30.

Yajiro

Azt hiszem, holnap mindketten olyan ruhát kell felvegyünk, amiben nem látszanak majd a foltok, amiket a másik ejtett rajtunk. Érzem, hogy Ichiro rendesen kiszívta a nyakam, amivel nincs bajom, csak vagy valami magas nyakú cuccot veszek fel, amiért nem rajongok különösebben, vagy pedig kendőt. Szerintem utóbbi lesz, azt meg tudom úgy hajtani, hogy jól nézzen ki és el is takarja a billogjaimat. Csak azt remélem, hogy Chiaki a húzásom érdekében nem látogat meg, mert akkor szívhatom a fogam. Úgyis kicikiz, de talán nem is bánom annyira. Ichiro jó az ágyban, ami nekem elég fontos, egyelőre megalapozható ezzel a kapcsolatunk számomra, aztán később alakul, ahogy alakul. Szeretek vele lógni, bár tartok tőle, hogy azért kerültünk annyira közel egymáshoz, mert járni akart velem. Passz, abban biztos vagyok, hogy partnernek remek, a szentimentálissága nem zavar különösebben, gáláns is és törődik velem tényleg, méghozzá nem csak a szexben. Az pont annyira volt heves, amennyire kellett.


A mosdó elég érdekes kialakítású, össze van építve a fürdővel, de nagyon elegáns, minden van benne, ami kell, az újságtartón meg már csak szélesen elvigyorodom. Gyorsan pisilek, aztán beletúrok. Szaklapok, ismeretterjesztő újságok, aztán megtalálom, amit keresek, hiszen hiába rejtette el ügyesen, ami ott van, az ott van. Pornó újságok. Ichiro, Ichiro... Újabb meglepetés ér ezzel és meglehetősen elégedetten, vidáman viszem ki elé, mit találtam. Jól elvörösödik, amit nem tudok hova tenni, ebben semmi gáz nincs, még élvezem is. Jók a képek, igényes darab, nekem meg ilyet csomagolásban a boltban sikerült kézbe venni, azt is jó rég, mivel az úgynevezett zsebpénzem az állataimba ölöm főként, meg bulira és egyéb szórakozásra teszem félre. Ha ilyesmire vágyom, a neten szörfölök, ám kézbe fogni egy ilyen újsit mégis más. De úgy látom, Ichirot zavarja, ezért megszabadulok tőle, majd a zuhany alatt, ígéretemhez híven elkapom, testemhez fogva smárolom le. Nem igazán értem, min aggódik, nagyjából három hónapja vagyunk barátok, vagy azóta ismerjük egymást és az nyilvánvaló, hogy a bandából én vagyok az egyik, aki elég lazán áll a szexhez. Chiakit nem körözöm le, gyanítom, Dayki is többet próbált már, mint amennyit bevall és a kis párosunk is túl szende, de hogy pornólapokon fennakadjak, azért az túlzás. Ha korbácsot, bilincset, pálcákat, szájpeckeket és latexcuccokat találok, majd elgondolkodom, addig asszem, bevállalósnak mondhatom magam.


Horkol. Én poénnak szántam, bár Chiaki néhányszor ugratott vele, de sose jöttem rá, komolyan beszél-e, vagy egyáltalán nem is horkolok. Mindegy, jót mulatunk az egészen, aztán közlöm Ichiroval, hogy pattintottam alkalmi szeretőmet, mielőtt még azelőtt valaki csak heccből is bogarat ültet a fülébe, hogy bármi is elkezdődött volna kettőnkkel tényleg. A féltékenykedést nem bírom és bár Yuuval tényleg félrekeféltem, mikor még Taoval voltam, de azóta évek teltek el, megbántam és nem tenném meg többet. Yuu hajtott rám, mint kankutya a tüzelő szukára, egyszerűbb volt engedni neki, engedni magamnak megkívánni őt, s bár nem volt rossz, nem érte meg. Mindenesetre azt hiszem, Ichiro nem nagyon hiszi el, hogy különösebb fűzés, romantikázás és randizgatás nélkül kikötök mellette, ezért értésére adom, hogy járni óhajtok vele, ha ez a vágya. Kicsit bolond, mert megkérdezi, mit gondolok róla, mikor tudja, hogy kedvelem őt, aztán meg arról faggat, hogy Chiaki nem lesz-e zabos, holott szerintem totál világos, hogy azon túl, hogy barátok vagyunk, időnként lefekszünk egymással és jól kijövünk, nincs köztünk semmi. Na mindegy, legalább ez is tisztázásra került.


