ezért eleresztem és meg sem állok Teru szobájáig. Bekopogok hozzá, mielőtt rátörnék.

- Igen?

- Szia - nyitok be és mosolygok rá. - Azt szeretném megtudni, hogy jó lesz-e reggelire omlett, meg hogy hány tojásból kéred - hadarom el a mondatot, de közben bemegyek azért hozzá. Remélem, ő sem haragszik rám, mivel elküldtem tegnap.

- Jó reggelt - köszön az ágy bevetése közben. Az ágyneműhúzáson túlvan már, épp rendet rak maga után. - Öt tojásból. Minden rendben? - kérdezi.

- Részben igen, részben nem. Sokkal jobb szerintem - teszem azért hozzá. - Masao elmegy, de vissza fog jönni - tájékoztatom erről Terut. - Szóval reggeli után, ha nem kell segíteni, akkor lépünk.

- Rendben. Miben maradtatok?

- Mármint? - kérdezek vissza. - Mivel kapcsolatban?

- Hát... Nem fontos - fogja menekülőre. Utálom, hogy ennyire kínosan tudja érezni magát tök természetes dolgok miatt.

- Teru - kérem csendesen -, így nem jutok veled dűlőre. Mire vagy kíváncsi?

- Én veletek nem jutok - mondja egy félmosollyal.

- Csak ilyenkor az a baj, hogy a válaszom még nagyobb kínba hozhat. Egyébként nem tudom még. Masaon múlik minden, de biztató volt a tegnap este szerintem. Most elmegy, de megígérte, hogyha visszajön, keres, én meg nem csináltam balhét az egészből. Mi érdekel még?

- Azt hiszem, ennyi elég lesz - mondja.

- Egyébként nem használta ki az alkalmat - teszem hozzá, aztán elindulok kifelé. - Felöltözöm, de szerintem lassan készülni fog a reggeli is.

- Az jó, nem?

- Is-is - hagyom inkább ennyiben. Jó, mert újra együtt tudtunk aludni szex nélkül, és rossz, mert kívántam, akartam, vágytam rá, ugyanakkor a helyére kerültek bennem is dolgok. Kilépek az ajtón és Masao akkor jön le a lépcsőn éppen. Átöltözött, egy ingpóló van rajta. Felmosolygok rá, aztán bevetem magam a nappaliba, hogy felöltözzek végre, meg visszaadjam a pólóját is, ami rutinosan a szennyesben köt ki.

- Mennyi tojást kértek? - kiabál ki a konyhából.

- Teru ötöt, nekem meg a szokott három - lépek be a konyhába, mert nem volt kedvem kiabálni. - Kávé? - kérdezem vigyorogva.

- Jöhet. - Persze közben hangtalanul dolgozik, mint mindig. Nem akadályozom benne, de nekikezdek kávét főzni. Viszonylag jól elvagyunk egymás mellett különösebb fennakadás nélkül.

- Ha nem kell semmit sem segíteni, akkor reggeli után hazalépünk Teruval - közlöm az alvilágival. Közben Teru is megjön, tehát már teljes a banda. Három bögrét pakolok elő és összerámolom mindenki adagját ízlés szerint.

- Nem kell semmit segíteni - jelenti ki, majd lepakolja a testőr adagját. - Nyugodtan láss neki, amíg még meleg.

- Köszönöm.

- Fogsz szólni Tatsukinak, hogy elmész, vagy nekem sem kéne? - kérdezem meg csendesen, miközben lepakolom a bögréket az asztalra, majd belekortyolok a sajátomba és leülök az egyik székre.

- Beszélek vele - válaszol, miközben az én adagomat süti meg. Persze Teru nem eszik bele az övébe, amíg mindannyian le nem ülünk majd. Néha szeretem ezt benne, de most nincs rá szükség szerintem.

- Rendben van - hagyom ennyiben ezt a kérdést is. - Van valami, amire esetleg figyelni kell, amíg nem vagy itthon?

- Nem, nem hinném. - Közben megkapom én is az adagom és Masao nekilát az utolsónak. Megszagolgatom, ahogy szoktam, majd várakozó álláspontra helyezkedem, ha már Teru is.

