22.

Shinji

Befejezem a főzést és elzárva a gázt ülök le az asztalhoz egy cigi és kávé társaságában. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Tatsukinak is vigyek, de ahogy elnézem, pont nem azzal van elfoglalva, én meg hagyom, hogy megint pátyolgassa Jeremyt. Úgy érzem, az utóbbi időben megint kezd az egész kicsit túlzásba átfordulni. Nem zavar, ha átjön, ha felhívja Tatsukit, Deon is megteszi, ám néha Jeremy már sok. Mindegy, kár túráznom is ezen, mert bárhogy nézem, sehova sem jutnék a dologgal. Így jártam. Majd kaja után kiszellőztetem a fejem, beszélek talán Deonnal, és folytatom tovább a dolgot. Talán csak túl önző vagyok mostanában vele kapcsolatban, bár ez is nézőpont kérdése. Tatsuki mellett vagyok, ha dühöng, ha maga alatt van, ha besokall, minden olyan pillanatban, mikor kell, hogy valaki ott legyen, még akkor is, ha csak némán vigyáz rá és figyeli. Nyugtatom, néha elküldöm a faszba melegedni, aztán folytatjuk tovább, mintha semmi sem történt volna. Talán nagy kérés, hogy néha a jó pillanatokból is jusson egy kicsivel több, amit ketten töltünk? Ezek szerint igen...


Olyannyira lekötnek a gondolataim, hogy időközben fel sem fogom, hogy Tatsuki befejezi a beszélgetést Jeremyvel, csak már azt érzékelem, hogy szép lassan mellém battyog. Hasának döntöm fejem, s felsandítok rá.

- Kaja? - kérdezem elmosolyodva.

- Együnk - kéri, majd lehajol és csókot nyom a fejemre. - Jó illat van.

- Remélem, nem csak az illata lesz jó - állok fel, hogy megterítsek magunknak.

- Negatív csalódást még nem okoztál - dorombolja elégedetten, leülve az asztalhoz.

- Nem is akarok - vigyorgok rá az asztalra pakolva a kaját, majd szedek a közös tányérunkra és letelepedve mellé nyomok csókot nyakára, azzal nekiállok megetetni őt, közben pedig én is lapátolok be valamennyit belőle. Még mindig keveset eszek, ám Tatsuki mellett rendszeressé vált a dolog, mert amikor ő eszik, én is leülök vele kajálni, még ha csak keveset is és ez napjában háromszor minimum megtörténik. Nagyon ritka, ha valamiért kihagyok egy-egy étkezést, morog is velem miatta rendesen, de azért úgy vettem észre, kezd beletörődni. Ez van, nekem annyi is bőven elég. Csendben falatozunk, nem csináltam valami hatalmas menüt, mert most se hangulatom, se normális alapanyag nem volt hozzá. Sajnos az itteni kisbolt kínálata elég szerény, de egészen jó lett a párolt zöldség rizzsel és sülthússal még így is. Azért hiányozik az otthoni fűszer- és alapanyag-választék, mindenesetre örülök, hogy szemmel láthatóan ízlik még így is a tetoválónak, mert elégedetten fal mellettem.

- Nem csak az illata jó, finom lett - mondja az étel elpusztítása után, én pedig egy apró csókkal jutalmazom érte, majd felkelek mellőle, elpakolok és nekiállok mosogatni.

- Mikor akarsz indulni?

- A kávézó előtt megejtenék otthon egy átöltözést, csak ennyi a kívánságom. - Előveszem zsebemből a telefont és megnézem az időt. Másfél óra az út haza attól függően, mennyi hó esett éjjel és mennyire sikerült letakarítani a pályát. Ha bőre eresztem a dolgot, kell három óra mindenre, ami azt jelenti, hogy legkésőbb fél négykor el kell indulnunk innen. Fél egy van...

- Akkor még van egy pár óránk - állok neki kávét csinálni magunknak, majd az asztalra téve a két bögrét telepedek vissza hozzá.

- Mivel üssük el? - kérdezi elmosolyodva.

- Mihez lenne kedved? - passzolom vissza a kérdést, miközben felé nyújtom a bögrét, hogy inni tudjon, s gyújtok egy cigit is. Tatsuki óvatosan hörpint a kávéból, majd visszavonul.

- Körülnézni kint.

- Részemről benne vagyok. Kávé után betámadjuk a tisztást - kuncogom.

- Rendben. Kérek egy slukkot. - Erre szinte rögtön szájához tartom a cigit.