A hatalmas tévészekrényben rengeteg lemez közül választhatok és némi turkálás után pornó is akad a kezembe, meg valami nyál szar és címkétlen darab is. Arról nem mond semmit Ichiro, ezért azt gyanítom, letöltött valami elvontabb pornót, amit kiírt és nem igazán szeretné most megosztani velem, hogy tulajdonképpen egy perverz veszett el benne, ezért nem faggatom, végül visszapakolok mindent oda, ahol találtam, mert nem akarok rendetlenséget csinálni nála, s a választott trillert a lejátszóba illesztem, állítgatok egy kicsit, végül elkényelmesedem mellette kissé nekidőlve. Nem zavarja, aminek örülök. Próbálok majd vele összeszokni, megismerni őt jobban, férfiként. Ettől mindig távol maradok, akkor elkerülhető, hogy a bandán belül olyan galibák legyenek, mint Taoval, aki hol Daykiért van oda, hol Raktariért. Nem értem, miért, de valószínűleg csak azért, mert nekem sem a durva rocker, sem a visszafogott, rejtőzködő testőr nem jön be. Külsőre még igen, meg személyiségileg is, ám Dayjal barátságon túl el se tudok semmit képzelni, Tari meg előbb ver meg, minthogy lefektessem.


Kecsegtető lett volna a pornó, szívesen megnéztem volna, mire izgul ez a bolond, de amellett nem valami jó enni és nem akarok túl direkt lenni. No meg ráérünk akkor ilyesmihez folyamodni, ha már egymásra annyira nem izgulunk. Nem mintha nem lenne Ichiro elég vonzó, hiszen ízlésesen kigyúrta magát a konditeremben, érzékien csókol és tüzes, ami bejön. Ettől függetlenül egymásra unhatunk, noha ez nem az elkövetkezendő időszakban fog megtörténni, van egy olyan tippem.


Összebújva, néha megsimogatva egymást nézzük végig a filmet. Egész jó volt, még egy kicsit hatott is rám, ügyes eszközökhöz nyúltak, s mikor Ichiro célzatosan kezdeményez, hirtelen önt el a vágy, hogy újra dugjak vele. Azt hiszem, egyelőre a nagyon is aktív részem erősíti, szinte képtelen vagyok rendes uke módjára viselkedni, ám mivel ezt nem bánja, nem is igyekszem visszafogni magam. Kívánom őt, talán egy kicsit másképp is, mint egy uke, de nem ma akarom letámadni azzal, hogy esetleg szerepet is cserélhetnénk. Val'szeg jobb is semének, gyakorlott, én pedig tényleg élvezni akarom, most nincs türelmem bevezetni őt a passzív szerep rejtelmeibe és lassan, odafigyelve megkefélni. Az első dugás mindig meghatározó, ha jó, akkor repetát akar belőle az ember, ha nem jó, menekül rendszerint a másiktól. A mi elsőnk egészen jó volt és igen, akarom a repetát, nagyon is. Ennek megfelelően némi izgatás után az ágyba lököm Ichirot, ezzel meglehetősen egyértelművé téve a szándékaimat, majd letámadom. Az óvszernél elakadok aztán.


Epres?! Mi a francnak?! Ha az ember nem szeret szopni, ne csinálja, élvezni meg nem feltétlen muszáj a másik szájába. Nem igazán értem, ám a kész kis gyűjtemény meglehetősen kiakaszt. Sorba téve a mindenféle csomag, amiről tudja a fene, mit rejt, én csak abban vagyok biztos, hogy amiken gyümölcsök vannak, azok a képnek megfelelő ízesítéssel vannak ellátva. De minek ennyi? Mennyiségre is sok van, de inkább úgy fest, funkcióra is. Zavartan keresgélek valami szokványosat, végül inkább segítséget kérek a sráctól, mielőtt furcsa meglepetés ér, de a kudarc kissé csalódottá tesz és égni kezd a pofám. Ráadásul Ichiro látja rajtam, hogy kizökkentem rendesen. Talán magamon kellett volna hagyni a köntöst, akkor tudnék tagadni és nem árulna el egy kissé visszapuhult hímtagom se. Már édesmindegy. Inkább megcsókolom és simogatom tovább, hogy egyikünknek se kelljen magyarázkodnia.