- Rendben van. - Megvárjuk, míg Masao is végez az adagjával, majd mikor leül, egy-egy “Jó étvágyat!” felszólalás után mindenki nekilát a reggelinek. Viszonylagos csendben telik, csak a villák csörömpölnek, meg a bögrék koppannak az asztalon, kivéve Masaoét, amin jót mosolygok magamban, végül mindenki befejezi az evést, én meg hátradőlve ejtőzöm egy kicsit. - Köszönöm - fordulok az alvilági felé.

- Egészségetekre. - Masao megemelkedik, de Teru leinti és átveszi a mosogatást. Megcsináltam volna én is, ha erről van szó, de persze a testőröm beelőzött. Késztetést érzek megkérni Masaot, hogy maradjunk egy kicsit kettesben, de nem tudom, mennyire menne bele, vagy mennyire lenne helyes. Nem akarok semmit, csak vele lenni még egy kicsit, mielőtt elmegy. Nem merem megkérdezni, inkább figyelem őt. Míg Teru csendben elmosogat, Masao indít egy mosást, végül csak elszánom magam, ha kicsit nehezen is.

- Még egy negyed órát lehetünk kettesben? - kérdezem meg az alvilágit.

- Lehetünk - válaszolja, s a szobájába megy invitálva engem. Igazából kicsit meglep vele, mármint hogy engedi, de élek a lehetőséggel. Küldök Terunak egy bocsánatkérő mosolyt, de erre még tényleg szükségem van. Besomfordálok Masao után és mivel leül az ágyra, mellé huppanok. Legszívesebben az ölébe másznék, de nem merek. Fogalmam sincs, mennyit engedhetek most meg magamnak, csak vannak dolgok, amiket jó lenne. Szerintem vörösödöm a kíntól, amibe saját magamat rángattam, végül ennek kikerülésére a fejem Masao vállához hajtom. Nem tudom, mi ütött belém, de az a sok minden, amit el akartam mondani, már nincs meg, csak... szeretnék vele lenni még egy kicsit, de ha nem szólalok meg, lehet, elküld, amit elég rosszul viselnék most. - Nagyon csendben és nyugton vagy - jegyzi meg Masao. Pff!

- Csak amit mondani akartam, már mégsem akarom, de amit csinálni szeretnék, meg nem merem - ismerem be végül, de a zavarom nő ettől, ugyanakkor nem akarok hazudni valami hülyeséget sem, hogy mentsem a bőröm.

- Korábban nem voltál félős vagy túlzottan szégyellős - jelenti ki csodálkozva. Végülis igaza van, sosem féltem megtenni, amit akartam, pláne mellette. Csak tartok a visszautasításától is. Némi vacillálás után nagyot nyelek és megkísérlem, amit már a legelején is akartam és igyekszem belemászni az ölébe. Feljebb csúszik az ágyon és hagyja, hogy megtegyem. Kényelmesen elhelyezkedem, majd a fejem a mellkasához hajtom.

- Gondolom, a vigyázz magadra és a ne keveredj bajba tök felesleges - mormolom, miközben mégsem elégszem meg a mellkasával és a nyakához furakszom, a kezei pedig a combomra kerülnek.

- Persze.

- Rendben - mondom csendesen és aprót csókolok a férfi nyakába. Nem tudom türtőztetni magam igazán, ugyanakkor nem akarom lerohanni, mert az nem lenne igazán helyes. Válaszul a kezei hátracsúsznak a fenekemre, az orrával pedig végighúz a szemöldökömön, nekem ez meg olyan, hogy... nem tudom... de jó. Újra csókolni kezdem a bőrét és aprókat harapok rajta. Ha leállít, abbahagyom, de annyira jólesik megtenni. Masao kicsit simogat a hátsómon, majd egyik keze a hátamra kúszik, hogy ott cirógasson ujjaival, míg másik a combomra csúszik vissza és finoman markolva húz végig rajta. Halk sóhajt szakít ki belőlem ezzel és igyekszem viszonozni, bár csak az anyagon keresztül simogatom a mellkasát, vállait, miközben tovább játszom nyakának bőrén. Szeretem az illatát, az ízét, egyszerűen csak olyan jó érzéssel tölt el, olyannal, hogy amit csinálok, azt megéri, mert tetszik neki. Hátrébb dől és az ölére húz, miközben kezeivel játszik el az érzékeimmel. Megmozgatja a csípőjét alattam, amiből egyértelműen tudom, hogy kíván. Lassan ringva válaszolok neki erre, mert akarom, tudja jól, hiszen minden kis jelemből is tud olvasni. Megemelem a fejem és gyengéden megcsókolom. Nem akarom most abbahagyni, abba belebolondulok. Nem használ ki ezzel, sőt... talán én használom ki őt, de annyira szeretném...!