Miután végzünk a kávéval, elöblítem a bögréket, majd felöltöztetem Tatsukit, belebújok ruháimba én is, s cipőt húzva kimegyünk kicsit a szabadba. Nem pont így terveztem azt a fej kiszellőztetést, de így is jó. Nagyot nyújtózva lépek ki a teraszról a hóba, és mélyen magamba szívom a friss téli levegőt. Egész kellemes idő van ahhoz képest, hogy éjjel mennyire hideg volt. Tatsuki hagy egy kicsit sétafikálni, amit most nem bánok, de persze továbbra is figyelek rá. Kinyújtózkodom alaposan, majd az időközben nyomomba szegődött férfi felé fordulok, aki épp akkor készül támadni és rám rúgja a havat. Elvigyorodom, majd gyorsan hógolyót gyúrva támadok vissza. Hamar sikerül játékos harcot produkálnunk, mert a tetováló a fejébe vette, hogy mindenáron megfürdet a friss hóban és ehhez mérten igyekszik is kirúgni alólam a lábaim. Röhögök az egészen, játékosan menekülve előle, folyamatosan visszatámadva, hogy ő se maradjon ki a buliból, persze rajtam már így is több hó van, mint lassan az egész tisztáson, de nem számít. Az egyik újabb próbálkozásánál azonban sikeresen teleszórja a képem a friss hóval, s innen már nincs nehéz dolga, azonnal leterít és rám telepedve beleharap fülembe. Továbbra is kuncogok, de szorosan magamhoz ölelem őt, mire hosszan, szerelmesen megcsókol. Imádom őt. Pihegve vállnak szét ajkaink, majd Tatsuki végül felkel rólam, én még maradok egy kicsit kiterülve, mint a döglött béka az aszfalton, s egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiállok hóangyalt gyártani, csak ezután kelek fel és rázom le magamról a rám tapadt havat. Kezdek fázni, azt hiszem.

- Hiányzik a glória - bök fejével a fehér takaróban maradt nyomra. - És érdekesen mutat rajta a két oldalú fegyvertáska is - teszi hozzá röhögve -, de legalább egyértelmű, hogy téged ábrázol. - Elröhögöm magam.

- Bukott angyal pisztollyal. Teljesen modern - vigyorgom.

- Rend új őre? - kérdezi kuncogva. - Na gyere - kéri intve maga után egy lassú biccentéssel, s visszaindul a ház felé. - Csupa hó a hajad - közli.

- Tél van, erdőben vagyunk, homokos nem lehet - érvelek rávigyorogva, de megindulok utána befelé.

- Rémes vagy - jelenti ki nevetve, fejét csóválva.

- Prémes? - forgatom ki a szavait, heccelve őt. - Mi vagyok én, pézsmapocok? - vonom fel szemöldököm hitetlenkedő képet vágva, miközben kibújok cipőmből, s neki is segítek levenni a rajta lévő, hótól vizes pulóverét.

- Ha már valami állat, akkor tigris, nem? Bár most egy hosszú szőrű kutyához talán jobban hasonlítasz - ugrat engem játékosan. - Noha nem vagy valami prémes - teszi hozzá célzóan végigmérve engem.

- Akkor már csak azt nem tudom eldönteni, hogy doromboljak vagy ugassak neked - kuncogom. - Még jó, hogy nincs rajtam prém. Csúnya lennék szőrösen... mint egy yeti.

- Attól függ, mennyi szőrről beszélünk és az milyen, de azt hiszem, ezt a témát hanyagolhatjuk is - mondja.

- Pedig most inkább irigykedtem - felelek elmosolyodva, de hanyagolom ezt a témát. Tudom, hogy ez is egyike azoknak, amit inkább csinálna egyedül és most rohadtul frusztrálja, hogy nekem kell őt megborotválni, de azzal is tisztában van, hogy imádom a köldökétől ágyékáig húzódó csíkot a hasán, én meg nem tehetek róla, hogy nálam a borotválkozás annyiból áll, hogy letolom a szőrt a farkam körül, meg a hónom alatt és egy hónapra letudtam az ezzel kapcsolatos macerát. Ez van. - Forró tea? - kezdem el megszabadítani a nadrágjától is, hogy ki tudjam teríteni száradni a saját cuccaim mellé.

- Forró fürdő? - kérdez vissza elvigyorodva.

- Hmm, remekül hangzik. Akkor forró fürdő, majd egy tea, vagy... - nyújtom el a végét. - Hoztam forró csokit... - vigyorgok. Tudja, hogy nem vagyok édesszájú, de most valamiért kedvem támadt hozzá.