Asszem, most már az lepne meg, ha különféle szexuális játékok, segédeszközök, izgatók nem lennének a birtokában. Necces, az ilyesmihez kicsit tán prűd vagyok, bár lehet, hogy csupán megszokás kérdése. Felmerül azonban bennem egy másik, sokkal nyugtalanítóbb gondolat. Az, ha perverz, nem gond, de ha van valami fertőző betegsége, az már probléma. Beszélnie kellene róla, ennyit megérdemlek, mint barát. Legalábbis szerintem. Nehezen lazulok el, azt hiszem, már nincs kedvem meglovagolni, sőt, annyira nagyon a szexhez sem ragaszkodom, de nem akarok felsülni és őt sem akarom kínos helyzetbe hozni. Na most mi legyen?

- Mondd ki - kéri csendesen, cirógatva a hátam. Próbáltam eltusolni, hogy rendesen szét lett csapva a játékos kedvem, de ezek szerint rohadtul nem sikerült. Na akkor most valamit ki kéne találni...

- Mi oka annak, hogy ennyiféle óvszert tartasz? - kérdezem meg nyíltan. Belenézek a szemébe, mert fontos számomra az igazság. Én félévente járok orvoshoz, meg amint úgy érzem, valami bajom lehet, szinte már hippohonder vagyok, pedig nem váltogatom úgy a szeretőimet, mint az alsógatyát, Chiaki meg megbízható, neki ugyanolyan fontos, hogy vénségben haljon meg, mint nekem, ne valami undorító kinyuvadássál.

- Nyisd ki a fiókot és nézd meg újra, mit látsz - kéri csendesen, komolyan.

- Minek?

- Csak tedd meg és egy picit próbálj bízni bennem - kér meg megsimogatva az arcomat. Hát jó, belenézek, de csak egy csomó, sorba rendezett óvszert látok. Bár mintha nem is lenne olyan sok egyforma... Sőt, egy része tokban van, a kezembe adottból meg az mellett.

- Gyűjtöd őket? - kérdezek rá meglepődve. Hülyeségnek tűnik, de akár bele is trafálhatok.

- Valami olyasmi. Egy ismerősömmel gyűjtöttük, mondhatjuk, hogy a legjobb barátommal. Ifjúkori hóbortnak indult, együtt jártunk iskolába, aztán az egyetem alatt is tartottuk a kapcsolatot, majd együtt is laktunk. - Mesélni kezd, én pedig figyelmesen hallgatom. Érdekel, amint mond, ennek a különös hobbinak az oka vagy eredete. - Jó volt, mert ő a lányokat részesítette előnyben, én a fiúkat, így nem volt belőle vita. Ő hozta az első darabot nekem, de van az már tíz éve is, vagy még több, aztán legközelebb én utaztam, én hoztam neki és így nőtt a gyűjtemény. Az egyetemen én ugye jogot tanultam, ő meg túsztárgyalónak, ennek megfelelően kicsit eltávolodtunk egymástól, mikor munkába álltunk. Mielőtt megismertelek titeket, egy túsztárgyaláson lelőtte a túszejtő és kómába esett. - Uhh... basszus! - A családja úgy tartotta jónak, hogyha nem várnak, nem tartják mesterségesen életben. A barátnője hozta el nekem az ő felét, mondván, hogy rám hagyta, így ez a közös gyűjteményünk. Nem volt szívem kidobni, de nem is használtam el belőle sosem egyet sem. Van benne sok bolondos a mintája, vagy a színe, esetleg az íze miatt, de csak egyfajta emlékként funkcionál - ismeri be őszintén.

- Van lejárati idejük - motyogom megilletődve, mert nem voltam felkészülve ilyesmire. - Ne haragudj, nem akartam megsérteni semmit - kérek tőle elnézést, amiért feltúrtam a gyűjteményét.

- Nem sértettél meg, régen volt már, ott maradtak a fiókban, de mivel nem használom, így nem fontos, hogy lejártak, csak vannak. Sosem volt rá szükségem, ezért maradhattak simán. Mi járt a fejedben? - kérdezi meg halkan.

- Elképedtem, mert sosem használtam ilyesmit. Sőt, igazából semmi különleges cuccot - válaszolok félig őszintén, egyelőre meghagyva talonban azt, hogy minden rendben van-e. Bízom benne, hogy beszél róla, ha nincs.

- Én a natúr szexet, szeretkezést szeretem, azt lehet sokféleképpen, de annál másabb nem kell. Az egyetlen, amit elvárok, az a partnerem tisztasága, meg hogy alapvető dolgokra figyeljen, mert anélkül nincs bizalom - mondja meg őszintén.

- Számodra mi alapvető? - kérdezem meg, azzal leszállok róla és mellé fekszem inkább. Az óvszert meg a megkerülő síkosítót az éjjeliszekrényre teszem, aztán a takarót is eligazítom magunkon, mert kicsit fázom.

