4.

Deon

Asamén ma nem lehet eligazodni. Döbbenten nézek utána, ám a háta nem válaszolja meg, mégis mi a faszt kezdjek ezzel a kurva dossziéval. Dühösen lecsapom az asztalra, majd közelebb megyek Eiyához és újra végigmérem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a szőke ribanc tetszik a yakuzámnak. Sajnálnom kéne, mert tisztában vagyok vele, hogy most rohadt szar neki, de nem érzek iránta semmit. Hidegen hagy. Szerintem sokkal kegyesebb lenne végleg elaltatni, vagy túladagolni, esetleg adni neki egy kis magas hőfokú alkoholt, míg elvan a GHB hatásaival. Mérgesen fújtatok, aztán Ryuura pillantok.

- Mit szerettél volna? - kérdezem meg tőle emberibb hangon, mint gondoltam.

- Megnézni, hogy vagy. Az előbb elég magas lázat sikerült produkálnod.

- Szerintem elmúlt - állapítom meg. - Nem fázom, nem érzem magam rosszul. Bár jól se - teszem hozzá a számat is megvonva.

- Van egy kis tea, ha kérsz - ajánlja fel, miközben int a fejével, hogy üljek le a fotelba, ha akarok, de nem akarok.

- Áh, kösz, most semmit. Mikor találta ki, hogy visszahozatja Eiyát? - kérdezem meg tőle. Biztos vagyok benne, hogy tudja, abban már kevésbé, hogy meg is mondja.

- Két napja tudok a dologról. Akihitoval szervezkedett, ő, gyanítom, többet tud erről, mint én.

- Nem kicsit érzem magam átbaszva a palánkon - árulom el őszintén, miközben visszalépdelek az asztalhoz, amire levágtam a dossziét. - Egyébként szerintem kegyesebb lenne megölni - jegyzem meg, miközben fellapozom a mappát. Csak átfutom a lapokat, lefényképezem, de nem értelmezem most. Majd akkor foglalkozom ezzel, ha már megy, addig meg raktározom.

- Miért gondolod így? - kérdezi meg komolyan.

- Mert tudom, mi az a GHB és a kínaiakról is van fogalmam - válaszolok hűvösen. Valószínűleg szívtelen és könyörtelen, amit gondolok, lehetséges, hogy azért is igyekszem majd manipulálni az eseményeket, mert az ágyon heverő kurva az ellenségem, aki, ha beindul, tőlem megkapja a halált, ha mástól nem, de nem érdekel. - Ha le is hozzák a szerről, az emlékeit nem fogják tudni eltörölni és az első dolga lesz bosszút állni Asamén. Azt hittem, tanult Eiji esetéből, de úgy fest, a saját bőrén kell tapasztalnia, hogy nem mindenkit lehet megmenteni.

- Gondolod, ezekkel egyikünk sincs tisztában? - teszi fel a kérdést, de inkább csak mellékesen, nem várva választ rá. - Ne haragudj, de néha az a meglátásom, hogy teljesen pancsernak nézed Asamét - jelenti ki. - Ellenségednek tekinted Eiyát, mert Eiji esetében pofára estél. A dögöljön meg a szomszéd lova is elv nem mindig célravezető. Vagy abban kételkedsz, hogy Asame téged választott? Nem hiszem, hogy adott volna okot erre bármikor is. - Nagyon felbassza az agyam az, amit mond, így amint végzek a dokumentumok megnézésével, becsapom a dossziét és villogó szemekkel fordulok felé.

- Biztos lehetsz benne, hogy sosem tisztelte, szerette Asamét és nézett rá fel annyira senki, mint én - jelentem ki határozottan. - Az, ami Eiya felé van, független féltékenységtől és Eijitől, de nem fogom megmagyarázni - közlöm vele. - Elmentem itthonról, majd este jövök - teszem hozzá, azzal sarkon fordulok és az ajtó felé nyargalok.

- Mégis ellenségedként kezeled. Gondold végig, amit a megöléséről mondtál - zárja ennyivel.

- Furcsa, hogy te állsz ki mellette, mikor miatta kínozta meg Asame Naotot - szúrok még oda Ryuunak, azzal otthagyom a szobában.