- Forró csoki - dönt mellette -, de csak a fürdő után.

- Rendben van - kezdem el lefejteni róla a maradék ruhát, majd én is meztelenre vetkőzöm, s végül nekiállok leoldani kezéről a kötést.


Miután megvagyok vele, a fejemhez kapok. Gratulálok, Shinji, a krém, a tiszta kötszer, minden kint van a kocsiban, te pedig megint egy szál faszban vagy! Fújtatok egyet, majd csókot nyomok a tetováló szájára és minden magyarázat nélkül indulok meg behozni a cuccokat. Persze kabátot veszek meg cipőt, mert az öltöztet. Ezek után, ha nem szedek össze egy megfázást, akkor már semmit. Hamar megjárom, mert nem akarom sokáig megvárakoztatni Tatsukit és amúgy is kurva hideg van kint így. Bezzeg az előbb még bejönni nem akartam, de mindegy is. Szegény férfi értetlenül ácsorog ott, ahol hagytam, így csak kínoskodva rámosolygok. Lerakom a kanapéra a kezemben lévő cuccokat, majd végre beterelgetem Tatsukit a fürdőbe. Leemelem a zuhanyrózsát és kellemesen melegre állítva a vizet locsolok végig a férfi mellkasán, majd csókot nyomok rá.

- Magadat melegítsd fel, én nem vagyok beteges - kér komolyan. - Ha kidőlsz, nem tudok veled mit csinálni - teszi hozzá őszintén.

- Én sem vagyok az - nyújtom rá nyelvem duzzogva, majd hozzábújva kezdem el locsolni mindkettőnket. Arany középút, egy szava nem lehet. Tatsuki a fenekemre simítja kezeit, majd nyakamra lehel puha csókokat. Viszonzom azokat, s vállait halmozom el velük. Teljesen elkalandoznak a gondolataim, s már csak vállára hajtva fejem bámulom a csempe mintázatát, miközben megint eszembe jut, hogy néha annyira jó lenne kikapcsolni azt a kurva telefont és egy kicsit elszakadni mindenkitől. Pár napra csak... Nem kell több, de néha úgy érzem, mindig csak akkor marad meg nekem Tatsuki, akkor kapok belőle, ha le vagy meg kell nyugtatni.

- Nagyon nyugiban és csendben vagy ma. Baj van? - kérdezi meg csendesen.

- Mmm - rázom meg kicsit fejem. - Nincsen - felelek csendesen. Legalábbis semmi olyan, ami nem múlik el magától pár perc múlva.

- Azt hiszem, a hússütés közben nem hallottad már, de meghívtad vendégül egy vacsira majd a kölyköt - tájékoztat mosolyogva.

- Fantasztikus tehetség vagyok - morgom, majd elhúzódom tőle és szivacsot kerítek, hogy lemosdassam magunkat. Tatsuki elcsodálkozik.

- Mégis gondod van Jeremyvel?

- Nincs.

- Akkor mivel van?

- Semmivel. - Tatsuki erre nem hagyja magát tovább mosdatni, hanem elhúzódik tőlem és komoly képet vágva várakozóan néz le rám. Lépjünk inkább túl rajta, jó?

- Shinji... - mondja ki a nevem sóhajtva. Leszegett fejjel, a szivacsot szorongatva állok előtte továbbra is kussban. Kezdek fázni, de most ez sem izgat, végül mégis megmozdulok, s bátortalanul lépve oda hozzá hajtom fejem mellkasára. - Kérlek szépen, mondd el!

- Néha legszívesebben a falhoz vágnám a telefonodat - szólalok meg végül csendesen.

- Miért? - kérdezi meglepetten és csendesen.

- Mert néha sok. Sok abból, hogy órákig cseverészel vele, ha úgy van, napjában többször is, vagy minden dühöd félrerakva kapod fel a telefont, mikor ő keres. Tudom, hogy a tanítványod, hogy foglalkoznod kell vele, ezzel nincs is gond, csak az utóbbi időben nem telt el úgy nap, hogy ne hívott volna, vagy ne jött volna... - sóhajtom, majd inkább háttal fordulok neki és elkezdek lemosakodni, mert tényleg egyre jobban fázok. Tatsuki szorosan mögém lép és hasamnál átfogja testemet.