- Hogy odafigyel magára, teszem azt, nem hat napos büdösen jöjjön el velem. Hogy rendszeresen járjon szűrővizsgálatra, ha kell, velem, elkísérem, együtt is csinálhatjuk, de legalább félévente ejtse meg még akkor is, ha elvileg csak velem van. Nem baj, ha időnként mással is lefekszik, csak akkor tartsa be azt, hogy óvszerhasználat, tisztálkodás, satöbbi.

- Vannak igénytelenek, de kevesen, szakadt helyeken, utcán találtam eddig csak durvát, amúgy szerintem átlagosan jól ápoltak a srácok a Ritsukuban - általánosítok. - Miért engeded, hogy mással is lefeküdjön az, aki veled van? - kérdezem meg, mert ez engem meglep. Chiakival természetes, hogy nem kötjük meg egymást, viszont a kapcsolataim alatt számomra elképzelhetetlen volt a félrekufirc, a méreg megevett volna és én is elég csúnyán meg lettem hurcolva amiatt, hogy meg mertem csalni Taot.

- Miért tenném? Én nem fogok félremenni senkivel, de ha a partnerem egyszer arra vágyik, akkor egy éjszaka belefér. Ha szeret, akkor ez nem számíthat köztünk, hiszen attól még szeretni fog. És a tiltott gyümölcs a legédesebb, tehát ha valamit nem akarok mindenáron megakadályozni, akkor kevésbé csábító.

- Ebben igazad van - értek egyet -, de a bandában meglehetősen fontos szerepet kap a hűség, szóval ha egyszer mégis úgy alakul, az jobb, ha köztünk marad. Nem szeretném, ha még egyszer meghurcolnának egy ballépés miatt, ezért én nem szándékozom kifelé kacsingatni.

- Hidd el, én sem. Nem vágyom másra, mint a partneremre, ha meg már igen, akkor jobb befejezni azt a kapcsolatot, mert ott nem működik valami.

- Nem feltétlen - vetek ellen csendesen. A hátamra fekszem és a sötéten keresztül a plafont nézem. - Más elvárás? Vagy valami, amire vágysz?

- Hogy légy őszinte, ha valami nem tetszik, nem jó, nem akarod, vagy mást akarsz, vagy csak egyszerűen akarsz valamit, akkor szólj róla és megoldjuk.

- Szerintem ezek alapvető dolgok. Én sosem szeretném azt hallani, hogy bezzeg félrekeféltem még a Taoval tartó kapcsolatom alatt és azt sem, hogy esetleg Chiakival összejárok-e, rendben?

- Rendben, bízom benned és nem fogok kételkedni. Egyre viszont tényleg kérlek, hogy figyelj. Ha valamiről nem akarsz beszélni, mondd, hogy nem akarod, de ne terelj és ne próbálj hantázni sem, mert látom. Ez a munkám, kiszúrom. Nem feltételezem, hogy akarsz és nem is nagy dolgokra gondolok, akár csak arra, hogy van-e elég pénzed, vagy hogy szereted-e a rózsát. Ilyesmi is.

- A pénz miatt ne aggódj - kérem -, az éppenséggel lenne, de be akarom fektetni, ezért félreteszem a bevételem nagy részét, ezért élek úgy, mint egy egyetemista. Nem is baj, legalább nem tudok felesleges dolgokra költeni - teszem hozzá elmosolyodva -, a rózsát pedig inkább a rózsabokron szeretem - viccelem kicsit el a végét.

- Remek, mert én is - kuncogja el magát és átkarolja a felsőtestem, majd nyom egy csókot a vállamra. - Mit szeretnél még?

- Mivel kapcsolatban?

- A kapcsolatunkkal kapcsolatban.

- Most nem igazán jut eszembe semmi, rég volt rendes kapcsolatom.

- Akkor a többit időközben megbeszéljük majd, addig meg találd ki, milyen szőrmókot javasolsz nekem - ugrat kedvesen -, mert egy cuki, édes dögöm már van, de azon kevés a szőr. - Ahogy ezt kimondja, végigsimogatja a testemet, én meg jót vigyorgok. - Meg ketrecbe sem fér be. - Na most elröhögöm magam.

- Nem vagy véletlenül egy kicsit perverz? - kérdezem játékosan.

- Az attól függ, mit nevezel annak - kuncogja el magát. - Nálad szerintem nem jobban.

- Nálam?! - lepődöm meg. - Miért lennék perverz?

