31.

Ichiro

A srác fergeteges és rohadt jó vele a szex. Miután átbeszéljük a fontosabb dolgokat és talán meg is tudom nyugtatni magammal kapcsolatban, megint felkelti bennem a vágyat, ahogy az övé is megéled. Újabb hatalmas kefélést nyomunk le, bár talán megzavarom a lámpával, meg azzal, hogy még mindig csodálattal figyelem. Egy cseppet sem zavar, hogy nem olyan izmos mint én, tetszik is és csak ez számít. A mozgása pedig tökéletes, hagyja irányítani magát és nem zavarja, hogy hevesek vagyunk. Nagyon hevesek. Ha ilyen meneteket fogunk tolni mindig, elég sokat leszünk ágyban, azt hiszem.


Elfekszik mellettem, bár én jobban örülnék, ha rajtam tenné, de semmi baj. Finoman és gyengéden kezdem cirógatni a bőrét, miközben mindketten hevesen zihálunk és próbáljuk visszanyerni a józan eszünket. Néha Yajiro összerándul és időnként megremeg, de annyira aranyos, hogy nem tudom abbahagyni a kedveskedést. Elvigyorodik és kapok egy csókot a mellkasom oldalára, amit a homlokán viszonzok.

- Fergeteges vagy - suttogom, amint szóhoz bírok jutni.

- Áh - hárít ennyivel, aztán a takarót kezdi ránk húzni. Mosolyogva segítek neki, aztán magamhoz fogom a testét. Ráfog a kezemre és felnéz rám, mire a homlokom az övének igyekszem támasztani.

- Mi az?

- Semmi. Kéne legyen valami? - kérdezi. - Esetleg ha már nem óhajtasz nézni, lelőhetnéd a lámpát - ajánlja játékosan.

- Lehet róla szó - nyúlok fel és lekapcsolom a villanyt, majd megcirógatom az arcát. - Azt hiszem, már találtam egy macskát magamnak - teszem hozzá heccelve.

- Macskát? Pedig korábban megjegyezted, hogy nem vagyok hozzá elég szőrös.

- Ez így van, de azért a tigris jellem rendesen benned van - válaszolok vigyorogva. - Vagy inkább... A kacsacsőrű emlős is cuki, csak arra nem hasonlítasz - nevetek fel.

- De hülye vagy te! - röhögi el magát. - A kacsacsőrű emlős bizonyítéka annak, hogy az isteneknek volt humoruk, vagy már rohadtul fárasztotta őket a világalkotás és kellett néhány elcseszett állat is, amivel kikapcsolnak - magyarázza, aztán az oldalára fekszik háttal nekem és elkényelmesedik. Fordulok utána és fél kézzel átkarolom, miközben hozzábújok - Nem tudom, szerintem sem tigris, sem macska nem vagyok, de nekem mindegy.

- Nekem elég, hogy az enyém vagy - mondom ki a szavakat és kap egy csókot a vállára.

- A tiéd? - kérdezi kuncogva.

- Mellettem alszol el, a karjaimban, tehát valahol igen - válaszolok mosolyogva. - Vagy tévedek? - Erre csak megvonja a vállát.

- Azért pórázt és tálkát nem kérek - heccel.

- Nem is gondoltam rá - nevetek fel. - Bár a szekrényen elgondolkodom majd.

- Ne, léci, ne, az kicsi lesz nekem, inkább alszom melletted! - visszakozik játékosan.

- Mekkora hülye vagy! - nevetek fel szívből. - A ruháidnak gondoltam, hogy nyugodtan alhass itt és ne kelljen reggel rohannod.

- Jaaa! Nem korai ez még?

- Miért lenne? Te annak érzed?

- Aha, egy kicsit. Ismerni már ismerjük egymást egy ideje, de mi van, ha kiderül, hogy csak barátnak és ágyasnak vagyok jó?

- Azt nem hiszem, de majd kiderül. Ennek ellenére elgondolkodhatok rajta.

- Ha akarsz... - hagyja rám.

- Baj van? - kérdezek rá csendesen.

