29.

Yajiro

Most már pánikba eshetek, hogy magamra maradtam. Visszateszem a kisállatot a többihez, majd lehuppanok a székembe és a fejemet fogva kezdem immár komolyan végiggondolni a helyzetet. Ichiro jóbarátom, majdnem minden nap eljön, hoz ebédet, rengeteget beszélgetünk, nagyokat nevetünk, ami fontossá nőtte ki magát az életemben. Legalább megtudtam, miért én lettem neki a legszimpatikusabb. Eléggé ijeszt, hogy szerelmes lehet belém, hiszen nekem ő barát, meg hát még fel kell hívnom Chiakit és lemondani az estét. Nem kéne halogatni, ám a betévedő vásárló elvonja egy nagyon kicsit a figyelmem. Vele foglalkozom, kiválasztja a kívánt kutyatápot, elidőzik az akváriumok látványán, fizet, aztán húzza is el a csíkot, én meg megint magamra maradok a gondolataimmal.


Nem tudom, mit kéne felvennem és azt sem, hogyan kéne viselkednem Ichiroval. Azt kijelentette, hogy nem egyéjszakázni akar, tehát sanszos, hogy az esti szexet elfelejthetem. Fenébe, hogy nem mentem tegnap át Chiakihoz! Ichiro romantikus típusnak tűnik, aki nem adja magát könnyen, egy darabig még nem fog az ágyába cipelni és annak lehetőségét is kikosarazza majd, hogy ezt én megtegyem vele. Nem mintha fel kéne vinnem a kupis szobámba, azt látva ugyanis kiábrándulhat belőlem. Áh, még mindig azon vagyok leakadva, hogy mi a jó francot ért az alatt, hogy randevú... Hónapok óta ismerjük egymást, ezért azt gondolom, különös meglepetéseket maximum a szexben tudunk okozni egymásnak.


Remélem, seme... Megvagyok én semeként, de nem igazán érzem magam annak.


Végülis elég jól ráncba szedtük magunkat, túl tudtunk jutni a randizzunk dolgon, biztos megoldjuk a továbbiakban is. Jó volna... Meg ez csak egy közös mozi, esetleg játéktermezés, esetleg szex. Ichironak nem csak, neki nyilván azért többet jelentenek ezek, de egy pillanatig sem áltattam, megmondtam neki, hogy részemről puszta, de erős kedvelésről van szó. Egyelőre legalábbis.


Talán ő az egyetlen, aki ennyire odavan a dögjeimért. Nem, Uechi is odavan értük, csak miután odacuccoltam, valahogy elkezdett nem foglalkoztatni a srác. Nem tetszett már annyira, kiderült, hogy nyafogós és veszekedős, azt meg nem bírom.


Na jó, inkább felhívom Chiakit!

- Szevasz! Na mi van, beteg lett valamelyik szőrmókod? - kérdez bele.

- Szia. Nem, beficcent egy program estére.

- Nyugodtan megmondhatod, ha nem akarsz velem szexelni, nem fogok megsértődni.

- Nem erről van szó. Tegnap kimerült voltam, ma meg elhívtak randizni - mondom meg neki az igazat.

- Nocsak! - A hangjából úgy hallom, megörül a dolognak. - Mesélj már! - szól is rám, mire elröhögöm magam.

- Dehogy! Majd holnap - utasítom vissza röhögve.

- Valamelyik vásárlód hívott el, vagy Ichiro? - Na cseszd meg, Chiaki...!

- Miből gondolod, hogy...?

- Be se fejezd! - vág közbe. - Ichiro, ugye?

- Honnan tudod?

- Látom, ahogy néz rád, meg érzékelem, hogy nem vagyok épp a szíve csücske, amikor lelépünk a bandától - válaszol. Na igen, ezért is rohadtul kínosan éreztem magam, hiszen Ichiro szép csendben eltűrte, hogy előtte folyjanak az események. Kavartunk végig Chiakival, egyedül akkor nem, mikor Uechivel voltam, de akkor meg őmiatta érezhette szarul magát. Szegény tökfilkó... Muszáj adnom neki egy esélyt, mert annyira aranyos, meg Raktariéknak is elég szépen bejött. Vagy még várassam másfél hónapot, hogy meglegyen a bűvös hármas? Azt nem hiszem, hogy kibírná, no meg úgy tűnik, eljött a mi időnk. Fenébe, de izgulok...!