Nem is tudom, mi bosszant ebben az ügyben a legjobban, mert minél többet tudok, minél több idő telik el, annál dühösebbé válok. Ha így folytatjuk, mindenki olyan marásokat kap tőlem, ami miatt inkább nem szól hozzám és elkerül, vagy nekem ugrik. Nem akarom ezt, meg egyébként is most térre van szükségem, ezért Asame szobájába megyek, hogy megkeressem az övtáskám, ám az nincs ott. A konyhában akadok rá, átvetem magamon, azzal lemegyek a kocsimhoz, beülök és elhagyom a házat. Gyorsan hajtok, hajt a sok indulat bennem, ezért egész hamar kiérek a driftpályához, ahol néha hülyéskedünk a srácokkal. Először arra gondoltam, Kazuhoz megyek, aztán arra, hogy Yoruhoz, mehetnék akár Shinjiékhez vagy Jeremyhez is, de igazából erre vágyom: tombolásra. Meghajtom a kocsit és farolgatok vele párat, aztán kiszállok, az ülésre dobom az övtáskám és szaladok pár kört üvöltve a csodakocsi körül, míg megnyugszom tényleg. Visszarogyva az ülésre felhívom Kazukit, ahogy megígértem neki.

- Jó hírek?

- Nem. Vendégünk van. Tippelj, ki! Úgysem jössz rá, de azért hajrá! - teszem hozzá keserűen.

- Ebből a lelkesedésből ítélve már jó nem lehet. Utálok barchóbázni, úgyhogy inkább spórold meg most ezt a több órás találgatást.

- Eiya. - Megkegyelmezek, mert szerintem Kazunak a rémálmában sem jutna eszébe a srác.

- Hogy...? - Ő is leakadt, s mivel egyikünk sem szólal meg, jó ideig egymás légzését hallgatjuk csak. Oké, elmondtam, de hogy kéne folytatni? Tör rám megint minden, az, ami a konyhában volt, de már csak nagyon lebutítottan.

- Akihitoval szervezkedett Asame, gondolom, nem egy hete, de Ryuu csak két napja értesült róla. Én spec annyira kibuktam, hogy az nem igaz - mesélem. A szavak egyszerűen megindulnak kifelé belőlem és válogatás nélkül kimondom őket. - Ebéd után közölte Asame és hiába mondtam neki, hogy engedjen el, nem tette, szóval telibe hánytam. Kiütött teljesen az infó, aztán miután magamhoz tértem, megkérdeztem, hogy mégis mi a büdös faszér’ kerítette elő a kedvenc kurváját. A válasza az volt, hogy jóvá akarja tenni, amit évekkel ezelőtt elbaszott és vérebet akar belőle nevelni, vagy ha nem lehet, akkor keríteni neki valami pártfogófélét. Mondanom sem kell, összeszólalkoztunk, aztán megnézhettem magamnak Eiyát, mert Asame legalább úgy parancsolt nekem, mintha valami utolsó utáni senki lennék és baszottul nem akartam újra elveszni a sötétségben. Nem hiszem el! - dől ki végre belőlem, amit először gondoltam. - Én vagyok vak, ha nem látok benne semmit, ami vonzó lenne? Szőke, de szerintem sokkal jobban illene hozzá a sötét haj! Ráadásul szétdrogozták és ha magához tér, őrjöng, legalább egy hónap, mire kiderül, megmarad-e és lehet-e vele kezdeni valamit!

- Mi borított ki a legjobban? - kérdezi.

- Kaz, ne legyél ekkora tökfej! - szólok rá kiakadva és kiabálva. - Asame átbaszta a fejem a palánkon legalább kétszer, ráadásul visszahozatta Kínából a kedvenc kurváját! Te mégis hogy éreznéd magad a helyemben?! - kérdezem meg tőle és megint rám jön a remegés meg a sírás.

- Feleslegesen kiabálsz, mert nem vagyok süket, a telefon meg elbírja, de talán nem véletlen faggatlak, attól függetlenül, hogy neked esetleg úgy tűnik, nem értem a dolgot. Az átbaszósdi társasjáték, Deon, bár szerintem nem az volt a célja, hogy átejtsen, de ezen ne túrázzunk most. Az meg, hogy én mit éreznék... Nishida sem lenne megtapsolva egy ilyen mutatványért. Merre vagy?

- A driftpályán - felelek higgadtabban, sírva. - Te nem hallottad még Eiyáról beszélni... ha neked úgy nyilatkozna Nishida, ahogy Asame mesélt Eiyáról, te is kurva szarul éreznéd magad a bőrödben...

- Hogy beszélt róla? - kérdezi, miközben hallhatóan beül az autójába, majd beindítja a motort és elindul.

- Például most is bestiának nevezte, ami egy igencsak jó jelzőnek számít nálunk, ahogy a gátlástalan és a szemérmetlen is. Meg azért érezni, mikor a másik annyival lereagálja, hogy “ja, jó segge és szája van”, vagy egy remek kurva volt, akivel szívesen kefélt.

- Szerinted miért hozatta vissza?

- Fingom sincs, mert ez a jóvá akarom tenni a régi rossz döntésem szöveg elég nyakatekert. Eijivel is csúnyán befürödtünk, pedig sokkal több ráció volt abban, hogy jó lesz annak, aminek szántam.

- Most úgy őszintén, ha visszagondolsz az elmúlt időszakra, hány olyan dolog működött körülöttünk, amiben volt ráció?

- Mire gondolsz? - kérdezem meglepetten.

- Teljesen mindegy, minden konkretizáció nélkül azért valljuk be, voltak olyan esetek, mikor nem az történt, amit a racionalitás elvén vártunk volna.

- Most rábeszélsz, hogy legyek jófej Eiyával? - kérdezem hitetlenkedve.

- Nem. A te dolgod, hogyan viselkedsz vele, de mindenkinek jár egy esély, nem? Gondolj csak Hirotora vagy Keiyuura. Én spec utáltam Eiyát, egy törtető kis szarcsimbók volt.

- Nem az esélyről van szó, Kaz... Ő elbaszta a sajátját, mert nem volt hova tovább törtetnie, olyan magasan volt, amennyire szajha Asaménál azelőtt sosem és azután sem. Ő volt a kedvenc, Asame ragaszkodott hozzá és ha nem bassza el Naotoval, maradt volna a háznál szerintem - magyarázom komolyan, a könnyeimet törölgetve. - Arról van szó, hogy amikor csak előkerült ez a srác, ellenfelet láttam benne, mint anno Keiyuuban. Csak itt nem a közönség a tét, hanem sokkal-sokkal fontosabb... Megevett a sárga irigység, mindig jobb akartam lenni nála, lekörözni, elfeledtetni Asaméval véglegesen - mondom meg őszintén barátomnak.

- Te el tudnál felejteni valakit, aki anno pozitívan hatott rád? - kérdezi meg komolyan. Nem is hiszem, hogy erre válaszolni kéne, mert egyértelmű, hogy nem tudnám, meg hogy számomra ez más kategória. Asame ragaszkodása zavar és felkavar. - Kiben nem bízol? Benne vagy magadban?

- Eiyában.

- Nem tudom, mit mondhatnék erre. Ha azt veszem figyelembe, milyen volt hét éve, azt mondanám, jól teszed. Az az Eiya volt olyan kígyó, mint amilyennek Keiyuu is mutatta magát, a mostanit nem ismerem. Hat év kurva hosszú idő és rengeteg minden változhat egy emberben azalatt.

- Jó, pontosítok! - csattanok fel. - Az nyugtatna egyedül meg, ha eltűnne. Nem hiszem, hogy Asame kefélni akarna vele, de ha mégis, azt a kanyart nagyon rosszul venném, de azt se akarom, hogy törődjön vele. Nem akarom, hogy Eiya megismerje azt az Asamét, akit én ismerek. Nem akarom, hogy segítsen rajta. Nem akarom, hogy vele legyen, hozzányúljon, beszéljen vele. Tüntesse el! - sorolom megint egyre jobban felindulva, kiborulva emiatt az egész miatt. - Asame az enyém, hozzám tartozik és nem adok belőle senkinek, főleg nem a kedvenc kurvájának - bukik ki belőlem dühvel és csalódottsággal keverve. - Ha annyira nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy talpra állítsa, csinálják mások, ne ő! Ha Eiya egy kígyó, én tutira levágom a fejét, mert nem viselem el! - Már nincs is hangom és fújtatok, ezért muszáj visszavennem, mielőtt megint kiütöm magam. Meg kell nyugodnom. - Hozol vizet? - kérdezem meg Kazut, mert emlékszem rá, hogy legutóbb kiürítettem a kocsiban lévő palackot és nem tettem be helyette másikat. Én most nem vezetnék, jó helyen vagyok itt a placc közepén, amíg le nem csillapodok.

- Picsába! - mordul fel Kazuki hallhatóan beletaposva a fékbe és rátenyerelve a dudára. Ettől halálra rémülök és kiszakadok az előbbi lelkiállapotból, még a nevét is önkéntelenül belekiabálom a kagylóba. - Öt perc és ott vagyok, feltéve, ha nem hozod rám a frászt megint - mondja rágyújtva. Én hoztam rád a frászt?! Hogyan és mivel?! Meg én akkor mit mondjak??? Tökre megijedtem, hogy mi lesz vele! - Van nálam. Láttam, hogy megdézsmáltad a készletet, így utántöltöttem - mondja hangjából ítélve elmosolyodva.

- Kösz. Várlak - búcsúzom, majd kinyomom és átkarolva a kormányt rátámaszkodom. Nem akarok már gondolkodni, úgyhogy kiűzök mindent a fejemből, nyugton maradok, míg Kazu be nem fut. Mikor ez megtörtént, kiszállok a csodakocsimból és elé megyek.

- A vized - nyújtja nekem a bontatlan palackot, amit el is veszek tőle, hogy kibontva azt igyak belőle. - És most, mit fogsz csinálni?

- Na ez egy nagyon jó kérdés volt - válaszolom neki. - Köszönöm. - És megemelem egy kicsit az üveget, majd újra meghúzom.