- Erről beszéltem - válaszol egy újabb csókot mellékelve a bőrömre. - Egyébként szóban sokkal inkább az vagyok, mint fizikailag. Nem szeretem a segédeszközöket, a kikötözés sem a kedvencem, bár abban már volt részem igazán jóban is, de inkább vagyok kellemes időtöltés párti.

- Semmilyen eszközt nem próbáltam még ki - tájékoztatom -, nekem nem lapul semmilyen formában egy tisztességes pornó se az otthonomban, én csak szeretem a szexet és nem csak beszélni róla - védekezek mosolyogva.

- Pornóm van, de az inkább egyedüllét esetére. Nem szoktam a párommal nézni és arra izgulni, megy az még anélkül is. És latexruha sincs a szekrényben.

- A bőr szebb - ugratom most már röhögve. - A temérdek gumit látva eljátszottam a gondolattal, hogy sikítva elfutok, ha előkerül a bilincs és a korbács, vagy bátorkodom kipróbálni - osztom meg vele elhülyülve a dolgot.

- Bilincsem van, egy plüss fekete, méghozzá zsákbamacskán nyertem - tájékoztat nevetve. - A többivel sajnos nem szolgálhatok, de csíkozni így is remekül tudsz.

- Te tehetsz róla - hárítom át rá a felelősséget könnyedén. - A korbácsot amúgy nem hiányolom, nem igazán szeretem a fájdalmat, azt meg egyáltalán nem, ha vernek és kínoznak.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszett - mondja a mellkasomra fektetve az arcát. - Én sem szeretem a kínzást, valaki sikoltozzon a gyönyörtől, ne kíntól, akkor sokkal szebb. Meg... elég csúnya eseteim voltak és eszemben sincs hasonlót a saját életembe hozni.

- Nekem egyszer elég volt Raktarit felhívni, hogy ha lehet, jöjjön el értem - motyogom. - Elég ciki a saját barátoddal egy szál bokszerben egy sötét utcában találkozni, miközben azt sem tudod, ő lép-e be, vagy az, akinél otthagytad a gatyád.

- Elmondod, mi történt akkor? - kérdezi meg csendesen, de nem akaratosan.

- Nem sikerült jól választanom - bököm ki megvonva kicsit a vállam. - A pasi egy kissé durva volt, ami akkor nem volt rossz, végigsmároltuk az utat, fogdostuk egymást a vonat többi utasának nagy örömére, aztán a lakásán eldurvult a buli. Kaptam pár pofont és valamivel felhasogatta a hátam, utána elhúztam a belem - mesélem el. - Üldözött valameddig, aztán Raktari visszakísért a cuccaimért, miután megtalált. Higgadtabb volt az ürge, főleg, mivel Tari két olyan pofonnal nyitott, hogy elvágódott tőle. - Miután elhallgatok, se szólal meg, csak gyengéden simogat, mintha vigasztalni vagy mit akarna. - Volt pár húzós ügyem, gondolom, ezért nem kifogásolta soha senki, hogy Chiakival összejárok. Általában későn kapcsoltam és másoknak kellett kihúzni a slamasztikából - ismerem be.

- Ígérem, én sosem foglak bántani - mondja meg komolyan és határozottan.

- Ebben nem kételkedtem egy percig se - jelentem ki.

- Gyere - kér most a hátára fordulva és óvatosan húzva invitál magára, majd mikor valamennyire ráfekszem, átkarol.

- Nyugi, ezek nem igazán maradtak meg ilyen lelki törésként - próbálom megnyugtatni és elültetni az aggodalmát, mert nem vagyok ettől félősebb, vagy valami, egyszerűen csak megtörténtek, túlvagyok rajtuk.

- Értem, csak annyira nem ilyeneket érdemelnél - magyarázza gyengéden simogatva. - Hiszen annyi érték van benned.

- Szerintem a kettő nem függ össze. Rosszul választottam - mondom megvonva a vállaimat.

- Te... - Megráz egy picit, de van valami óvatosság a mozdulatban. Ettől még sehogy sem értem, hogy ezt most miért csinálta, úgyhogy csak nagyra nyílt szemekkel nézek Ichirora. - Még ilyenkor is annyira szeretnivaló vagy. - Elröhögöm magam.

- Aha... hát köszi. Én meg már azt hittem, ki akarsz okítani, hogy figyeljek oda jobban, vagy valami ilyesmi.

- Használna? - kérdezi meg kuncogva.

- Nem.

- Akkor talán hagyjuk a fejmosást, maradjunk annál, hogy így jó - javasolja egy csókot nyomva a homlokomra.

- Olyan lenne, mintha azt magyaráznám el, hogyan kell megállapítani a babarágcsálók nemét. Rá tudod mondani, hogy aha, aztán annyi.