- Én nem vettem észre - tájékoztatom Chiakit. - Majdnem lementem hídba. Még jó, hogy ültem.

- Jó-jó, megértettem, hanyagoljuk a kufircot. - Hát ezt aztán gyorsan elfogadta. Neki is alakul valami? Vagy csak átenged Ichironak? Nem vagyok én valami továbbörökíthető cucc. - Érezd jól magad a randin, meséld el minél előbb, hogy mire jutottatok egymással és sok sikert, ha bejön mindkettőtöknek a dolog.

- Van valakid? - kérdezek rá, mielőtt még kinyom.

- Nincs. Miért?

- Túl gyorsan beletörődtél.

- Jó veled, de mi tudjuk, belőlünk mi lehet, Ichiro meg vagy egy hónapja rád vár.

- Másfél. Mondta.

- Még jobb. Megérdemli, hogy tegyetek egy kísérletet.

- Nagyon gáláns vagy - nevetem el magam.

- Rosszat ne halljak! - szól rám vidáman, aztán elbúcsúzunk egymástól és lerakjuk. Könnyen fogadta, de hát nem tudom, mit vártam. Ez a kapcsolatunkban annyi változást hoz, hogy nem kötünk ki egymás ágyában, ha meg mégis, szigorúan csupán alvás céljából.


Fú, de remélem, hogy Ichiro megbízik bennem! Nagyon szeretném elkerülni a “de ugye nem kavarsz a hátam mögött Chiakival?”-féle veszekedéseket. Voltaképpen tele vagyok félelemmel, kétségekkel, aggódással és idegességgel. Mikor lesz már öt óra?!


* * *

A kupiból még nagyobb kupit sikerült csinálni. Yashani nagyon édesen végigcsivitelte az egész ceremóniát, amint kipakoltam a szekrényeimet, majd örömmel ugrálta be a szanaszét szórt ruháimat, végül egy igazán bő szárú, sötétkék nadrágnál maradtunk, galléros, viszonylag elegáns pólót húzok hozzá, majd végezetül világosszürke cipzáros pulóvert veszek fel. Már csak a karórám kell, cipőt húzni, aztán visszateszem a kis csonka farkúmat a helyére, amit már nem fogad kitörő örömmel. Befújom a ruhám parfümmel, kezet mosok, azzal kimegyek. Ichiro pontos, az elegáns, fekete BMW-jével érkezett, én meg még mindig jót mosolygok, hiszen Uechinek ugyanilyen dögje lehetne, ha ügyvédnek menne. Jó a gázsi, főleg, ha dörzsölt az ember.


Beülök a srác mellé, köszönünk egymásnak, s lopva megnézzük, mit vett fel. Ő is átöltözött, laza, sötét farmert, a testére tapadó pólót és zakót, amit ahogy én a pulcsit, hanyagul szétgombolva hord.

- Hogy ment a nap tovább? - kérdezem meg, miközben elkényelmesedem az ülésben, miután bekötöttem magam.

- Befejeztem pár aktát, aztán elléptem, hogy tudjak készülni - árulja el mosolyogva. - Neked volt még vevőd?

- Aha, de csak tápokat és almokat vittek. Volt egy kiscsaj, aki megpróbált meggyőzni valami hülyeségről, aztán előadta magát, én meg szépen kitettem azzal a felszólalással, hogy kívül tágasabb - mesélem el. - Valami hittérítő, vagy mi a fene volt, nekem meg az ilyesmi nagyon ellenszenves.

- De akkor könnyen megszabadultál tőle - mosolyog rám. - Nagyon jól nézel ki - teszi hozzá szerényen.