- Sose tartsd magadban a problémáidat - kér csendesen, a fülembe mondva a szavakat. - Ha nem mondod el őket, nem tudunk változtatni, nem tudjuk őket megoldani. Nonstop együtt vagyunk, csak akkor van nyugtod tőlem, ha beülsz a klotyóra, ezért fel sem merült bennem, hogy gondot okoz számodra, ha sokáig telefonálok valakivel - vallja be őszintén. - A Jeremy iránt viseltetett dolgaiddal nem jutok sehova, mert azt mondod, hogy nincs bajod a kölyökkel, mégis mindig az ővele ápolt kapcsolatot nehezményezed. A tanítványom, vele kellene lennem, vinni be az alvilág dzsumbujába, nevelni, okítani, lekenni neki néhány taslit, vagy jól seggbe rúgni, amikor hülye, de sajnos annyira jól nem alakultak a dolgok, mint ahogy terveztem és még jó ideig nem tudom végezni vele a feladatomat. Sokkal könnyebb lenne vele, ha összeszedne valakit, meg semmi bajom nem lenne, de mivel kurvára nem szerencsés a párválasztásban és sem a dolgom nem tudom végezni, sem mellé adni olyat, aki pótol, lóg a nyakamon. Senkit nem tudok, aki úgy lenne mellette, ahogy én vállaltam. Ha tudnék, már melléraktam volna. Tsuji átmeneti megoldás, elszórakozik vele, aztán lép tovább. Yoshi is lepattant, pedig rengeteget könnyített az életemen, most meg csak a baj van vele. Araham egy fasz volt, de tudta tanítani a kölyköt, és pont azt a legnehezebb pótolni, amit ő és én tudunk. Nincs kapcsolatom más tetoválókkal - árulja el őszintén, hangjából kihallhatóan keserűen. - Masao megoldást jelentene, ha elfogadná, hogy az a hajó már elment, ő meg vagy int egy közelében lévő másiknak, vagy megfullad. Egyelőre utóbbi mellett tart ki, ami nekem duplán nem jó, mert megint hallgathatom a kölyköt és kereshetek tovább valakit mellé. Én rántottam bele ebbe Jeremyt és nem fogom megtenni, hogy szarban hagyom, ahogy azt sem, hogy harminc éves munkám vesszen kárba. Deont majdnem teljes nyugalommal oda tudnám rakni az egésznek a tetejére, de nem áll módomban megtenni, ezért bármilyen nehéz, a szarból kell várat gyúrnom. Menni is fog, mert nem olyan rossz az alapanyag, mint amennyire tűnik, csak távolról kurva nehéz dolgozni vele.

- Nonstop együtt vagyunk, ez igaz - szólalok meg csendesen végül. Mindent megértek, amit mondott, igaza is van, nem vitattam ezt egy percig sem. Tudom, hogy neki csinálnia kell tovább, megoldani, hogy Jeremy fejlődjön, hogy valaki addig is foglalkozzon vele, míg ő ezt érdemben nem tudja ellátni. Tisztában vagyok mindezzel. - Tudom, hogy neked ezt kell csinálni, nem is ezzel van gondom, egyszerűen csak az elmúlt hetekben valahogy úgy érzem, parkolópályára kerültem. Ha jókedved volt, rám se hederítettél, hacsak nem szeretkezni volt kedved és ez esik rosszul. Ne érts félre, cseppet sem gond, hogy segítenem kell valamiben, vagy körbe kell ugráljalak, mert szívesen teszem meg, legyen szó bármiről, egyszerűen csak ez bánt. Néha jólesne kicsit, egy pár napra mindenki nélkül veled lenni akkor is, mikor a hangulatod épp nem a pocsék és a szar között van, s mindezt anélkül tenni, hogy bárki megzavarna. Tudom, hogy velem nem lehet órákig tartó beszélgetést folytatni, de... Mindegy... Sajnálom. Ne haragudj.

- Nem értek veled egyet abban, hogy csak akkor vagy jó számomra, ha bokszzsák vagy segítség kell - jelenti ki komolyan, de továbbra is szelíd hangon. - Nagyon szeretek veled lenni, beszélgetni, viccelődni, bármit csinálni. A szex is ezt fejezi ki számomra, azt, hogy teljesen és jobban odavagyok érted, nem a kangörcs kínoz folyton. Sajnálom, hogy sokat mérgelődöm, nem akarlak vele bántani. Hagyd rám - kéri. Óvatosan megfordulok az ölelésében és hozzábújva ölelem magamhoz.

- Szeretem, amikor mérgelődsz - motyogom szinte, elmosolyodva. - Ne haragudj - kérek tőle megint bocsánatot.