Visszacsókol, a hátamon kalandozó keze betúr a pólóm alá, míg a másik a nyakamon simít végig és beletúr a hajamba. Már nem gondolkodom igazán, annyira felhúzott és tudom, hogy én is őt. Addig fészkelődök, hogy be tudjak nyúlni a pólója alá és így cirógathassam az izmait. Kifordul velem és rádönt a matracra, majd folytatva csókolásom játszik el újra velem. Sóhajokat húz elő belőlem és igyekszem tenni én is valamit, simogatni, hozzáférni, a nyakát, tarkóját érinteni, mellkasát simogatni, ha a pólón át is. Próbálom lehámozni azt róla, de így elég nehéz feladatnak tűnik, de ez csak addig áll fenn, míg Masao segíteni nem kezd benne és lekerül róla az anyag, utána azonban nem nagyon tudom folytatni, amit elkezdtem, mert lekúszik a hasamra és feltúrja a pólóm, s elkezd csókolni és nyaldosni. Felnyögök és megremegek tőle, beletúrok a hajába és lehunyt szemmel élvezem a játékot. Ahogy egyre feljebb halad, úgy tolja feljebb a ruhám is, de csak lassan járja be a felszabadult területet. Végigcsókol a mellkasomon, körbenyalja a mellbimbóm, majd a nyakamra tér át. Halk nyögésekkel, sóhajokkal jutalmazom, időnként végigremegek, de kapaszkodom belé, igyekszem érinteni, simogatni őt, végül belemarkolok a hátába, mikor a nadrágon keresztül kezdi el simogatni a farkam és a heréim. Már megint addig húz, hogy már csak ködösen lássak és mégis szeretném, ha ezt folytatná, ha csak nagyon lassan mennénk tovább, ha még így lehetnénk egy darabig. Tudom, hogy Terunak van annyi esze, hogyha negyed óra múlva nem jelenünk meg, akkor nem kezd el keresni minket. Legalábbis merem remélni. Pláne, hogy jelen pillanatban ez sem nagyon izgatna, csak Masao maradjon itt.


Megfordít maga alatt és csípőmnél fogva, finoman emel meg, majd nekidörgöli a farkát a fenekemnek. Megtámaszkodom az ágyon, hogy ne neki kelljen tartania, miközben halkan felmordulok, majd felsóhajtok. Ajkai közben a hátamon cikáznak nyalásokkal tarkítva a csókjait. Nem érinthetem, így nem igazán tudok hozzányúlni, de már nem zavar ez sem, mert tudom, hogy nem bántana sosem. Engedek neki, akármit is tervez most. Masao bejárja kezével a testem, majd feltúrja a hajam is, bár közben folyamatosan dörgölőzik hozzám. Nyakamra csókol, majd finoman beleharap a tarkómba, amivel újabb jóleső nyögést húz elő belőlem. Már nem tudok egy helyben maradni, ezért kicsit segítem a dörgölőzését, ha csak finoman mozdulva is. A férfi a mellkasomat, hasamat, oldalamat cirógatja végig, majd keze a combomra csúszik és belemarkol a belső felébe. Újabb remegés kíséri a ténykedését, a hangomon meg már meg sem próbálok kiigazodni vagy visszafogni, mert nem sikerülne úgysem. Imádom, mikor játszik velem, mikor ilyen, mikor gyengéden, mégis határozottan irányítva ad meg nekem mindent. Végigsimít az ágyékomon, majd alám nyúlva kibontja a nadrágom, kézbe veszi a merevedésem és kicsit elszórakozik vele, amivel hangos nyögéseket csal elő a torkomból, végül kihúzódik a nadrágomból és megint a testem cirógatja, miközben nyakam csókolja, nyalja, harapdálja. Kimondhatatlanul élvezem és ha fizikailag adni nem is tudok, de a hangommal igyekszem megmutatni, hogy ez mennyire jó, és hogy többet akarok.