- Te is - felelem neki. Dukálna ehhez számomra, hogy végigsimogatok a hasán és a mellkasán, de nem tudom, mennyire akar már ma belemelegedni akármibe is, mennyire óvatosan akar csak puhatolózni, ezért nem teszem. Ichiro nem annyira laza és közvetlen, mint Chiaki, bár hajdanán, mikor mi először pedzegettük, hogy esetleg akár szexelhetnénk is, még nagyon maflák voltunk. Előkerültek a bénábbnál bénább, de fontos kérdések, miszerint mi lesz így a barátságunkkal, mit is művelünk tulajdonképpen. Addigra már bőven úgy smároltunk, mint a filmeken a hősnő a díjnyertes kannal, vagy fordítva, a hős a legdögösebb pipivel.


Csendben maradok, mert Ichirot ismerem, felesleges kérdezgetnem, a napunkat meg már megbeszéltük. Talán a randinkon nem az állataimmal kéne traktálnom, bár gyanítom, még az is tetszik neki. Szentimentálisnak tűnik. Vagy csak én vagyok túlságosan beindulva.

- Milyen típusú filmet néznél meg? - kérdezi kíváncsian, valószínűleg a csend oldásaképpen.

- Akció, krimi, thrillel, esetleg horror. Te?

- Mindegy, csak ne csöpögjön rózsaszín és szivárványszínű esőtől - vigyorog rám, én meg elröhögöm magam.

- Mindig is szivárványszínű hajat akartam pedig - ugratom.

- Ajánlom a hajfestéket, de ez jobban tetszik - árulja el és elengedve a kormányt fél kézzel, óvatosan megsimogatja az arcom. Még a végén választunk egy filmet, amiből látjuk az elejét és a végét, a többit meg huncutkodással töltünk? A környezetünk imádni fog érte, de benne vagyok.

- Áh, a legtöbb szín hamar kikopik, aztán ilyen undorító semmilyen marad az ember feje, nem éri meg befestetni. - Mialatt elhessentem az ötletet, könnyedén a térdére csúsztatom a kezem is, így viszonozva a puhatolózást.

- Hát akkor meg kell elégedni ezzel. Azt hiszem, valahogy megoldjuk - kuncogja el magát. - Mennyire vagy ijedős? - tudakolja.

- Egyáltalán nem. Mer’ mire készülsz? - kérdezem sanda pillantással és félmosollyal a számon.

- Csak gondoltam, ha horror esetleg, nem árt ilyeneket tisztázni - válaszol heccelve.

- El kell keserítselek, nem fogok a karodba kapaszkodva rinyálni - közlöm vele nevetve. - Egy romantikus nyálkupaccal előbb éred el ezt a hatást - árulom el évődve.

- Hm... Akkor lehet, fel kéne adnom az elveimet - pedzegeti rám kacsintva. - Bár lehet, akkor együtt rinyálnánk.

- Ha nagyon össze akarsz velem bújni, van egy sokkal egyszerűbb módja - vetem fel lazán.

- És mi lenne az? - kérdezi kuncogva.

- Olyan helyre viszel, ahol lehet? - kérdezek vissza elvigyorodva.

- Még a végén ugrik a mozi - válaszol játékos figyelmeztetéssel.

- Most csináljak úgy, mintha nagyon bánnám?

- Hova menjünk? - kérdezi izgatottan. Azért ezen elcsodálkozom, mert nem néztem volna ki Ichiroból ezt, de legalább kihagyunk egy olyan kört, amit ezek szerint csak tiszteletből rótt volna, mielőtt valóban egymáson kötünk ki.

- Csak ne hozzám, mert a szobám nem alkalmas vendégfogadásra - válaszolok egyszerűen.

- Akkor útközben szerzünk valami kaját és megnézheted, hova akarok kisállatot - ajánlja fel.

- Nekem megfelel. A te szobád mindenre kész? - kérdezem heccelve.

- Ha arra vagy kíváncsi, van-e ágy, megnyugtatlak, van. Egyébként rendet raktam délután - ismeri be szégyellős mosollyal. Nem kéne, de kiröhögöm. Elismerésem, sikerült beigazolnia a feltevésemet és ezzel meglepnie, ráadásul ma már másodszor. Nem csak odavan értem, de kíván is. Nehéz másfél hónapja lehetett. Lejjebb csúszom kicsit az ülésben, ezzel kényelembe helyezve magam.

