Elkuncogok magam, mikor Shinji fújtat egyet, aztán ledobom a kapott dolgokat az ágyra és elkezdek ruhákat előhúzgálni az ágyra. Szűk farmerek, színes szövetnadrágok, pólók, köztük egy fekete, a többi színes, majd egy-egy inget hajítok oda.
- Nézd meg őket nyugodtan és válassz. Ha nem nyerte el semmi a tetszésed, nézz be a szekrénybe a maradékért – kérem őt barátságosan, azzal magamhoz veszem a szatyrot és az íróasztalra pakolom a tartalmát. Tesztelem Shinjit, nem csak a saját ízlése szerint szeretném, hogy összeválogasson egy összeállítást. Úgyis én öltöztetem majd fel igazán, de kellenek számára a lehetőségek, mert attól tartok, ezekkel egyelőre nincs tisztában. A szabályok ismerete fontos, de azok önmagukban nem azok. – A sanozást felejtsd el! – kérem komolyan. – A Deon-san halálosan idegesít, úgyhogy meg se halljam, egyébként is a Deon a keresztnevem, én pedig, mint azt hallhatod is, senkinek nem teszek semmilyen titulust a nevéhez. Kazuki nekem csak simán Kazu, mindig. Te, mint Shinji, hívhatod Kazukinak, de szerintem okosabb már most elkezdened belehelyezkedni a Deon-feelingbe. Asame lesz a meós, hiszen ő ismer engem a legjobban, de nem csak őt kell lenyűgöznünk – mosolyodom el és a falról leakasztott, asztalra tett tükörben a srácra nézek. – Kazuval egyébként általános téma Asame és Nishida, meg az információkat áramoltatjuk. Asame nem mindig mond el nekem mindent, ellenben Kazu több infót kap Nishidától, amit szépen el is csicsereg nekem, meg ha én tudok valamit, akkor azt én osztom meg vele. Nem beszélgetünk igazán a yakuzáinkkal való… viszonyunkról – fogalmazok így, remélve, hogy Shin ebből megérti, hogy a hálószoba témaköre nálunk nem lett fellőve -, viszont a problémáinkat, aggályainkat megbeszéljük. Sok tanácsot kaptam Kazutól, hiszen évekkel ezelőtt ő is Asaménál kezdett, régóta tagja a yakuzatársadalomnak, nekem pedig könnyű újat mondani, mert nem rég óta vagyok itt – árulom el, miközben előkészítem a hajfestést, beülök a székbe és a kikevert szőkítőt majdnem találomra a fejemre kezdem pakolni. A terv az, hogy az arcom körül fekete maradjon a haj, szinte mindenhol máshol csúr szőke legyek. Aztán majd oldalra jön egy vastagabb pink tincs. – Szoktunk beszélgetni a versenyekről, a kocsikról, a yakuzákról és kedvenceikről, a napi dolgainkról, a yakuzalétről, meg a saját pártfogoltságunkkal kapcsolatos dolgokról, ... Igazából mindenről, ami érdekel vagy foglalkoztat, illetve érint minket egy kicsit is – árulom el vállat vonva. – Nehéz körülírni, mert mindkettőnknek első igazi barát a másik és még nem szoktunk teljesen össze. Nincs formális köszönésünk, valami rövid, frappáns benyögés, aztán már lendülünk is bele a szövegelésbe. Szerintem ezzel egyébként nem lesz gond, mert Kazu jófej és nem kell őt meggyőznöd, hogy te vagy Deon – teszem hozzá mosolyogva és a tükörben megint rápillantok. – A mozgásom lazább – figyelmeztetem szelíden őt. – Nem tudom, te tizenhét évesen milyen voltál, mi vett körül, de engem a szabadság ölel és minden megnyilvánulásom az őszinteség jegyében telik. Gyakran rántok vállat, grimaszolok, sokat mosolygok, időnként gesztikulálok is. Asame a hisztit nem kérte tőled, de ja, az is megesik néha nálam, egyébként baromi sértődékeny vagyok, meg rajongom a szép autókért, a motoruk búgásáért, a gyorsulásért, a feelingért, ami ott van, úgyhogy fel szoktam pörögni, már amikor Fei nem készül odadugni a pofáját – magyarázom. - Lazulj le, szedd ki a pillanatból azt, ami élvezhető és élvezd! – biztatom Shinjit. – Én semmit nem csinálok meg azért, mert kell. Amit nem élvezek, amivel nincs célom, amit nem akarok, azt nem csinálom meg, és felőlem mindenki meggörbülhet, akkor se vesz rá. Van pár dolog, amit érdemes tudnod – kezdek új témába. – Képes vagyok rendkívül gyorsan mozogni, úgyhogy ha eldurvul a helyzet és még tartható vagy tartandó az álca, akkor menekülő stratégiát folytatok, tekintve, hogy sem fegyverrel, sem puszta kézzel nem tudom magam még megvédeni. A másik, hogy gyakorlatilag drog hatása alatt állok – ismerem be. – Keverék gyógyszer azért, hogy ébren maradjak, de nem ezért mondom, hanem azért, mert a viselkedésem, a reakcióim lehetnek túlzók, abnormálisak, túl gyorsak és hirtelenek, ezáltal beszámíthatatlan tudok lenni. Ezek neked jól jöhetnek – teszem hozzá. Lassan befejezem a szőkítést, úgyhogy most már Shinji jön. – Mosd meg a hajad! – kérem őt komolyan.