- Nem. - Már álmos a hangja, így elkuncogom magam és gyengéden simogatom, amíg el nem éri az álom és be nem alszik. Hozzábújok és beszívom az illatát, aztán én is lehunyom a szemem és elragad az álom.


Reggel csörög az órám, hogy itt az ideje felkelni, de még nem akaródzik, ugyanakkor összerándul a karomban a srác, majd meg is ugrik.

- Yajiro - morgom csendesen.

- Ne morogj, kelni kell - mondja. Ő fel van élénkülve, és igyekszik kimászni az ágyból, mire még inkább próbálom visszatartani.

- Még öt perc - motyogom. Erre játékosan fölém helyezkedik és nekiáll csókolni, meg simogatni, mire a hátamra fordulok és megfogom a hóna alatt, hogy aztán magam alá tudjam forgatni és végigsimogassak a testén. - Esetleg így felébredek. - Törleszkedni kezd hozzám, amitől még nagyobb kedvem támad simogatni a bőrét, azonban nem számítok a következő akciójára. Felnyögve kapok levegőért, mikor ráfog a farkamra, majd összefogja a sajátjával és lassan kezdi húzni-vonni, miközben vigyorog.

- Na mi van? - kérdezi kihívóan. - Máris mintha eltűnt volna a morgós kedved - közli évődve.

- Ha ilyen kedves valaki, lehet rá morogni? - kérdezek rá felsóhajtva. Újra törleszkedni kezd és élvezettel simogat végig rajtam, miközben tovább kényeztet minket.


Ez a srác kész, teljesen megbolondulok érte és annyira szabadelvű, hogy nem is gondoltam volna. Cirógatom, bejárom a bőrét, élvezettel fogdosom és kíváncsivá tesz, hogy mi van még benne. Élvezettel sóhajtozik és ő is simul hozzám, de továbbra is intenzíven foglalkozik velünk. Megremeg és mosoly fut át az arcán, amitől csak még kívánatosabb lesz, így az ajkaira tapadok, hogy táncba hívjam a nyelvét. Liheg, de csókol, újra bejárja a keze a testemet, és megint megremeg, mire falni kezdem a nyakának bőrét. Akkor most szépen megőrjítem, miközben engem is megborzongat a kéj. Fel-fel nyög, de mégis bújik, simul, amit imádok már most. Simogatom, csókolom és ingerlem mindenét. Ettől megremeg, majd meg is feszül, ami csak még jobban feltüzel arra, hogy tovább foglalkozzak vele. Néhány nyögés is kiszabadul belőle, majd külön kézbe a veszi a merevedésünket, és így folytatja, ezért lenyúlok és átveszem tőle az övét, hogy ezt is segíthessem. Belelök a tenyerembe, mire gyorsítok a kezem munkáján, aztán lihegve feszül ívbe, majd felnyög és a markomba élvez. Gyönyörű és igazán imádnivaló, mikor élvez és bár liheg, megint az ajkára marok egy rövid csókra. Nem hagyja abba a velem való játékot sem, kicsit lassított, de most megint gyorsít, meg finoman rá is szorít. Kurva jól csinálja és nem kell sok, hogy felkiáltva érjen el a gyönyör engem is.

- Melletted jó a kelés - állapítom meg hozzásimulva és csókot lehelek a nyakába. Nevetve harap bele az enyémbe, de csak játékosan teszi, mire morogva támasztom a homlokomat az övének.

- Most már felkelünk? - kérdezi izgágán. - Rám férne egy zuhany - közli vigyorogva, s utalásosan lepillant.