- Utóbbira gondoltam - ismerem be készségesen. - Te most akkor romantikus alkat vagy, vagy sem?

- Szeretem a romantikát, de DVD lejátszó otthon is van, a kanapé kényelmesebb és legálisan átölelhetlek és senki nem szól egy szót sem.

- Moziban nem is huncutkodtál még? - kérdezem vigyorogva. - A legtöbb ember nem mer megszólítani, inkább lapítanak, vagy keresnek egy másik helyet.

- Nem igazán kedvelem azt, ha az emberek kinéznek valahonnan. Inkább barátságosabb megoldást választok és én vonulok el.

- Nem vagy egy adrenalinfüggő, mi? - kuncogom.

- Ez attól függ - válaszol elmosolyodva. - Az tetszik, mikor extrém a hely, de kettesben vagyok valakivel.

- Akkor mi az extrém a helyben? - faggatom meglepetten.

- Magasság, természet, ilyesmi. Nem attól lesz extrém, hogy megláthatnak.

- De. Amit te mondasz, csak különleges - ellenkezek vele. - Mit szeretsz még a szexben?

- Tulajdonképpen elég sok mindent, kivéve a fájdalomokozást, kínzást, mert az egy percig sem izgat.

- Szerencse, mert ez engem sem mozgat, inkább lelohaszt.

- Egyetértek. Egyébként élvezkedni szeretek nagyon, izgatni és izgatva lenni. Az sem baj, ha heves az együttlét. - Erre csak egy jelentőségteljes pillantással felelek. Igazából alig várom, hogy megérkezzünk és egymásnak essünk. El sem igazán tudom képzelni máshogy, legalábbis ha rajtam múlik, akkor meglesz az a heves együttlét, mert rohadtul kívánom. - És neked mi a szokásod ilyen téren? - kérdez vissza.

- Elég sok mindent szeretek, nem vagyok valami szégyenlős - válaszolok vállat vonva. - Általában az új helyzeteknek is adok esélyt.

- Mire vagy kíváncsi velem kapcsolatban?

- Mindenre - nevetem el a választ. - Ma már két nagy meglepetést okoztál - teszem hozzá.

- Mivel? - kérdezi meglepetten.

- Hogy elhívtál randevúra. - Nem tehetek róla, tetszik ez a szó, kevesen mondják így, bár már tényleg nem tudom, Ichironak ez mit jelent valójában, vagy tőlem mit akar. Lehet, hogy benéztem és nem szerelmes belém, egyszerűen csak kíván. Nekem mindkettő rendben van, noha jobban szeretném azért ezeket tudni, rákérdezni azonban valahogy nem módi. - Meg nem vártam tőled, hogy lazán fogod kezelni ezt.

- Nem is kezelem lazán, tök be vagyok parázva - ismeri be. - Még mindig tartom, hogy nem csak egyéjszakás kalandot szeretnék. - Ahhoz képest már csak az autóval tudom, merre kanyargunk. Lekanyarodik az útról és beáll a neki fenntartott, rendszámos helyre, én pedig gyorsan kicsatolom az övet, majd átlendülök a sebváltó felett, hogy megcsókoljam. Ichiro átfog és izgatottan, kapkodva viszonozza a lerohanásomat. Na nem mintha én baromira precíz lennék, mindenesetre valóban nem nyúl, amivel megelégszem, elöljáróban szerintem elég ennyi, a kocsi nem túl kényelmes, hiába nagy. Visszavonulok és egy izgatott, mégis elégedett mosolyt villantok rá, aztán kiszállok a BMW-ből.

- Nincs mitől paráznod, nem árulok zsákbamacskát - jelentem ki, amint ő is kikerül a járgányból.

- Azt látom - válaszol kicsit zavartan, aztán a kezem után nyúl és ráfogva kezd el vezetni. Nem tiltakozom, nekem aztán nincs bajom azzal, ha akárki látja, kivel mit csinálok. Felveszem a lépései ritmusát, karom az övéhez simítom séta közben.