- Na ezt most egyáltalán nem értem - ismeri be nevetve.

- A fejmosás ebben a témában nekem annyit érne, mint neked egy fejtágítás abban - magyarázom.

- Jaaa! Igen, ez elég valószínű. Így inkább egyikünk se próbálkozzon ezzel, mit szólsz?

- A két nemet megkülönböztetni nem nehéz egymástól - kuncogom.

- A fiúknak van kukijuk, a lányoknak nincs? - próbálkozik be, én meg felröhögök.

- Amikor még picik, mindkettőnek van kis pöcke, csak a lányoknak van mögötte kis luk, a fiúknak meg távol esik a feneküktől a pöcök - magyarázom még mindig röhögve. - Majd megmutatom, úgy egyszerűbb rájönni.

- Rendben, állok elébe - megy bele nevetve. - Még a végén kitanítasz állatozni.

- Simán! Szeretnék egy macskát is - árulom el egészen vidáman. Ha ezt így ki tudtam mondani, akkor már sikerült feldolgoznom Zarati elvesztését. Szegény pára, az első szökése az utolsó élménye is lett.

- Milyet? - kap rá a témára és szinte leheletfinoman simogat csak, ami nagyon kellemes.

- Ezt még nem tudtam eldönteni, meg igazából kutyán is gondolkodtam - ismerem be szégyenlős mosollyal. Nem tehetek róla, tényleg bolondulok az állatokért. - A kutya vigyázna a boltra is, csak ugye reggel és este minimum meg kell sétáltatni.

- Te állatbolond - becéz kedvesen. - Ami azt illeti, macskán én is agyaltam, viszont a kutyára nem lenne elég időm, úgy meg nem szeretném semmiképpen se, hogy neki ne legyen jó.

- Nagy ez a lakás, de kutyának nem tudom, mennyire lenne jó - értek vele egyet. - Macska viszont akár kettő is elfér, és akkor játszanak egymással - adok neki tippeket és most már én sem hagyom Ichirot simogatás nélkül, végigjárom a mellkasát és vállát, aztán elindulok a karján.

- Igazából szerintem jól kijönnék velük, meg gondolom, te is besegítenél - pedzegeti meg a dolgot.

- Szívesen segítek, amiben tudok - ajánlom fel őszintén, segítőkészen, hiszen tényleg bármiben rendelkezésére állok állat-ügyben. - Ha szereted az olyan állatokat, amik önállóak, erős a személyiségük és változékonyak, akkor biztos. A macska sértődékeny, érzékeny állat, amelyik hol dorombol és bújik, hol le se tojja a fejed, elvan nélküled.

- Ez sem okozna gondot, én úgy tudnám elképzelni, mint egy királynőt. De tényleg... Úgy is próbálnám tartani.

- Csak el ne kapasd, mert akkor a fejedre nő! - nevetem. - De amúgy olyasmi.

- Majd te adsz tanácsokat. Aztán meglátjuk. Először nézzünk majd állatokat. Mit szólsz?

- Hogy gondolod ezt?

- Mit?

- Hogy nézzünk állatot. Meg hol akarsz?

- Hát gondoltam, először fajtát, meg ilyesmit kéne nézni, hogy milyen típusú, színű, fülű cicus tetszik. Aztán nem tudom, gondolom, tenyésztőtől kellene beszerezni.

- Te aztán bonyolult lélek vagy - nevetem el magam. - Ebből is látszik, hogy sose voltál csóró.

- Hát az valóban nem voltam. De miből látszik? - kérdez vissza meglepetten.

- Hogy például eszedbe sem jut egyszerű házimacskát szerezni és menhelyre menni, vagy megnézni a neten, hol születtek nemrég kismacskák, ahonnan ingyen elhozhatóak.

- Hát... nem - ismeri be. - De most, hogy mondod...

- Ha valami különleges macskát akarsz, én nem beszéllek le! - visszakozom gyorsan, mert nem az volt a célom, hogy gáznak érezze, hogy a bandából ő a legtehetősebb. Bár ki tudja, valószínűleg a testőrgázsi se rossz és Miyu sem véletlenül festegeti folyton frissen a haját. - Ha egy Maine coont, vagy Birmát, vagy Kínai kopasz macskát akarsz, az is teljesen jó és biztos, hogy menhelyen csak felnőtt, vagy keverék található.

- Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyet szeretnék, csak azt, hogy egy szeretnivaló szőrgombócot, vagy kettőt, szóval nem gondolkodtam még el azon, hogy pontosan milyen fajtát.