Végül kivetkőztet a ruhákból, de a pózt megtartja, ami ellen én sem ellenkezem. Nem is emlékszem, így mikor voltunk, pedig szinte biztos vagyok benne... bár annyira tök mindegy. A fiókból előkerül az óvszer és a síkosító is, de még nem ér úgy hozzám, csak cirógat és csókol, én meg lassan elvesztem a józanságomat teljesen. Tolom magam alá, remegek és a legkisebb érintése is hangot húz ki belőlem. Lassan megint ott tartok, hogyha nem történik valami, akkor könyörögni kezdek. Szerencsére erre nincsen szükség, mert megérzem kezét, ahogy előbb végigsimít bejáratomon, majd belém is nyomul. Felnyögök, de tartom magam és igyekszem lelazulni, ami percek alatt megy most. Annyira felhúzott, hogy nem kérdés, akarom a továbbiakat, amiért tenni is fogok. Persze ő továbbra is játszadozik velem, miközben ujjaz, nem hagyja egy percig sem abba. Nem tudom tartani magam rendesen, végül könyökre esem, de nagyon igyekszem ennél lejjebb nem engedni magam. Ösztönösen mozdulok Masao felé, ellentétesen kezének mozgásával, s ezalatt egybefüggő nyöszörgésként tör fel az élvezet a torkomból.


Kapok egy csókot a fejemre, majd visszahúzódik és az ujját is kihúzza belőlem. Felpillantok rá a vállam felett, éppen vetkőzik, majd óvszert húz és visszatelepszik mögém. Arcom a matracba fúrom, úgy várom a folytatást most. Lassan, kíméletesen, de határozottan nyomul belém, amitől hangosan felkiáltok és megmarkolom az ágyneműt. Megpróbálok nem ráugrani Masaora, mert annak rossz eredménye is lehet. Szerencsére fogja a csípőm, majd a hátam kezdi simogatni, amivel lazítani és izgatni próbál egyszerre, a lehető legjobb eredménnyel. Percek alatt szokom meg, talán ilyen gyorsan még sosem és már mozdulok is, hogy tudja, folytathatja. El is kezd megdugni folyamatosan mélyítve, gyorsítva és erősítve a lökésein, ami végképp elveszi az eszem. Továbbra is cirógat, bár nem hajol rám, de ezzel csak könnyít az én helyzetemen is, mert ösztönből mozdulok vele ellentétesen. Időnként megfeszülök, felkapom a fejem, végigremegek, miközben hangosan kiabálok és nyögök. Elveszítek minden kontrollt, ami eddig kötött és már csak az élvezet iránti vágy dolgozik bennem, meg az, hogy mindezt Masaonak is megadjam. A férfi most is forró és szenvedélyes, mint mindig, de visszatartja magát annyira, hogy durvává ne váljon, mély, rekedt torokhangon nyög és szuszog mögöttem, markolja a testem, és rendesen megkefél.


Kimondhatatlanul élvezem, amit tesz, átadom magam a belső hangnak, engedem a testem mozdulni, nem szabályozom a reakcióimat sem, már ezek nem számítanak. Visszatartom az élvezetet, minél tovább szeretném ezt és így, próbálom tartani magam és egyelőre sikerül, bár már végigráz rajtam a közeledő orgazmus. Nem is bírom sokáig, két lökéssel később végleg megfeszülök és szinte sikoltva élvezek el a férfi alatt. Zihálva ernyedek vissza és remegve igyekszem megtartani magam a kezeimen. Masao kihúzódik belőlem, s szelíden megemel, majd elfektet. Nyöszörögve, szuszogva szinte bekábulok, de azért kapcsolok és ha pár perc után is, de igyekszem felnézni az alvilágira. Ez kurvajó volt, és csak remélem, hogy neki is. Fölém telepszik és hozzám simul, majd végigcsókol a nyakamon. A könyökein támaszkodik, de nem nehezedik rám, bár igaz, akkor ki is lapítana. Halványan elmosolyodom és cirógatni kezdem a testét, ugyanakkor várom, hogy megmutassa, amit szeretne. Egy kis ideig így marad, aztán elfekszik mellettem, s engem nézve cirógat. Mosolyogva figyelem, aztán felé fordulok és kicsit közelebb fészkelem magam hozzá. Megsimogatom a mellkasát, aztán a nyakát, végül az arcát is.