- Szoktam jó kérdéseket feltenni - mondja elmosolyodva. Becsukom a palackot, majd leengedem magam mellett és átölelem Kazut. Megkapaszkodom a ruhájában, az arcom meg a vállába temetem. Rémesen rosszul érzem magam lelkileg. Testileg se sokkal jobban, az ujjam lüktet, zúg a fejem és a gyomromban is furcsa érzésem van, egyszerre émelygek és éhes vagyok. Magához karol és hagyja, hogy tényleg leüljenek bennem a nagyobb dolgok.

- Nem akarok hazamenni - mondom meg őszintén, mikor elhúzódom tőle.

- Ha nem zavar, hogy egy tökfejjel kell osztozkodni egy ágyon, nálunk ellehetsz, amíg szeretnél - ajánlja fel.

- Köszi... De te nem Nishidával alszol? - kérdezem meg meglepetten, mikor lekoppan, hogy mi van.

- Kibírunk pár napot egymás nélkül, vagy gondoltad, hogy magadra hagylak?

- Ú, basszus, el ne kezdd! Nem kell őrizni - mondom neki komolyan. - Kicsit szarul vagyok, de megmaradok, másnak meg nem akarok kellemetlenséget okozni. Legrosszabb esetben a szalonban csövelek, vagy meglátogatom anyut, hiszen a szobám kiadatlan.

- Őrizzen téged a rossznyavalya, nem vagyok bébicsősz! Csak kihasználom a lehetőségeket - vigyorogja. - Különben meg, ha megunom a horkolásod, átmegyek Nishihez és el van intézve.

- Nem horkolok és nem kell mellém bébicsősz, oké?! - mondom neki sértetten, halványan mosolyogva és vállba is bokszolom őt. - Milyen lehetőségekre gondolsz? - kérdezem meg azért kuncogva, mert kétlem, hogy ugyanarra, mint amire én.

- Kicsit kikapcsolódhatnánk, rég rendeztünk már pizsipartyt - kuncogja.

- Tudod, mi lenne ennél viccesebb? Ha sokan lennénk az ágyadban - mondom neki vigyorogva.

- Yorut elcsábíthatjuk, de ki jöhet még szóba?

- Jeremy.

- Oké. Még valaki? Shinji gondolom, esélytelen.

- Szerintem négyen elegen leszünk, Shinji nem elrángatható Tatsuki mellől, de majd felhívjuk - javaslom.

- Rendben van, akkor felhívom Yorut.

- Én Jeremyt. - Azzal visszamegyek a kocsihoz a telefonomért a vizet magamhoz véve, majd beülve tárcsázom a srácot.

- Hali - szól bele viszonylag vidáman.

- Csákány. Akarsz ma pizsipartyzni Kazunál? - kérdezem meg tőle.

- Ez mit is jelent pontosan?

- Hát... összegyűlünk mind, éjszakábanyúlóan pofázunk, röhögünk és tömjük valamivel a fejünk, aztán egymáson alszunk. Nagyjából.

- Jól hangzik. Megyek - válaszol végül. - Már ha valaki keresztül nem húzza a számításaimat, de nem hiszem, hogy így lenne.

- Oldd meg, ha jönni akarsz - javaslom neki. - Várunk! - búcsúzom tőle.

- Megoldom. Akkor este.

- Yoru jön - jelenti Kazu felém tartva. Az övtáskámba teszem a telefonomat.

- Jeremy is. Este várható. Yoru mikorra?

- Dettó.

- Akkor addig nekünk el kell foglalnunk magunkat kettecskén - jelentem ki.

- Egy rögtönzött verseny? - vigyorogja angyalian. - Utána meg elugrunk kaját szerezni estére.

- Kézenfekvő lenne, de nem érzem magam elég stabilnak hozzá - lombozom le. - Már meghajtottam itt a csodakocsim, aztán inkább abbahagytam, mert úgy éreztem, felborítom, addig marhulok. Tudok biztonságosan vezetni, csak most nem tövig taposott gázzal - teszem hozzá, mielőtt iderendel valakit, hogy furikázzon. Kitelik tőle.

- Biztos? - kérdezi komolyan. - Jöhetsz velem, a kocsidat meg hazavitetjük.

- Biztos.

- Én viszont megyek akkor egy pár kört, ha nem gáz.

- Abszolút nem, félreállok az útból - ajánlom, majd úgy teszek. Figyelem Kazut, de hamarosan nem őt látom, homályosan befurakszik a látképbe a mai nap emlékeiből pár foszlány, így végül lesüllyedek az ülésbe, felhúzom a lábaim és a kormánynak támasztom őket, azokra a könyökeim, a tenyereimbe pedig az arcom temetem, hogy folytassam a sírást.