- Van a boltban fajtabemutató könyv macskákról, kutyákról, rágcsálókról és madarakról, hétfőn meg meghozzák a hüllőset, puhatestűset és rovarosat is - biztosítom ezzel arról, hogy biztosan megtaláljuk azt az állatot, amire vágyik. - A Maine coon hatalmas és hosszúszőrű.

- Szerintem nézzük majd meg, mik vannak és akkor kitaláljuk. Igazából nincs elképzelésem se, hogy milyen típusút szeretnék, mondjuk jó lenne, ha azért szőrös lenne, mert mégiscsak az a macska. - Ezen elkuncogom magam, aztán kicsit helyezkedek, a hátamra fordulok, de a fejem a vállán tartom, nem szállok le Ichiroról, végül átkarolom, kezem a csípőjére simítom.

- Elképzelés nélkül elég nehéz bármerre is jutni.

- Gondoltam, majd te segítesz elképzelést alkotni - közli végigsimogatva a hasamon. Azért örülök, hogy megelégszik azzal, amilyen vagyok, bár még nem telt el valami sok idő ahhoz, hogy leközölhesse, örülne, ha viszont látna a kondiban, nekem meg akkor majd nagyon ki kell ábrándítanom, miszerint nem élvezet számomra pár géppel machinálva izzadni. Nem vagyok edzett, egyedül a kosarazást szoktam bevállalni tavasszal és nyáron, meg ősz elején, mikor a közeli parkba kimerészkedik valaki, a tél alatt meg visszakényelmesedem, szóval közel sem vagyok olyan szépen megformált, mint Ichiro, ettől függetlenül úgy festett, tetszem neki.

- Felteszek néhány segítő kérdést szívesen, de egyelőre reménytelen eset vagy - mondom meg neki elnevetve magam. Amíg halvány lila gőze sincs, mit akar, nem tudok vele mit kezdeni, ezt be kell látnia neki is.

- Akkor muszáj leszel reményt hozni az életembe - kuncogja. - Majd kialakul a kép, de még kell hozzá egy kis idő.

- Nem választottál valami erős vezércsillagot magadnak. Nem félsz, hogy hullócsillag lesz belőlem? - heccelem.

- Nem - válaszol félig komolyan. - Bízom benned. - Úgy kúszom rá fel, mintha keresztbe akarnék rajta elfeküdni. Nem nyomom össze, az nem célom, csupán meg akarom csókolni anélkül, hogy el kelljen szakadnom a testétől. Eljátszom ajkaival, csak aztán csúsztatom nyelvem az övéhez, s mélyítem el a csókunk, mely lassú, gyengéd viszonzásra talál. Ichiro át is karol és ahogy nyúlik az idő, egyre jobban belefeledkezem ebbe, megéled bennem a vágy. Végigsimogatom a vállát, a hátsóm úgy tolom, hogy a csípőjéhez érjen, a srác pedig ugyanazzal a simogatással vezeti rajtam végig a kezeit, ezért végül újra fölé telepszem, hozzásimulok és csak csókolom. Ettől aztán beindul, úgy cirógat, amitől megremegek és kiráz a hideg. Na, ez megint nem lesz egy hosszú menet. Nem mintha bánnám, így szokott ez menni, a kapcsolat elején, mint a nyulak, a közepén éretten, tapasztaltan, a végén inkább már sehogy.


Csak annyira szakadok el a testétől, hogy simogatni tudjon, de tovább smárolok Ichiroval és amellett, hogy finoman ringatom a csípőm és dörgölöm az ágyékom az övéhez, cirógatom is a bőrét, nehogy nagyon észnél tudjon maradni. Nem sok kell az ügyvéd úrnak, és máris a számba sóhajt, de ugyanolyan megveszekedő módon taperol és izgat tovább, majd néhány apró alám lökéssel igyekszik megbolondítania. Sikerül. Felegyenesedek és a fenekem partjai közé befogva a férfiasságát kezdem mozgatni magam, mire felnyög és megremeg, de állhatatosan tovább simogatja a hasam, oldalam és mellkasom. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki ez a játék, főleg ahogy még mellé kicsit meggyúrom a farkát, de nem akarom, hogy idő előtt elélvezzen, ezért inkább előre dőlve hagyom abba és forrón megcsókolom. Nem hiszem, hogy több izgatásra lenne szüksége, ilyenkor már a legtöbbet azt várják, hogy megdughassanak, ezért a kezébe nyomom az óvszert, én meg addig foglalkozom a sikamlós együttlét előkészítésével. Vigyorogva figyelem Ichirot, mivel sikerült annyira felhúznom, hogy remegve, nehezebben koordinálva magát húz óvszert. Na mi van, nem vagy hozzászokva, hogy nem minden a te dolgod?