Simogat még mindig, de szerintem már máshol jár, így békén hagyom, engedem, hogy elragadják a gondolatai, nem piszkálom, csak fekszem mellette és figyelem az arcvonásait, a szemét. Vajon min gondolkodhat ennyire? Már megint az a furcsa érzés kerít hatalmába, hogy mennyire jó lenne belelátni néha az emberek fejébe. Én megnyugodtam most már véglegesen és csak remélem, hogy az az ígéret még mindig fennáll, hogy mikor hazaér, keres. Valahogy sokkal kevesebb a kétségem efelől, mint eddig. Neki szentelek most minden figyelmet, a rezdüléseit is észreveszem, mégis meglepetésként ér, mikor megszólal.

- Ideje mennetek - jelenti ki egyszeriben, kiszakadva a gondolataiból. Bólintok egy aprót, de most annyira nem akarom hagyni magam és még egyszer utoljára megpróbálom megcsókolni. Szeretném, ha engedne nekem most, mert elmegy és mert... csak... Masao szenvedélyesen csókol meg, ami most annyira jólesik. Viszonzom ugyanolyan forrón, aztán mikor elválunk, még rámosolygok és kimászom mellőle, hogy kicsit rendbe tegyem magam.

- Várom, hogy hívj - mondom csendesen, de még mindig tök nyugodtan, akaratosság, vagy hiszti nélkül, miközben felveszem a ruháimat. Amint megvagyok, az ajtó felé indulok. - Vigyázz magadra - kérem még csendesen azért. Ez nekem fontos mondat vagy gondolat, amit csak olyanok kapnak meg, akik tényleg számítanak. Masaonak talán még sosem mondtam, de most kikívánkozott.

- Te is - búcsúzik ezzel Masao. Levágtatok a lépcsőn Teruhoz és csak remélem, hogy nem haragszik rám.

- Menjünk haza - kérem csendesen a testőrt, aki biccent nekem és indulunk is. Nem olyan könnyen lépem át a küszöböt, mint ahogyan én terveztem, de muszáj. Tudom, hogy vissza fog jönni, vagyis remélem, ahogy azt is, hogy ezt a csókot valamiféle biztatásnak kaptam. Ha nem, akkor tévedek, benne van a pakliban, de már mindegy. Várom... ebben biztos vagyok, jobb lesz így, ezt pedig tudom.

- Jól vagy? - kérdezi meg Teruki már a kocsiban ülve, engem lesve a szeme sarkából.

- Jól, csak agyalok és próbálom értelmezni Masaot és hol meg vagyok győződve arról, hogy jó, hol, hogy rossz ez az egész - vallom be végül, felnézve rá. Ahogy egyre többet gondolkodom, hol jobbra, hol balra dől ez az egész. Nem akarom kiütni Terut, tényleg, de... muszáj... - Sosem csókolt meg búcsúzásképp, még akkor sem, ha kértem, most viszont igen - hadarom el és felsóhajtok. Annyira akartam, most meg ezen fogok rágódni, hogy miért volt így.

- Nem tudok okosat mondani erre - vallja be. - Örülj neki - javasolja ügyetlenül, mire félmosolyra húzom a szám. - Fura ízlésed van - jegyzi meg elmosolyodva. - Masao külsőre szerintem inkább bizarr, ahogy Tatsuki is - teszi hozzá, ezzel magyarázva, miért mondta. - Sosem volt olyan barátnőm, akinek tetoválása vagy testékszere volt - árulja el. - Mi a vonzó számodra ebben? - kérdezi meg.

