4.

Kazuki

Nem igazán tudok segíteni Deonnak a dologban többet, minthogy meghallgatom és igyekszem megnyugtatni, több-kevesebb sikerrel. Megértem, hogy mit érez, én sem viselném túl jól, ha Nishida egyszer csak előkerítené az egyik szajháját, de ugyanakkor azt sem értem, miért ennyire ellenséges Eiyával. Nii-sannak is megvolt a maga kedvenc kis szajhája, mesélt is róla és a srác nálam sokkal több mindent megtett Nishiért, mégsem éreztem féltékenységet vagy dühöt, mert ami volt, elmúlt, a harag pedig minden esetben rossz tanácsadó. Vakká tesz és nem látunk meg olyan dolgokat, amiket adott esetben meg kellene. Patthelyzet. Az én esetem persze más, Deontól meg megszoktuk, hogy mindenre másképp reagál, mint ahogy várnánk. Nem értek vele egyet abban, hogy Asame átbaszta, de abban sem, hogy ennyire tiltakozik az ellen, hogy a yakuzája segítsen annak a kölyöknek... Kölyök... majdnem velem egyidős az a srác...


Eiya már a házban volt, mikor odakerültem és tényleg egy mocskos kis bestiaként viselkedett, amivel nem csak engem, de sokakat idegesített a házban, ám mivel Asame kedvelte a kölyköt, senki nem mert tenni ellene semmit, Eiya pedig álnok kígyóként kihasználva ezt tett keresztbe azoknak, akiket nem bírt elviselni maga körül. Naoto is ilyen volt számára, így behálózta őt, de rábaszott, mert az addigi aranyélete hirtelen semmissé lett és miután végignézte, hogyan kínozza meg a gazdája a legjobb testőrét miatta, Kínában landolt. Asame rohadt dühös volt, én pedig rettegtem attól, hogy minden rajtam fog csattanni. Sokszor Ryuuichi a szobámban töltötte az éjszakát, mert képtelen voltam aludni, annyira rettegtem Asamétól, majd nem sokkal később túladott rajtam.


Elképzelni sem tudom, miért vált számára hirtelen fontossá, hogy felkutassa Eiyát és hazahozassa, de kétlem, hogy az említetteken kívül más oka lenne. Asame sokat változott, mióta Deon vele van és jó irányba, ezért nem tudok kételkedni abban, hogy tényleg csak helyre akarja hozni, amit esetlegesen elbaszott akkor. Naotoval már nem tudja ezt megtenni, hát megteszi a kölyökkel. Tényleg nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, tudom, hogy nem nekem kell megoldani, de bosszant, mert látom, Deon mennyire szenved ettől az egésztől, holott ha esetleg beszélne Asaméval, talán rájönne, nincs miért. A yakuzája még nekem sem mutatja meg azt az oldalát, akiről ő mindig áradozik, nem tudom, miért gondolja azt, hogy Eiyának megtenné. Mert ragaszkodott hozzá, mert a kedvence volt? Faszság!


Beülök a Nissanba és beindítva a motort kicsit meghajtom a gépet a pályán. Rég rendeztünk már versenyt és hiányzik is ez a fajta száguldozás, most azonban inkább csak óvatosan rovom a köröket, mert a gondolataim teljesen lekötnek. Nem szerettem sosem Eiyát, de a halálát nem kívánnám. Egyikünk sem tud sokat a szajhák világáról, a miértekről, nincs jogunk ítélkezni és valakit csak ezért beskatulyázni. Hét év telt el... Mindenki változhat és képes változni, ha akar. De persze megint én lennék a naiv, hogy ebben hiszek, holott pontosan Deon az, aki a saját környezetében megtapasztalhatta a dolgot. Elég csak Tatsukit vennie alapul...


Leparkolok végül Deon kocsija mellett, majd kiszállva sajátomból beülök mellé az anyósülésre. Deon még mindig csendesen sír, így egyelőre csak hagyom, hogy kiadjon magából mindent. A kölyök végül hosszú percek után megemeli a fejét és kinéz a szélvédőn.

- Mennyi az idő? - kérdezi csendesen.

- Hat, maximum hét óra lehet.

- Akkor indulnunk kéne - jelenti ki és megtörli a szemeit.

- Rendben van. Mész elől vagy inkább követsz?

- Menjünk kerülővel és akkor követlek - válaszol.

- Oké - szállok ki mellőle végül és átülve a sajátomba indítom be a motort, majd elindulok a kerülőúton, de gondosan ügyelve arra, hogy Deon ne maradjon le tőlem túlságosan. Nem tudom, miért pont ezt az utat választotta, de ha időre van szüksége még, hogy gondolkozzon hát megkapja. Jó másfél óra még, mire hazajutunk ezen az útvonalon, de nem baj, most jólesik vezetni. Időnként hátrapillantok a visszapillantóból, ám Deon nyugodtan vezet, nem marad le tőlem és nem csinál semmi olyat, amit nem kéne, így megnyugszom én is. Teljesen az útra figyelek, s végül begurulunk másfél óra kocsikázás után a ház elé. Őszintén szólva rohadtul nem jutott eszembe megállni sehol sem kaját vadászni estére, de majd kiküldöm az egyik testőrömet, hogy hozzon valamit, s tájékoztatom is őket, hogy még Yoru és egy másik srác érkezése is várható. Deon is telefont intéz, miután leparkolt és kiszállt a kocsiból. Gondolom, Ryuut hívja, hogy tájékoztassa arról, nem megy haza, s amint ezzel megvan, elindul utánam.