Miután késznek nyilváníthatom magunkat, a kezemről még az óvszerre kenem a maradék síkosítót, aztán irányba állítom a farkát és nagyon lassan, milliméterről milliméterre haladva elkezdem befogadni. Bemenne az gyorsan is, de fájdalom és kínos feszítés nélkül szeretném élvezni a szexet, ezért Ichiro csípőjén támaszkodom meg, hogy ha el is ragadja a hév, vissza tudjam fogni. Kezét megemeli, ám nem felém nyúl ki, hanem az ágy fölé. Meglepetten követem figyelemmel, majd a képembe világító kislámpa zavart nevetésre és a képem eltakarására késztet, de még így is látom Ichiro vággyal telt, éhes pillantását.

- És még én vagyok a perverz - szólok be neki, mégis hunyorogva, újra letámaszkodva folytatom az ölébe ereszkedést.

- Szeretem látni a másikat - vigyorog fel rám, de lejjebb veszi a fényerőt és csak sejtelmes világítás marad, ami már nem zavar, ahogy az sem, ha közben néz. Legalább én is stírölhetem. Most már felém nyúl, tenyere végigsiklik a mellkasomon, hasamon, kicsúszik az oldalamra, majd le a combomra, amibe finoman bele is markol. Nagyokat szusszanok, mikor végre sikerül teljesen magamba fogadnom a farkát, aztán nekiállok én is taperolni őt, amivel apró, nyögésszerű hangokat csalok elő belőle. Nyugton fekszik, csak meg-megremeg, cirógat, de úgy érzem, ez a passzivitás nem neki lett kitalálva. Őszintén tetszik, legalább mindig rendesen meg leszek dugva.


Összeszedem magam, nem várom meg a nógatást, lassú mozdulatokkal kezdek neki, bár elég határozottan. Ezzel elszakítom Ichironál a türelem fonalát, néhányszor hagy visszasüllyedni szabadon az ölébe, aztán felvéve a ritmust alám kezd lökni. Kéjes mosoly ül ki az arcomra, valamiféle elégedettség és levegő után kapok. Ha ösztönözni akart, sikerült neki, gyorsabbá válok egy kicsit, Ichiro meg ráfog a csípőmre, hogy határozottan irányíthasson. Hagyom neki, teszem, amit akar, mert tetszik az élvezet az arcán, az, ahogy egyre jobban felkorbácsolható a vágya. Szenvedélyes srác, még jobban ösztönöz és belém löki magát, amivel nyögést ránt ki belőlem. Nekem ennyi elég, hogy átadjam magam a láznak és hevesen meglovagolva keféljek vele. Nála is szakad a húr, rámarkol a csípőmre és erőteljesebben húz fel a farkára, a hangja pedig túlüti az enyémet. Ez szórakoztat, de izgat is.


Most a mellkasán lenne a sor, hogy apró csíkokat karmoljak rá, ám annyira elragad a hév, hogy csupán a mozgásra figyelek, fel-felnyögök a lökéseitől, megremegek a forró kéjtől. A szoba képe elmosódik előttem, aztán behunyom a szemem és zihálva vonaglom Ichiro ölén. Megint nincs szükség arra, hogy a férfiasságom marokra fogva segítsek magamon, ahogy neki sem semmire, izgató és élvezetes vagyok a számára, mert meg-megfeszül, bár a ritmusból nem esik ki. Tetszik, ahogy a kezeim alatt mozognak az izmai, az erő, amivel magáévá tesz még annak ellenére is, hogy felette vagyok, hamar szédületbe, majd orgazmusba lök, néhány hangosabb nyögéssel megadom magam. Persze lök tovább alám, aztán kifeszül, visszatartja a levegővételt és keményen ráhúz a farkára, s csak remegve fogja a csípőm, de nem moccan. Lihegve támaszkodom a mellkasán, bódultan szédülök a szobával, míg leemel öléről. Halkan nyögve engedem, s szuszogva csókolom ajkait, mikor lehúz, végül segít elfeküdni és megszabadul az óvszertől is. Azt szeretné, ha ráfeküdnék, de inkább mellé heveredek fejem a vállára hajtva, háton fekve, s csukott szemekkel pihegek. Ez megint fergeteges volt, így félő, hogy randik helyett kufircolni fogunk folyton. Nem mintha bánnám, a boltban eltöltött közös kajálások beférnek randinak simán szerintem.