- Szerintem szép. Mármint egy jól kidolgozott tetoválás az gyönyörű és Masaonak is, Tatsukinak is olyanok vannak. A piercingek mások, mert azok inkább csak nem zavarnak, de nem tudom... Egyszerűen csak vonz, de nem mindenkiben. Van, aki kifejezetten taszít, ha például túlzásba viszik vagy nem kidolgozott. De Masao... hát ő kifejezetten egy éjszakának indult, csak akkor is gyengéd volt és figyelmes, megkaptam mindent, ami rendbe tett éppen. Aztán újra összeakadtunk, végül szinte minden második-harmadik este vele voltam. Pár jó szó, kedvesség, mindig kaptam enni, sosem volt durva és bármikor mondhattam nemet. Benne ez fogott meg. Ráadásul azt se felejtsd el, hogy elég sokféle férfi ágyában megfordultam előtte, szóval inkább pozitív volt a jelenléte. Meg szeretem azt, ha biztonságban érzem magam valaki mellett, Masao pedig megvédett, akár a bárban, akár az utcán. Ezek elegek és akkor eljutunk oda, hogy tulajdonképpen nem is fontos, hogy pontosan hogyan néz ki az illető, mert már kedveled. Erre rakódik, hogy neki gyönyörű képek vannak a bőrén, olyan is, amit Tatsuki csinált. És akkor most marha jól elkalandoztam - nevetem el magam végül. - Bocsi.

- Tatsukinak mindkét füle tele van - világít rá Teru. - Szerintem az túlzás. De azzal egyetértek, hogy ha a személyisége vonzó valakinek, akkor a külseje majdnem mindegy. Gimiben jártam külföldi lánnyal. Talán skót vagy milyen származású volt, fal fehér bőrrel és élénk, rókavörös hajjal, zöld szemekkel... Utóbb visszagondolva a legkevésbé sem tetszik, de akkoriban bolondultunk érte és egy nagyon rafinált, tűzről pattant csaj volt.

- Az más. Mármint hogy Tatsuki tele van lyuggatva. Benne pont a nyersség fogott meg, meg az, hogy látott bennem valamit. Meg az a vadság, ami sugárzott belőle. Akkor pont arra volt szükségem, és meg is lett az eredménye - ismerem el. - Mik ki nem derülnek rólad. Egyébként mi jön most be neked, természetesen Mayun kívül? - kérdezek rá. Ez ma délelőtt kimaradt, valahogy elkanyarodtunk másfelé. - Valamennyire megbékéltél Masaoval?

- Semmi bajom már Masaoval, csak a dolgomat végzem - jelenti ki. - Hogyhogy mi jön be nekem? Mondtam, hogy a szelíd, házias, szép kezű lányokat szeretem. Szeretem, ha hosszú a haja, ha mosolygós, vidám, beszédes, érdeklődő. Te mit nézel meg valakin és mi tetszik egy férfiben? - kérdezi meg halvány, szégyellős félmosollyal.

- Külsőleg gondoltam, szóval mint nagy mell, széles csípő, ilyenek. Most elég vaktában lövöldözöm, mert csak azt tudom, amit a srácoktól hallottam az utcán, meg esetleg Ricktől - kuncogom el magam. - Nekem... Hát... Először a szemét nézem meg, utána az ajkait, majd az arcát egészben, utána a kezeit, végül az összképet. Hogy mi jön be? Ez remek kérdés... Szeretem a különlegeset, ha valami nem szokványos, mint például Shiro vagy Yoshi. Fontos, hogy arányos legyen az illető, valahogy olyan összképben kell ott lennie. Jó, ha nagyobb, általában jóval nagyobb nálam, nem tudom, miért, de ez ilyen beidegződés nálam, mert akkor biztosan jobban tud védeni. Nem szeretem, ha valaki tenyérbemászó, sokkal jobb, ha korrekt, még ha nyers is. Ha őszinte, nyitott és hajlandó engedni nekem dolgokban, szóval kompromisszumokra épít. Amiket hát... igyekszem én is megtenni, bár néha túl önző vagyok - ismerem be. - Meg szeretem a szépet és nekem szinte bármi tud szép lenni. Sőt, olyan is volt, hogy valami nem tetszett, de idővel nagyon megszerettem.