- Ne kérj bocsánatot a semmiért. Nekem kellene bocsánatot kérnem azért a sok szarért, amit a nyakadba öntök - mondja komolyan. - Nem tudok elég hálás lenni mindazért, amit értem teszel és bár azt mondod, neked ez nem teher, látom rajtad, amikor fáraszt a sok hülyeségem és a tököd tele az egésszel. Néha megkérhetsz mást, egészséges is volna talán, én meg nem fogok megsértődni vagy megbántódni rajta. Nem gondolom, hogy összeomlana a világ nélkülem, de azt sem, hogy napokra visszavonulhatok. Rengeteg munka van, amit Bakari intéz és amiről tudni is akarok. Ma mindent megteszek azért, hogy Masaot talpra állítsam és lepasszolhassam neki Jeremyt - ígéri meg. Feleslegesen, tudom, hogy enélkül is megpróbál minden tőle telhetőt.

- Nem is azért teszem, hogy hálás legyél bármi miatt is - mondom csendesen. - Lepasszolni pedig nem foglak, amíg te magad nem zavarsz el a fenébe.

- Attól, mert egy alvilági fasz vagyok, még felismerem az önzetlen szeretetet és az őszinte szerelmet - jelenti ki elmosolyodva. - Elég sokat kellene bútort cserélnünk, ha dühöngés előtt megkérnélek szépen, hogy tegyél egy kört a háztömb körül. - Elkuncogom magam, majd elkezdem mosdatni őt megint. Én személy szerint már szarrá fagytam kétszer minimum és ennek megfelelően el is tüsszentem magam. Remek.

- Villogtathatnám a lakberendezői tehetségemet is - kuncogom még mindig, miközben elvéve a zuhanyrózsát leöblítem őt és még magamra is folyatok a most már langyosodni kezdő vízből. Tényleg ideje mennünk, mert fogyóban a melegvíz.

- Üljünk a tűz elé - javasolja komolyan, de látom rajta, hogy mérges. Komolyan most már megharapom.

- Attól leszek beteg, hogy felfested az ördögöt a falra - nyalom meg orra hegyét és miután elzártam a vizet, áttörlöm a testét az egyik törülközővel, majd dereka köré csavarom és magamat is megszárítom alaposan. Míg visszacaplatunk a nappaliba, hogy a tűz elé telepedjünk, elveszem a kanapéról a takarót, a krémet és a kötszert, majd úgy ülök le a szőnyegre. Megvárom, míg a férfi is így tesz, s bekenem kezét a krémmel, majd bekötözöm.


Miután végzek a művelettel, még elugrok kezet mosni, majd már tényleg elfoglalom a helyem a tűz előtt. Tatsuki mögém csúszik és elkezdi hátam dörgölni, ám nem sokáig tudja ezt csinálni. Nem számít, ez is jólesik most. Teljesen hozzásimulok, s miután átfog, magunk köré terítem a takarót, majd vállára hajtva fejem nyomok csókot nyakára, és őt nézem. Tatsuki egy ideig a tüzet figyeli, látom rajta, hogy megint elmerült a gondolataiban teljesen. Néha nagyot fúj, aztán pár perccel később nyakamhoz temeti arcát és csak ölel. Csókot nyomok fejére és hagyom bújni, lehunyom szemem és fejem övének döntöm. Jó így lenni, megnyugtató, kellemes.


Sokáig maradunk is így, el tudnék aludni, s talán néha sikerül is el-elszundikálni pár percre, de mindig megébredek, mikor már túlságosan elnyomna az álom a karjaiban. Ösztön, nem tudom kikapcsolni, de nem is baj. Nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon számára így. Jó lenne tudni, mennyi az idő, hogy mennyi időnk van még így együtt, mielőtt indulnunk kellene. Kicsit helyezkedem, s óvatosan ráteszem kezem kezeire. Szeretem ezt a marhát, önzetlenül, őszintén.

- Nem vagyok kényelmetlen? - kérdezem tőle csendesen, alig hangon.

- Nem. Ha akarod, masszírozhatod is a kezeimet.

- Rendben van - nyomok újabb csókot fejére, majd nekiállok masszírozni az ujjait. Bakari megmutatta, hogyan tudom lazítani és nyújtani őket, ha elgémberednének, s azt is, hogyan serkentsem a vérkeringést bennük és ingereljem az idegeket. Sok mindent megtanulok a férfi mellett szép csendesen, amit nem bánok, mert ártani nem árt meg annak ellenére, hogy remélem, nem kell használnom őket többet.


