123.

Asame

- Még valami? - kérdezem komolyan, végighallgatva a kérdésáradatot. Nekem nem kell magyaráznia, mit miért tesz, ha ez nála szokás, már-már hagyomány, akkor így lesz. Nem akarom itthon hagyni, egy, mert legalább találkozhat az anyjával, kettő, mert jobban szeretném biztonságban tudni magam mellett. Ha kell, holnap az egész testőrség virágot fog neki szedni, ezen nem fog múlni. Azért megnézném, ahogy Deon az egyik parkban gyűjtögeti a virágot. - Az előadás címét én is szeretném tudni – jelentem ki komolyan. - Majd holnap megkérdezem Nishidától... - közlöm vele tényként -, a többit pedig kérd Ryuutól. - Azért eszembe jut, milyen képet fog vágni testőröm, ha Deon rázúdítja az újabb kívánságlistát. - Ha szeretnél vele beszélni, megoldható, de a másik dolog is, ahogy gondolod és jobbnak látod – mondom komolyan. - Nem akarlak teljesen elszakítani tőle – nézek szemeibe végül, hogy lássa, tényleg komolyan gondolom azt, amit mondok neki, majd felállva odalépek hozzá. Jelenleg rohadt nagy késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam és nem áll szándékomban ezen késztetésemet semmibe venni. Gyengéden fogom meg állát és megcsókolom őt, miközben kivéve kezéből a könyvet félreteszem azt az asztalon. Bal kezem derekára csúsztatva húzom őt közelebb magamhoz és az asztal széléhez is, s egészen addig nem hagyom abba nyelvem játékát szájában, míg mind a ketten levegő után nem kezdünk kapkodni.