- Shiro tényleg különleges, bár a legtöbben bizarrnak tartják a külseje miatt. Nem mondom, bennem is megállt az ütő, amikor belenéztem a piros szemeibe, de aztán igyekeztem a látványt egy aranyos nyuszival összekapcsolni - árulja el kínosan mosolyogva, kicsit zavartan. - Aranyos gyerek, de érezhető rajta, hogy a külseje miatt mindig háttérbe szorították. Beteges is sajnos - teszi hozzá. - Az arányosság nekem is fontos. Én nem szeretem, ha nyitva a tejcsárda, vagyis ha nagyon kipakolja a kebleit egy nő, vagy nagyon apró ruhákat hord. Szerintem közönséges. Nem ragaszkodom a kimonohoz, Mayu is legtöbb esetben farmert hord meg valami egyszerű, de aranyos felsőt. Nem ragaszkodom a nagy idomokhoz sem, nem is tartom annyira vonzónak.

- Nekem nagyon tetszettek Shiro szemei - árulom el. - Olyan különlegesek. Azt a rajzot láttad, amin ő van és minden fekete-fehér, csak a szemei pirosak? - kérdezem meg, mert már nem is emlékszem, hogy mikor kinek mit mutogatok. - Ráadásul gyönyörű fehér a bőre és annyira jó rá rajzolni. Kényelmes és elég nagy a háta, meg a mellkasa is, ráadásul sima és olyan... szép. Tényleg nem tudok rá jobb szót. Megfogott - árulom el. - Igazából fogalmam sincs, milyen egy jó nő - vallom be. - Nekem annyira nem vonzóak, egyikük sem. Valahogy olyan érzés, hogy nem tudnék mit kezdeni velük, úgy meg kicsit furcsa lenne.

- Igen, nagyon hatásos volt az a kép. Szerényen eldicsekedett vele, hogy alkotsz a bőrére. Nagyon sokat adsz ezzel annak a kölyöknek - mondja komolyan Teruki. - A jó nő mindenki számára más. Van, akit vonzanak a külföldi nők, engem például nem. Számomra a férfiak nem vonzóak és nem is tudom elképzelni, mi az, ami neked tetszhet valakiben úgy.

- De miért jelent neki ez ennyire sokat? - kérdezem meg csendesen. Igazából sosem értettem, hogy miért félnek a sráctól, vagy miért kerülik el, hiszen rendes, okos és nagyon kedves. - Ezek szerint jól egymásra találtunk - kuncogom el magam. - Mennyire fontos a nőknek a testiség? - kérdezek rá kisvártatva csendesen.

- Mert rajtad kívül senki sem találja vonzónak? - válaszol Teru kérdéssel. - Raktarival próbálkozik barátságot kialakítani, meg néha engem talál meg - mondja. - Ahogy beszéltem róla Tarival, az derült ki, hogy mindenki úgy kezelte őt, mint egy földönkívülit, pedig szerintem is nagyon rendes srác, jóravaló - osztja meg a véleményét velem. - Tari szerint te vagy az egyetlen, aki hozzáér, nem viszolyog tőle, mindenki más elutasította - mondja. - Változóan fontos. Vannak fehérmájú nőszemélyek és vannak, akik szinte nem is élnek szexuális életet.

- Hogy őszinte legyek, elgondolkodtam azon, hogy magam mellé veszem - ismerem el. - Nagyon kedves, rendes és törekvő srác. Mesélt a családjáról, magáról és arról, hogy magányos, ez pedig nekem nem tetszik. Úgy értem, hogy azok is elutasítják, akik ismerik, pedig annyira nem a kinézet a lényeg. Meg nem is nagyon értem, hiszen szép. Gyönyörű a haja, a szeme, az egész felépítése és a bőre is csodálatos. Nem értem, hogy attól, hogy valaki különleges, miért lesz rögtön szörnyeteg is, ez számomra nem elfogadható. Ha kicsit bátrabb lettem volna, bedobom Tatsukinak az ötletet, aztán megbeszélem vele is, de nem mertem még. Ami azt illeti, hatalmas lehetne, mert szerintem az alvilágban kamatoztatni tudná a különlegességét. És akkor most lelőhetsz - hagyom abba a hadarást.