Míg masszírozom kezeit, végig Tatsukit figyelem. Tudom, hogy dühíti őt a gyógymasszázs, mert fáj, éppen ezért ki nem állhatja, de mindig aláveti magát, mert minél előbb szeretné használni a kezeit, így enged nekünk. Néha hosszabb, néha rövidebb időre, de megteszi, én pedig valahogy egy kicsit mindig büszkébb vagyok rá ilyenkor. Persze elvárom tőle, hogy ha már sok, elég, szóljon és ne akkor, mikor már csak morogni tud az emberrel, mert azt annyira nem szívlelem. Rá-rásandítok, miközben folytatom ujjai masszírozását, Tatsuki ködös szemekkel figyel, én meg már tudom, meditál, hogy el tudja viselni a fájdalmat. Utálom kínozni, de muszáj, ha azt akarjuk, hogy minél hamarabb használni tudja a kezeit. Még egy darabig hagyja, hogy masszírozzam, ám mikor látom rajta, hogy egyre nehezebben bírja, mert fújtatni kezd és szemei egy-egy pillanatra indulattal telnek meg, mégis visszanyugtatja magát, inkább abbahagyom és pár perccel később ezt ő is tudtomra adja egy “elég” formájában. Ölembe teszem a kezeimet és nyakához hajolok. Fejével enyémhez bújik, majd suttogva köszöni meg a masszírozást. Elmosolyodom és csókot nyomok nyakára.

- Forrócsoki?

- Felmelegedtél már?

- Fel, de belebújok a pulcsidba addig.

- Az úgyis jól áll - kuncogja. - Kérek - jelenti ki.

- Tudom, azért hordom - vigyorgok, mint a vadalma, majd nyomok még egy csókot fejére és kimászom öléből őt persze gondosan visszatakargatva, majd elcaplatok a kanapéhoz és belebújok a pulóverébe, ahogy azt ígértem neki, s még a kapucnit is a fejemre húzom. Persze jókat kuncogok magamon is, s elvonulok megcsinálni a forrócsokit. Míg az készül, elkezdem túrni a szekrényeket. Emlékszem rá, hogy van itt valahol egy hatalmas bögre, amiből ketten is tudunk inni, s hosszas keresgetés után rá is lelek. Beletöltöm az elkészült italt, majd visszasétálok a tetoválóhoz. Pulcsi marad egyelőre, jólesik a melege és az illata is, s visszafészkelem magam Tatsukihoz és biztonságba helyezem a bögrét, mert már égeti a kezem még pulcsin keresztül is. Amint ez megtörténik, a tetováló egy forró csókkal támad le.

- Ülj az ölembe - kér izgatottan, s bár felvont szemöldökkel, de megteszem. Tatsuki óvatosan húz magához egyre közelebb és közelebb. Tetszik, hogy ennyire be van zsongva, s hogy tovább húzzam, még mindig teljesen értetlen képet vágva nézek szemeibe. Vigyorogva sóhajt egyet. - És még csodálkozol, hogy állandóan meg akarlak kefélni? - kérdezi költőien. Nem bírom tovább és elröhögöm magam, majd forrón tapadok ajkaira a rögtönzött vallomásért cserébe. A tetováló is hevesen csókol vissza, falja ajkaim, majd áttér nyakamra, miközben kezeivel hátsóm simogatja. Jólesően nyögök fel egészen közel hajolva füléhez és csípőm mozdítva ingerlem őt. Válaszul szusszanva beleharap nyakamba, mire remegés fut végig testemen és újabb nyögés hagyja el ajkaim, melyet gondosan megint csak füle mellett ejtek meg. - Hova tetted a síkosítót?

- A kisasztalon van.

- Kapaszkodj! - kér, majd amint megkapaszkodom benne, felkel, s tesz egy kitérőt, hogy magunkhoz vehessem a kelléket és belenyomva a kanapéba folytatja módszeres felfalásomat. Azt hiszem, engem sem kell már túlságosan felhúzni, mert megint megremeg mindenem és nyögök fel ajkai játékától.


Tatsuki azonban tovább folytatja megőrjítésemet, s fogaival rángatva le rólam pulcsijának cipzárját járja be testemet csókokkal, harapásokkal kínozva meg bőrömet. Zihálok az élvezettől, szűkölök a testemet átjáró gyötrő vágytól, és élvezem, amit velem tesz.

