122.

Asame

- Persze, hogy nem – mondom komolyan. - Se nem verjük nagydobra, se nem tartunk róla teadélutánokat, hogy van pártfogoltunk, de azt azért nem gondolod, hogy Fei annyira hülye, hogy ha lát minket az utcán, nem sejti, mi a helyzet? - kérdezem őszintén. Megértem Deon aggodalmait, de neki is meg kell értenie, hogy azért mi sem vagyunk ilyen szempontból hülyék és felelőtlenek. Számoltunk azzal, hogy Fei ugyanúgy figyeltet minket, ahogy mi őt, így az elővigyázatosság már nem meglepő. - Az utolsó bejegyzés a könyvben a tegnapi nap adatai, onnan meg tudod nézni, hogy melyik volt a két héttel ezelőtti, de nem nehéz. Minden nap könyvelése általában egy oldal, így tizennégy napra visszamenőleg kell számolnod, tehát tizennégy oldallal előrébb – magyarázom neki. - Persze van egy-két üzletvezető, aki szeret helyet spórolni és két napot könyvel egy oldalra, de az pont nem az az üzlet, ami most a kezedben van – mosolyodom el. - Na akkor ha megvan, akár kezdheted is diktálni – kérem őt.


Nem haladunk túl gyorsan, de nem is bánom. Ráérünk elkészülni vele. Ilyenkor az üzletek addig külön lapra könyvelnek és utána vezetik fel a füzetbe, mikor visszakapták.

- Holnapután este viszont programunk van – közlöm vele tényként. - Lesz egy előadás a színházban, ráadásul, ha jól rémlik, akkor édesanyád az egyik fellépő – mondom a monitort bámulva. - Az előadás a helyi yakuzáknak van szervezve, lesz ott egy-két képviselő is, akik a Szindikátus tagjai. Az egész egy egyszerű jótékonysági estnek van szervezve, de igazából akkor terveztünk beszélni a Kobayashi ügyről. Egy olyan harminc-negyven fővel lehet számolni, ebben benne van néhány testőr is.