- Esetleg lehet róla szó, de bekapcsolom a kávéfőzőt útközben - ajánlom fel, majd lopok még egy csókot az ajkairól és lemászom róla, végül a kezem nyújtom, hogy kihúzzam az ágyból. Elindul a fürdőbe, én meg előbb meglátogatom a konyhát, aztán megyek utána, majd belépve a zuhanyfülkébe magamhoz húzom és átkarolom hátulról. Hátrapillant, de kezei a combjaimra csúsznak, mire elmosolyodom és csókot kap a nyakába is. Különleges srác és teljesen odavagyok érte, pedig még csak az első napot töltöttük együtt. Mondjuk azt még nem tudom, mit mondok Raktarinak, de majd kitalálom. Az igazat, de valami finomított változatban. Tusfürdőt veszek a kezembe és a mellkasát kezdem dörgölni vele, bár csak kedveskedve. Meglepetten néz le, aztán csak megcsóválja a fejét mosolyogva. Ezt beleegyezésfélének veszem, így folytatom a műveletet, lejjebb is kitérve rá, le a hasára, majd a combjaira, bár az ágyéki részt meghagyom neki, azt amúgy is megmossa magának.

- Kikapsz, ha nagyon elkésel - figyelmeztet félig komolyan. - Ha nem a munkahelyeden, akkor tőlem - teszi hozzá.

- Rendben. - Kap még egy csókot a vállára, aztán a saját mosdatásomhoz fogok. - Reggelire én müzlit szoktam enni, de a szekrényben van mindenféle, és zsemle is van itthon.

- Van még időnk reggelizni? - kérdezi csodálkozva.

- Te megnézted, mennyi az idő? - kérdezem nevetve.

- Nem, eszemben sem volt.

- Oké, akkor tájékoztatlak, hogy körülbelül háromnegyed hét van, szóval még pontosan háromnegyed óránk van indulni. Körülbelül negyed óra a bolt.

- Akkor egy gyors reggeli tényleg belefér - állapítja meg elmosolyodva. Egyszerűen csak hozzám simul, jóformán csak nekem dől, ajkaira halvány mosoly ül és a szemeit lecsukja. Átkarolom és aprót simogatok rajta, de nem töröm meg ezt a pillanatot. Nem sokáig maradunk így, a srác végül elhúzódik és a zuhanyzóból kilépve törölközni kezd, ahova követem én is, utána a derekamra csavarom a szövetet és visszamegyek a szobába felöltözni, bár csak nadrágig, az inget majd mielőtt indulunk, hogy ne gyűrődjön annyira. Yajiro is felöltözik, ő mindenbe belebújik, így nem várom meg, hanem otthagyom a szobában és nekiállok reggelit csinálni.

- Mit ennél? - kiabálok vissza neki.

- Azt, amit te - válaszol a konyhába lépve, miközben belebújik a pólójába. - Az a müzli jónak tűnik - fejti ki elmosolyodva. - Legtöbb esetben én is valami hasonlót tömök joghurttal.

- Én tejjel fogyasztom, de van joghurtom is, ha azt ennél - válaszolok vidáman.

- Inkább azzal, igen - fogadja el. Elé teszem a tálat, a müzlit, meg a tejtermékes dobozt is, aztán magamnak is kerítek, csak tejjel öntöm fel az adagomat és kiballagok a kanapéhoz.

- Ebédre ma mit szeretnél?

- Héééj! - neveti, de a tálkájával a kezében utánam jön. - Azt hittem, a konyhában eszünk - neveti, aztán lehuppan mellém. - Jól főznek, mindig jót hozol, ezért rád bízom - válaszol vidáman.

- Itt szoktam reggelizni - válaszolok zavart mosollyal. - Bocsi, mondhattam volna. Egyébként rendben, akkor majd kitalálok valamit neked - kuncogom el magam.

- Ugyan már! Csak heccellek - mondja vidáman.

- Borzasztó vagy - nevetek fel és fél kézzel elengedve a tálat végigcirógatok az arcán.

- Miért is? - Játékosan a kezem után harap, mire csak elmosolyodom.

- Pont ezért. Imádnivalóan borzasztó - teszem hozzá élvezettel.

- Tömd meg a fejed, utána megbeszéljük - ajánlja vigyorogva.

- Mit is beszélünk meg? - kérdezem kuncogva, de eleget teszek a kérésnek és lapátolni kezdem befelé a kaját.

- Ezt.