- Készítsd elő magad! - kéri halk hangon, de annál begerjedtebben, sürgetőbben, abba sem hagyva a felfalásom. Fülig vörösödöm és egy apró fújtatással veszem el a tubust, majd nyomok ujjaimra a gélből és elkezdem megujjazni magam. Kapkodok, mert türelmetlen és kapkodok, mert én is az vagyok, s miután már két ujjammal készítem elő magam hosszú percek óta, megelégelem a dolgot.


Nyomok még egy adag síkosítót a kezembe, hogy bekenhessem vele Tatsuki farkát és végre belém nyomulhasson, s amint ez megtörténik, beigazítom őt, s hangosan nyögve, megfeszülve fogadom magamba, miközben a tetováló morogva, szám tépve merül el bennem tövig. Szinte azonnal mozogni kezd egyre hevesebb tempót diktálva, vadul kefélve meg. Végigkarmolok hátán, míg mellkasom bőrét tépi, hangosan nyögök és zihálok alatta, s szinte felüvöltök a kéjtől, mikor egy-egy erősebb lökése olyan pontot talál el bennem, hogy testem megremeg. Vad iramot diktál, keményen kefél meg, én pedig kiáltva-nyögve élvezek el alatta, miközben gerincem ívbe hajlik, s izmaim is megfeszülnek, olyannyira, hogy szinte belemélyesztem ujjaim lapockájába. Fel sem fogom percekig, mi van, csak zihálva túrok hajamba, miközben érzem, hogy lüktet mindenem. Ég a vállam és nyakam, s a tetováló is zihálva fekszik hasamon. Rásimítom tenyerem hátára.

- Ha mindig így... kikúrálsz, nincs miért aggódnom... - szuszogok még mindig szaporán véve a levegőt.

- Rajtam nem fog múlni, tudod, hogy megveszek érted - jelenti ki rekedten, majd nyom pár csókot a hasamra. - Ezután még lehúzzuk azt a forró csokit, s el vagy látva teljesen - teszi hozzá vigyorogva. Elröhögöm magam megint, bár kicsit fáradtan.

- Csak kaparj össze innen – kuncogom. Rápillantok telefonomra is. Már csak egy óránk maradt, ami valahol kicsit lehangol és egy aprót sóhajtok.

- Miért? Jól mutatsz így - közli vigyorogva, feljebb kúszva a testemen. - De ha nagyon fel akarsz kelni, akkor kapaszkodj meg bennem - teszi hozzá.

- Annyira nem, ha neked is kényelmes így, de már nincs sok időnk - mondom egy kicsit lehangoltan, persze eszem ágában sincs mozdulni.

- Már nem túlzottan - vallja be és fel is tápászkodik, majd leül mellém. Csak néz engem halvány mosollyal száján, szerelmes pillantásokkal ízlelgetve a látványom.

- Pusztítsuk el azt a forrócsokit - ajánlom fel, bár szerintem már kihűlt. - Ha még nem fagyi - teszem hozzá kuncogva.

- Ott volt a tűz előtt, az nem hűlt ki - mondja mosolyogva.

- Remélem is, mert melegítve már nem jó - kuncogom és feltápászkodva a kanapéról elcaplatok a bögréért. Már nem teszek újabb fát a tűzre, csak a takarót veszem magamhoz és visszatelepedve Tatsuki mellé takarom be magunkat, majd leellenőrzöm, mennyire meleg még a forrócsoki, majd odanyújtom Tatsukinak, hogy ihasson belőle. Belekortyol az italba, ami szemmel láthatóan ízlik is neki, s mint egy elégedett macska nyalja meg száját utána, majd belecsókol fülembe. Én is iszok egy kortyot, ám én nem nyalom le a szám szélét, inkább megcsókolom Tatsukit. Szívesen tünteti el szám széléről az ital maradékát, élvezettel, forrón.

- Kérek még - kéri vigyorogva.

- Így vagy a bögréből? - kérdezek vissza incselkedve, mire szélesen elvigyorodik.

- Szájból szájba, ez jól hangzik - kuncogja. Szerintem is, így kortyolok egyet a bögréből, majd forrón tapadva ajkaira itatom meg ilyen módon, s nyelvemmel végigsimogatok az övén. - Még - kér újabb kortyot vigyorogva. Naná, hogy nem tagadom meg tőle. Megint kortyolok, megint forrón csókolom meg, de most hosszabban játszadozom el nyelvével és finoman meg is harapdálom ajkait. Elégedetten dorombol, majd visszavonulva elvigyorodik. - Mennyi időnk is van pontosan hátra? - kérdezi kuncogva. Elveszem telefonom magam mellől és megnézem az időt.

- Negyven perc - felelem lemondóan.