- Nézd meg őket nyugodtan és válassz. Ha nem nyerte el semmi a tetszésed, nézz be a szekrénybe a maradékért – kérem őt barátságosan, azzal magamhoz veszem a szatyrot és az íróasztalra pakolom a tartalmát. Tesztelem Shinjit, nem csak a saját ízlése szerint szeretném, hogy összeválogasson egy összeállítást. Úgyis én öltöztetem majd fel igazán, de kellenek számára a lehetőségek, mert attól tartok, ezekkel egyelőre nincs tisztában. A szabályok ismerete fontos, de azok önmagukban nem azok. – A sanozást felejtsd el! – kérem komolyan. – A Deon-san halálosan idegesít, úgyhogy meg se halljam, egyébként is a Deon a keresztnevem, én pedig, mint azt hallhatod is, senkinek nem teszek semmilyen titulust a nevéhez. Kazuki nekem csak simán Kazu, mindig. Te, mint Shinji, hívhatod Kazukinak, de szerintem okosabb már most elkezdened belehelyezkedni a Deon-feelingbe. Asame lesz a meós, hiszen ő ismer engem a legjobban, de nem csak őt kell lenyűgöznünk – mosolyodom el és a falról leakasztott, asztalra tett tükörben a srácra nézek. – Kazuval egyébként általános téma Asame és Nishida, meg az információkat áramoltatjuk. Asame nem mindig mond el nekem mindent, ellenben Kazu több infót kap Nishidától, amit szépen el is csicsereg nekem, meg ha én tudok valamit, akkor azt én osztom meg vele. Nem beszélgetünk igazán a yakuzáinkkal való… viszonyunkról – fogalmazok így, remélve, hogy Shin ebből megérti, hogy a hálószoba témaköre nálunk nem lett fellőve -, viszont a problémáinkat, aggályainkat megbeszéljük. Sok tanácsot kaptam Kazutól, hiszen évekkel ezelőtt ő is Asaménál kezdett, régóta tagja a yakuzatársadalomnak, nekem pedig könnyű újat mondani, mert nem rég óta vagyok itt – árulom el, miközben előkészítem a hajfestést, beülök a székbe és a kikevert szőkítőt majdnem találomra a fejemre kezdem pakolni. A terv az, hogy az arcom körül fekete maradjon a haj, szinte mindenhol máshol csúr szőke legyek. Aztán majd oldalra jön egy vastagabb pink tincs. – Szoktunk beszélgetni a versenyekről, a kocsikról, a yakuzákról és kedvenceikről, a napi dolgainkról, a yakuzalétről, meg a saját pártfogoltságunkkal kapcsolatos dolgokról, ... Igazából mindenről, ami érdekel vagy foglalkoztat, illetve érint minket egy kicsit is – árulom el vállat vonva. – Nehéz körülírni, mert mindkettőnknek első igazi barát a másik és még nem szoktunk teljesen össze. Nincs formális köszönésünk, valami rövid, frappáns benyögés, aztán már lendülünk is bele a szövegelésbe. Szerintem ezzel egyébként nem lesz gond, mert Kazu jófej és nem kell őt meggyőznöd, hogy te vagy Deon – teszem hozzá mosolyogva és a tükörben megint rápillantok. – A mozgásom lazább – figyelmeztetem szelíden őt. – Nem tudom, te tizenhét évesen milyen voltál, mi vett körül, de engem a szabadság ölel és minden megnyilvánulásom az őszinteség jegyében telik. Gyakran rántok vállat, grimaszolok, sokat mosolygok, időnként gesztikulálok is. Asame a hisztit nem kérte tőled, de ja, az is megesik néha nálam, egyébként baromi sértődékeny vagyok, meg rajongom a szép autókért, a motoruk búgásáért, a gyorsulásért, a feelingért, ami ott van, úgyhogy fel szoktam pörögni, már amikor Fei nem készül odadugni a pofáját – magyarázom. - Lazulj le, szedd ki a pillanatból azt, ami élvezhető és élvezd! – biztatom Shinjit. – Én semmit nem csinálok meg azért, mert kell. Amit nem élvezek, amivel nincs célom, amit nem akarok, azt nem csinálom meg, és felőlem mindenki meggörbülhet, akkor se vesz rá. Van pár dolog, amit érdemes tudnod – kezdek új témába. – Képes vagyok rendkívül gyorsan mozogni, úgyhogy ha eldurvul a helyzet és még tartható vagy tartandó az álca, akkor menekülő stratégiát folytatok, tekintve, hogy sem fegyverrel, sem puszta kézzel nem tudom magam még megvédeni. A másik, hogy gyakorlatilag drog hatása alatt állok – ismerem be. – Keverék gyógyszer azért, hogy ébren maradjak, de nem ezért mondom, hanem azért, mert a viselkedésem, a reakcióim lehetnek túlzók, abnormálisak, túl gyorsak és hirtelenek, ezáltal beszámíthatatlan tudok lenni. Ezek neked jól jöhetnek – teszem hozzá. Lassan befejezem a szőkítést, úgyhogy most már Shinji jön. – Mosd meg a hajad! – kérem őt komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése