271.

Shinji

Miután elindulunk Deonnal, egyből magyarázni kezd nekem, én pedig igyekszem hamar felfogni mindazt, amit mond. Kér a ruháimból, így először elcaplatunk oda, ahol a cuccaim vannak és előveszek neki pár göncöt. Hozzá képest tényleg a szolidaritást és visszafogottságot képviselem, pedig nekem is vannak extrémebb ruháim. Csendben hallgatom őt végig, míg beszél, a tisztelet megadása részemről ugyanúgy vonatkozik rá is, mint Asame-samára vagy Ryuuichire, így mikor megkérdezi, hogy értem-e mindazt, amit elmond, csak aprót bólintok. Rendben, akkor most kaptam egy kurva nagy feladatot. Legyek közvetlen Kazukival, mindenki más meg közömbös. Talán ez még menni fog. Legalábbis az utóbbi biztosan. Miután megkapja a ruhákat, újra szobája felé vesszük az irányt, még mindig azon gondolkodva, amiket mondott. Igyekezni fogok és igyekszem megérteni azokat a dolgokat, amiket elmond, hogy hitelesen alakíthassam őt. A gondom inkább a beszédességgel lesz. Nem lesz egyszerű...

- Ezért nem lettem színész – fújtatok egyet. - Menni fog – jelentem ki határozottan. Ha valamit meg akarok csinálni, azt általában meg is csinálom. Talán ez az, ami közös bennem ezzel a kölyökkel. És ezt most mindenképpen teljesíteni akarom, nem csak azért, mert bizonyítani akarok Ryuuichinek, hogy a tanításai nem voltak hiábavalóak, vagy mert Asame-samának akarom megmutatni, hogy igenis mikor felvett testőrnek, nem nyúlt mellé, hanem azért is, mert így legalább szembesülhetek a saját határaimmal is. A határaink feszegetése számomra olyan dolog, mellyel ha lassan is, de kiismerhetjük saját magunkat, és én szeretném megismerni és kiismerni magam, azt, hogy mire vagyok képes és mi rejlik bennem. Ha Ryuu kér valamit, neki is ezeket a normákat követve igyekszem teljesíteni a kérését, a lehető legprecízebben, a legkevesebb hibával.


Nem ijedek meg, mikor Deon előpakolja a hozott cuccokat, valahol mindig érdekeltek az ilyesfajta dolgok is, csak inkább költöttem a pénzemet a húgaimra, mint magamra, én pedig megmaradtam egy egyszerű srácnak, akinek az a fontos, hogy a családjának segítsen. Mindig ezt tartottam szem előtt, ahogy most is, minden pillanatban. Így legalább tudom őket támogatni. Nekem ez a fontos. Ha ezért nővé kéne változnom három napra, az sem érdekelne. Azt már látom, hogy Deon szeret sokat beszélni, így, hogy próbáljam szokni a helyzetet, igyekszem szóba elegyedni vele, ehhez azonban nekem is szükségem van néhány dologra. Kérdezni nem szégyen, most sem érzem annak, hiszen így is tanulhatok folyamatosan, hogy minél tökéletesebben hajthassam végre a feladatot.

- Kazuki-san és te általában miről beszélgettek? - kérdezem is meg, hogy legyen valami fogalmam arról, mit kellene tennem Kazuki közelében. - Mennyire vagytok közvetlenek egymással? Köszönés, ilyenekre gondolok... - folytatom tovább. Szeretném tudni, mennyire gesztikulál, mikor Kazukival beszélget, hogy annak se legyen feltűnő a csere, aki esetleg messziről figyeli „őt”.