- Az jó. Kérek még. - Mosolyogva csóválom meg a fejem, majd ismét kortyolva a forrócsokiból smárolom le a tetoválót szenvedélyesen. Zavar ez a rohadt bögre a kezemben, így felrakom a kanapé támlájának tetejére, ahol biztos, hogy nem verjük le, miközben még mindig csókolom a férfit és vigyázva kezeire telepedek ölébe, majd harapom végig nyakának bőrét egészen válláig. Beletemeti egyik mancsát a hajamba, míg másikkal átfog és aprókat szívva a bőrömön csókolja nyakam és vállam. Azt hiszem, gyönyörűen ki leszek dekorálva pár napig, de nem bánom, sőt, élvezem. Jólesően szusszanok fel, miközben kezem végigsimít mellkasán, le egészen ágyékáig, és lassan kényeztetni kezdi őt. Megveszek ezért a férfiért. És tudom, hogy ő is értem.


Ujjaival simogatva halad végig testemen, míg le nem ér ölemhez, s folytatva a cirógatást elkezdi figyelni a kezeit és koncentrál. Apró csókokat hintek vállára, miközben szabad kezemmel épp csak érintve őt simítok végig kezén, karján, egészen válláig. Szinte azonnal abbahagyja a velem való játszadozást, átkarol és hozzám bújik, ezzel megakadályozva azt is, hogy én játszak vele. Magamhoz karolom őt és fejem nyakához fúrva, aprókat szuszogva igyekszem nem bőgni. Tudom, hogy mennyire vágyik arra, hogy végre mozgatni tudja a kezeit, én pedig minden ilyen picike dolog miatt, mint most ez is, rettenetesen tudok örülni. Ahogy most is, s hogy leplezzem ezt, csendesen nyakára lehelem a szavakat:

- Mi a baj? - kérdezem tőle orrommal cirógatva meg nyakát.

- Fáj... - mondja ki suttogó, mély hangon. - Jó is, de fáj... Semmi baj, csak felzaklat... a gyengédség, a cirógatás...

- Ne haragudj - mondom csendesen még mindig.

- Nem te tehetsz róla, ne kérj bocsánatot - kér szelíden, halkan, s csókot nyom a fejemre. - Még nem tisztáztam el magamban minden szálat a múltból - vallja be minden szóért megdolgozva. - Jólesik, amikor cirógatsz... de fáj is. Majd elmúlik.

- Add ide a kezed - kérem őt szelíden, miközben felegyenesedek. Tatsuki megteszi, lassan odanyújtja nekem a kezét. Teljesen megbízik bennem, tudom, de mindig benne van valami félelem is, ha valaki a kezéhez nyúl, ettől függetlenül, ha nyugtalan is, mint ahogy a masszírozást és a krémezést, kötözést is hagyja, engedi. Óvatosan kezeim közé fogom mancsát, ujjait ujjaim közé csúsztatva, figyelve rá, majd kézfejem mellkasához simítom és közel húzódom hozzá, hogy az övé épp csak érintse az enyémet nem okozva neki fájdalmat még, és vállára hajtom fejem. Mélyet szusszant, majd nyom egy csókot fejemre. - Lassan készülődnünk kellene...

- Akkor készüljünk - egyezik bele csendesen. - Mi van benned? - kérdezi meg újabb csókot nyomva, csak most nyakamra.

- Hmm? - kérdezek vissza értetlenkedve.

- Mi jár a fejedben, mit érzel? - kérdezi sorolva, mire gondolt. Megrázom fejem.

- Csak boldog vagyok. - Tatsuki elmosolyodik.

- Ebben most mi volt az, ami boldoggá tudott tenni? - kérdezi fejével az enyémhez bújva.

- Egyszerűen csak örülök annak, hogy... - Na ezt hogy magyarázzam el értelmesen? - ...hogy nem tudom. Szeretem, ha megérintesz, cirógatsz vagy hogy az előbb is próbáltad. Nem tudom elmondani, hogy ezek mennyire jólesnek. Ezek az apróságok... - Tudom, hogy nem sikerült túl értelmesre, de remélem, érteni fogja.

- Szeretlek - mondja csendesen.

- Én is - simítom arcom nyakához, s percekig maradok így vele, majd egy mélyet fújtatok és apró csókot nyomok kezére, mely még mindig kettőnk között pihen enyémmel összekulcsolva.

- Ejtsünk meg egy mosakodást, öltözzünk fel, aztán rendbe téve a kéglit menjünk - javasolja.