- Akarsz róla beszélni, vagy ne faggassalak?

- Miről? - kérdezi meglepetten.

- Hogy mitől parázol.

- Csak... másfél hónapja erre várok és most olyan csodálatos. Nem szeretném elrontani.

- Túl sokat vártál rá és nincs is min paráznod, de tényleg. Túl tudok jutni a bakizásokon is - biztosítom.

- Mit ennél? - kérdezi terelve. Inkább nem idegelem, nem nyúlkálok, visszafogom magam és jófiúsan viselkedek.

- Zöldséges rizst és valami szaftos húst.

- Remek, azt itt megtaláljuk - közli kinyitva a az étterem ajtaját és előre enged. Bevárom, hiszen ő ismeri a járást, de megnézem magamnak a helyet. Kellemes és ha innen hordja a kaját, hoz nekem is a boltba, akkor remekül főznek. Mivel barátságosan köszönti az egyik pultos srácot, egyértelművé válik, hogy gyakran látott vendég, ráadásul miután leadja a rendelést, elcseveg a fiatalemberrel. Nem zavarom őket, elfoglalom magam az étlap bújásával, ám arra leszek figyelmes, hogy Ichiro átkarolja a derekam és magához húz. Meglepődve nézek fel a papírról rá, de csak rám mosolyog. Nem tűnik úgy, mintha bárkit megbotránkoztatna a dolog, még enged is magának, mert nyom egy puszit az arcomra, ezért célzatosan a derekára csúsztatom a kezem, s kicsit lehaladok a hátsójára, de nem fogdosom meg, azért azt nem kockáztatom, hogy kivágjanak innen minket és többet ne tudjon ételt hozni.


Miután megkapjuk a csomagot, a srác jó szórakozást kíván nekünk, aztán elköszön, Ichiro meg a derekamnál fogva vezet ki, mintha nem akarna messzire ereszteni magától.

- Na ez már lazaság - mondom elismerően. - Étteremben mókás, hogy jó szórakozást kívánnak, nem jó étvágyat - közlöm vigyorogva, némileg célozgatva is az ügyvéd úrnak.

- Kavartam a sráccal - vallja be. - Nem sokáig, de két-három hónapig igen, szóval tisztában van dolgokkal, ugyanakkor békés elválás volt, mert talált magának egy srácot, akivel azóta együtt is él.

- Sejtettem, hogy volt köztetek valami - jegyzem meg vigyorogva. - Baráti viszonyba is maradtatok? - érdeklődöm.

- Valami olyasmi, időnként találkozunk és együtt kajálunk, mesél, mesélek, vagy néha elmegyünk inni valamit. Bemutatta a barátját is, nagyon kedves srác. Egyébként azt üzeni, hogy nagyon jól nézel ki - teszi hozzá vigyorogva.

- Ezt nekem nem merte megmondani? - kérdezem elnevetve magam. - Ők nem akarnak bulizni jönni egyszer velünk?

- Kicsit félénk - kuncogja el magát. - Inkább velem üzente. Már hívtam bulizni, de valahogy sosem volt jó nekik. Ennek ellenére néha még próbálkozom, hátha.

- Majd segítek - ígérem vidáman -, hátha kettőnknek már kötélnek áll. - Meglepődöm, mikor pár perc séta után úgy fest, hogy meg is érkezünk. A ház liftjéhez vezet, majd a legfelsőbb emelet gombját nyomja be. - Messzire nem kellett mennetek, mikor még kavartatok - heccelem, aztán lassan a falnak nyomom és hozzásimulok.

- Valóban így van - válaszol magához karolva és hozzám hajol egy csókért, amit persze eszembe sem jut nem megadni neki. Most lassúbb és gyengédebb, ezért én sem követelőzöm, noha nem vagyok benne biztos, hogy ha felértünk, a hasunkat tömjük meg előbb. Vágyunk egymásra, de tényleg.


Kissé meglep a lakása, mert hatalmas. Én egy lukban élek jóformán, a panziónak áldoztam a lakás nagy részét, tényleg csak egy fürdő, konyha és a szobám maradt, Ichiro azonban tágas garzonban él, és sok az ablak is. Levetem a cipőm, majd bátorkodom beljebb menni a nappaliba.

- Tök jó - bököm ki, míg leveti a kabátját is, majd pillantásommal követem, amint a konyhába megy. Teszek pár tétova lépést, de hamar megjelenik immár üres kézzel és magához húz. Örülök, hogy egy véleményen vagyunk, ez pedig tuti látszik rajtam. Ha azt nem, hát éreztetem, a szájára tapadok és végre belemarkolok a fenekébe, méghozzá rögtön két kézzel. Ő azonnal visszacsókol és a derekamra fonja a kezeit, de terel is valamerre, gondolom, a háló felé. Nem állok ellen, élvezettel smárolunk, aztán koppanok az ajtón. Ichiro egyáltalán nem durva, nem követelőző, de tele van vággyal. Ágyékom az övének simítom, kezeimmel pedig a pólója alá siklom és felfedezem a hátát. Meglepetésemre úgy mozdul, hogy az ölébe tudjon venni. - Te meg mit csinálsz? - kérdezem röhögve, aztán csak belekapaszkodom, mert necces lenne az első randit a balesetin befejezni.

- Ágyba pakollak - közli játékosan, de meglepően biztosan tart meg. Még hogy nem szentimentális, nem a fenéket nem! Miután túljutunk az ajtón, az ágyhoz cipel, majd leül engem az ölében tartva. Újabb meglepetés, hogy erős. Kicsit helyezkedek, majd ismét a szájára tapadok és nekiállok felfedezni a testét, egyelőre most csak a ruhán keresztül. Hevessé teszem, hiszen alighogy végigsimogat a pólóm alatt rajtam, már igyekszik is megszabadítani tőle. Hagyom, de aztán nekiesem az övének, nehogy már csak én legyek félmeztelen. Amint ezzel megvan, leterít az ágyra és a nyakamra tapad. Hát ez hihetetlen! Ha előbb tudom, hogy Ichiro ilyen, már rég bepróbálkoztam volna nála. De talán jobb is, hogy ki lett éheztetve.


Vágyakozva csókolja a bőröm és aprókat szív is rajta. Kibontom a nadrágját, majd lesimítom a fenekéről abba ismét belemarkolva és játékosan beleharapok a vállába. Nem nagyot, bár a hevességtől azért megérezheti. Asszem, nem bánja, mert csak felszuszog és élvezettel kúszik tovább a mellkasomra, miközben bontogatni kezdi a nadrágom. Nem egyéjszakás, de gyors menet lesz...


Rámarkolászok a vállaira, hátára, aztán kisegítem őt és megszabadulok a farmeromtól. Jót koppan a földön, az apró felcsörömpöl, a mobilomnak meg remélem, nem lesz baja, azért ahhoz drága móka volt. Na mindegy, zokni le, az gáz, ha fennmarad és amúgy is zavaró, utána feljebb tornászom magam az ágyon és invitálom a srácot is. Még leveti a nadrágját, utána fölém mászik és a számra tapad. Esztelenül tapogatok végig a testén, simogatom, markolom, közben dörgölőzöm is. Nem baj, hogy alig kapok levegőt, élvezem a helyzetet. Őszintén örülök, hogy így lerohanjuk egymást, szenvedélyesen smárolunk, felfedezzük a másikat, sőt, hamar nekiáll lehámozni rólam az alsóm, s én is róla.


Mikor meztelenné válunk, elemelkedek kicsit az ágytól, hogy a vállát és nyakát csókolhassam. Néha beleviszek pár harapást és szívást is, közben ujjaimat a bőrébe nyomva húzok végig a hátán. Ha nagyon felhúz, még az is lehet, hogy tigrist csinálok belőle. Sőt, biztos, mert úgy csókolgat, harapdál, szívja és nyalja, meg simogatja és cirógatja néha megmarkolva a bőröm, amivel teljesen beindít. Forrón karmolok csíkokat a hátára, túrom össze a haját, válaszul pedig felmordul és kiszívja a vállam. Lesz mit mutogatni. Miután megjelölt magának, otthagy egy picit, míg óvszert és síkosítót kerít. Még most sem vagyok benne biztos, hogy ő lesz a seme, túlságosan beindított, de azért igyekszem hagyni magam. Az ágyra pakol, ám alighogy eleresztette a motyót, újra szenvedélyesen tapad a számra. Magamhoz szorítom, kissé hozzá is feszülök, ahogy tudok közben, majd engedem visszavonulni, mikor picit elhúzódik tőlem.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy én akarlak megkapni? - suttogja vágyfűtve.

- Most már igen - felelek nevetve. - Alapvetően uke vagyok, bár az aktívabb fajtából, de néha elkap, hogy fordítsak az álláson.

- Még sosem voltam uke - vallja be csendesen. Nem tudom, ezt most azért közli be, hogy már előre tudatosítsam magamban, hogy elfelejthetem a megdugását, mielőtt még eszembe jutna. Meglátjuk...


Célzatosan felhúzom a lábaimat, s a hajába markolva húzom csókba Ichirot. Valamiért kuncog rajtam, de már nyúl is a síkosítóért és hamarosan el is kezdi a megujjazásomat. A gerincem kissé ívbe feszül, kifújom a levegőt, ahogy belém tolja az ujját, végül egy picit összerándulok.

- Mi ilyen vicces? - kérdezem kicsit elváltozott hangon.

- Hogy milyen heves vagy - válaszol, de aztán visszatapad a számra. Én mondtam, hogy nem árulok zsákbamacskát és nem leszek szégyenlős. Mielőtt összeszűrtem volna a levet Chiakival, beértem volna valószínűleg a mozival, jófiúsan végigültem volna, csak a kezét szorongatom, néhányszor smárolunk, s csak éjjel, ha felhoz magához, akkor fekszem le vele, noha nem ennyire fesztelenül, de Chiaki megtanított rá, hogy semmit sem kell szégyellni, ellenben veszettül jó úgy szexelni, hogy mindent felszabadít az ember. Nem számít, hogy mit gondol Ichiro, baromság, hogy az a jó, ha nehezen adod oda magad, a szexet élvezni kell a maga nyers és őszinte formájában, adni és kapni.


Aprókat szusszanva és nyögve mozgolódom alatta, hogy ezzel is izgassam, s nem utolsó sorban jólesik, még össze is tudok a sráccal dörgölőzni, a farkam is buján a hasához ér. Közben markolászom a bőrét és az izmait, belekapaszkodom a fenekébe, élvezettel meggyúrom, aztán a combjait is. Ichiro sem egy visszafogott fajta, felnyög és megremeg, s gyorsít a keze is. Elfojtottan nyögök fel, a fejem visszaengedem az ágyra, hagyom, hogy ellazítson és előkészítsen. Persze simogatom tovább a testét, felkapaszkodom a vállára, végigsimogatok azon az erős karjain, amivel idecipelt. Még most se hiszem el, hogy felkapott, pedig megtette. Jó, azért egyértelmű, hogy gyúr, de nem vagyok egy Tao méretű srác. Bár igaz, ami igaz, élveztem.


Rendesen előkészít, nem tököl, közben meg csókol és harapdál, ahol csak ér. Bírom, hogy bár nem gatyázik, alapos munkát végez, aztán visszavonul óvszert húzni, majd ráfogva a csípőmre egyetlen határozott mozdulattal tövig tolja magát belém. Hangosan nyögök fel, aztán belekapaszkodom a vállaiba és átkulcsolom a derekát a lábaimmal. Egy kicsit szuszogok és nem engedem mozogni, ő pedig türelmesen vár, most sokkal visszafogottabban, gyengédebben cirógat és csókol, míg fel nem engedek. Addig sem hagyom csókok és simogatás nélkül a bőrét, végül ösztönző mozdulatot teszek a csípőmmel, hogy jelezzem is, megdughat.