- Ne, ne akard magad mellé - kér Teru és tudom, hogy ennek oka van. - Deon el fogja rendezni és ha Raktarival simává válik a barátság, majd ő megkedvelteti mindenkivel. Értem, miért akarod, de Shironak nem lenne jó. Tudod, az albínóság egy génhiba miatt jön létre és nem éli meg sem ember, sem állat a felnőtt kort - árulja el csendesen. - Shiro büszke arra, hogy testőr lehet, s bár elutasítják, boldog ezzel, míg az alvilágban ugyan tényleg kamatoztatható lenne a különleges külseje, az életét rövidíthetné.

- Értem - válaszolok halkan. Ezt nem tudtam, legalábbis ennyire komolyan nem, ugyanakkor sajnálom is a srácot egy kicsit. - Szerinted azért ha kiköltözünk, utána is visszamehetek néha vele is lenni? Mármint... igazából van egy csomó tervem még, amiket támogatott is. Meg szeretném még inkább megismerni, meg bátorítani, rajzolni rá és róla. Már persze ha ez neki is kell.

- Vissza, persze. Én is látogatom majd Raktarit és Yoshit, meg a többieket. Amíg a szövetség fennáll köztetek Asaméval, bejelentkezéssel bármikor mehetünk.

- Meg ugye Deont se felejtsük ki. Tuti hisztis lenne, ha nem keresném, meg nekem is sokat segít, szóval néha így is, úgy is muszáj lesz - mosolygok rá.

- Biztosan megsértődne - ért egyet Teru is. Ehhez kétség sem fér, pláne, ahogyan mostanában megvagyunk. El sem tudnám képzelni, hogy pár naponta ne beszéljek vele, amennyiben nem zavarom.

- Mit tervezel mára? - kérdezem meg testőrömet csendesen.

- Ha nincs rám szükséged, akkor meglepem Mayut.

- Szerintem nincs - mosolyodom el. - El akarok menni kicsit úszni, kiszellőztetni a fejem és agyalni még pár kört, aztán kiadni, ami a kezemben van és rajzolni, a többi meg majd adja magát. Szóval nyugodtan menj. Ha meg olyan adódik, akkor max ugráltatom Yoshit - kuncogom el magam. - Egyébként ugye jól értelmeztem, hogy majd Tatsuki keres? - kérdezem meg azért őt is.

- Nem emlékszem, hogy nem keresett volna meg, de amúgy azt hiszem, azt mondta, majd keres - mondja. - Akkor én kitennélek a kapu előtt és mennék is.

- Rendben van, nekem tökéletes így. Meddig szeretnél maradni? - kérdezem kedvesen. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy várjam vissza, vagy sem. Az sem gond, ha kimarad akár éjjelre is, csak tudjak róla.

- Nem tudom, valószínűleg estére visszajövök. Baj, ha mégsem?

- Nem, egyáltalán nem baj, csak azért dobj majd egy üzenetet, hogy jössz, vagy sem. Egyébként meg ha olyan van, úgyis hívlak, de nem hiszem, hogy bármi ilyen előfordulhatna most. Neked sem árt egy kis kikapcsolódás most.

- Megdoblak - ígéri meg mosolyogva.

- Akkor jó szórakozást - vigyorgok fel rá. - Egyébként meg marha jól gyakorolhatod rajtam az apaságot, azt hiszem - teszem hozzá, mire Teruki nagyot nevet.

- Ha nem baj, nem szeretném, ha odáig jutnál, hogy tisztába kell tenni, meg etetni - heccel, miközben leparkol a kapu előtt. - Szerencsére Mayu rákattant az édességekre és a gyümölcslevekre, úgyhogy nem megyek üres kézzel - árulja el izgatottan.

- Legyél rendes és remélem, minden rendben lesz - mosolygok rá, majd picit megölelem és aztán kiszállok. - Azt az etetősdit meg megbeszéljük - húzom az agyát. - Szia! - Azzal becsapom az ajtót és még integetek neki, majd elindulok befelé. Teru is int, majd elhúz.