- Akkor azt hiszem, sietek - röhögöm el magam és valóban pár perc múlva kész vagyok a kajával. Amint ő is befejezte, elveszi a tányérom, meg a sajátját is félrerakja és puszta játékból, de vigyázva ugrik nekem. Felnevetek és igyekszem elkapni, majd beforgatni magam alá, ha már birkózunk. Persze a kanapé támlájának feszül, hogy ne tudjam beforgatni, így hagyom érvényesülni, csak megcsikizem az oldalát.

- Ne, te aljas! - szól rám röhögve és kipattan az ölemből.

- Aljas? - kérdezem röhögve és mozdulok utána azonnal.

- Hát nem? Érezted, hogy nem bírsz lenyomni. - Kekeckedik velem, de azért hátrál, ami nagyon tetszik.

- Tudod... rosszul viselem a vereséget és sok mindent elkövetek ellene - válaszolok egy laza vigyorral.

- Ügyvédként is? - heccelődik, majd nekisimul a falnak.

- Nem, az más - válaszolok őszintén, és megtámaszkodom a dereka mellett, majd a testemmel szorítom neki a falnak.

- Hát persze... - tettet hitetlenséget. - És most mi lesz, bünti? - kérdezi kihívóan.

- Ez - vigyorodom el és hevesen a szájára marok, hogy csókot lopjak tőle. Forrón csókol vissza, míg kezei a csípőmre csúsznak. - Ugye tudod, hogy ha így folytatjuk, elkések? - kuncogom el magam kicsit elszakadva tőle, de utána tapadok is vissza a szájára.

- Nem fogsz - jelenti ki komolyan és finoman eltol. - Ez volt az ízelítő a folytatásból, amit majd behajtasz valamikor később. Csak tudj dolgozni emellett! - heccel kezét rásimítva a farkamra.

- Utálom, hogy ilyen szigorú vagy - morgom kicsit sem sértve és már kuncogva indulok is meg felvenni egy inget. - Állva hagysz? - kérdezem azért a sráctól.

- Igen, azt szándékoztam - válaszol büszkén, megigazítva a ruháját, meg rendbe rakja a haját átboronálva az ujjaival.

- Remélem, neked is vannak hasonló problémáid - válaszolok, miközben a nyakkendővel bíbelődöm.

- Vannak - ismeri be teljes természetességgel.

- Helyes... legalább te sem tudsz elfeledkezni rólam egykönnyen - ugratom, aztán nyomok még egy csókot az arcára.

- Kapizsgálod te a lényeget - kuncogja.

- Na ugye - vigyorgok rá, aztán befejezem a készülődést. - Mehetünk?

- Igen. Ami itt maradt, gyanítom, hamar viszont látom - teszi hozzá vigyorogva.

- Ez attól függ, hogy ma nálam alszol-e - teszek ezzel ajánlatot is a srácnak arra, hogy jöjjön.

- Lehet, hogy Yashani megsértődik - válaszol évődve.

- Akkor hozd el őt is, szívesen látom.

- Ez vicces ötlet.

- Miért?

- Mókás volna, de degut nem szállítok, valami mást esetleg.

- Értem. Akkor én is mehetek ám hozzád.

- Azt felejtsd el! - röhögi el magát. - Egyből kiábrándulnál belőlem - teszi hozzá nevetve.

- Akkor nincs más megoldás, minthogy a boltban alszom - nevetek fel, de mikor kilépünk a kapunk, átölelem a srác derekát és úgy húzom magammal, mivel nem áll ellen nekem.

- A padlón, vagy hol akarsz te aludni?

- Az asztalon, vagy nem tudom - vigyorgom.

- Inkább én nálad - javasolja. - De ha ez így fog menni, kell egy fogkefe nekem - jelenti ki nevetve.

- Azt hiszem, ezt nem lesz annyira nehéz teljesíteni - nyitom ki előtte az anyósülés ajtaját, hogy beengedjem. - Milyen színűt szeretnél?

- Ha így folytatod, én vezetek, vagy gyalog megyek - közli a sértődékenyt játszva. - Szentimentális barom - teszi hozzá vigyorogva. - Zöldet - válaszol végül azért, s beül.

- Egyre inkább úgy érzem, hogy a barom nálad a tetszik szinonimája - indítok és hajtok el.

- Nagyon rég nem volt részem olyan dolgokban, ami neked totál megszokott, a romantika kiveszett az életemből és most furcsa - árulja el őszintén.

- Értem, bár nekem tetszik, ahogy reagálsz - vallom be. - Akkor ebédig találd ki, hogy mit csinálunk délután.

- Miért én?

- Ez egy olyan kérdés, mintha azt tudakolnád, hogy a méhek miért csinálnak mézet. Csak.

- Nem látom a kettő közti összefüggést - árulja el őszintén. - Akkor menjünk el egy menhelyre, ott sokféle állat van és biztos, hogy nem vagy hozzászokva az ottani levegőhöz - ajánlja be lazán. - Feltéve, ha nem félted a drága inged - teszi hozzá vigyorogva.

- Nem féltem, van másik - nevetek fel. - Mert én találtam ki a tegnapit, ami nem valósult meg, szóval most te jössz. Az összefüggésnek pedig az volt a lényege, hogy nincs.

- A játéktermet én javasoltam - emlékeztet ravasz mosollyal.

- Franc! - nevetek fel. - Akkor most egyenlőek vagyunk, szóval megint csak javasolhatsz te programot. Szombatra mi a terved? - Yajiro felnevet, mire kérdően nézek rá.

- Bulizzunk. Aki tud, jön.

- Én benne vagyok, akkor majd hirdessük is ki.

- Felhívom a srácokat. Vagy van, akivel te akarsz beszélni?

- Raktariékat elintézem én, meg ha gondolod, Taot is felhívom - ajánlom fel.

- Rendben. Daykit nem mered bevállalni, mi? - heccel.

- Hát nem - röhögöm el magam. - Azt hiszem, vele jövök ki a legkevésbé a srácok közül. Talán mert az egyetlen riválisa vagyok - viccelem el a dolgot.

- Riválisa? - kérdezi meglepetten.

- Tudod, rajta kívül én vagyok az egyetlen, aki rá tud nézni a nőkre is - vigyorgok rá.

- És? Ez miért fontos? Ja, vágom! - kapcsol is. - Már nem egyedül lóg ki a sorból - neveti el magát.

- Pontosan - biccentek, aztán megsimogatom a srác combját.

- Ha elfogadsz egy tanácsot, nem rivalizálsz Daykival - mondja komolyan. - Nem lenne okos és értelmét sem látom.

- Eszemben sincs, mégis azt érzem, hogy engem nem igazán bír. Nekem semmi bajom vele és jó ott, ahol vagyok.

- Dayki ilyen, nem kell vele törődni. Csapnivaló a modora, de igazi barát, ha szarba kerülsz, ott lesz, hogy kihúzzon.

- Értem. Nekem bejön a stílusa, meg kedvelem is, de inkább rád bízom - kacsintok a srácra. - Meg ha nem gond, akkor Chiakit is.

- Miért lenne gond? - kérdezi kicsit meglepetten. - Nem mersz a szeme elé kerülni? - ugrat, mire megint kinyúlok, hogy rászorítsak a combjára. Megfeszíti az izmait és halvány, de kihívó mosolyra húzza szája szegletét. Na mi?

- Kicsit érdekes beszélgetés lenne és nem én akarok válaszolni a milyen volt kérdésekre.

- Neked nem tenné fel szerintem.

- Hát... tulajdonképpen reménykedem benne - ismerem el. - Megérkeztünk - állok le a bolt előtt és felnézek a srácra.

- Ha akarod, felspanolom, hogy kérdezzen ki a legapróbb részletekbe menően, de ugyanígy le is tudom csillapítani - mondja évődve, miközben kicsatolkozik. - Várlak kajálni - búcsúzik.

- Jövök - mosolyodom el, de felé hajolok, hogy csókot kérjek még tőle, mielőtt elengedem. Egy gyors, forró szájrapuszit kapok, de aztán kipattan mellőlem és besiet a boltba. Megrázom a fejem és elhajtok, mivel még akár időben be is érhetek a munkába.