124.

Asame

- Rendben van – suttogom fülébe a szavakat, még mindig erősen tartva őt balommal. Ez a pillanat most nekem is tökéletes így. Nyugodt, meghitt és nem vágyom megszakítani. Minden apró rezdülése, halknak hitt sóhaja megmosolyogtat. Kicsit elhúzódom tőle, de csak annyira, hogy ismét csókba vonhassam őt. Végigsimítok nyelvemmel ajkain, megint ismerkedőn, mielőtt újabb mély csókba vonnám. Hogy szeretem-e ezt a kölyköt? A válaszom most már egyre inkább egy magabiztos és határozott igen. Szeretem Deont, kell nekem Deon és mindent meg akarok neki adni, amit csak lehet. Amit csak tudok.


Ismét elválnak ajkaink, s nem hagyom, hogy újra elbújjon előlem. Arcát nézem, mélyen a szemeibe, némán üzenve neki meg mindent, ami a fejemben jár most éppen. Mindketten legyőztük a másikat valamilyen szinten. Mindketten alakulunk egymás mellett és ez jó, nincs ezzel semmi gond. Eddig valahogy mindig próbáltam elkerülni ezt, de Deon mellett nem megy és nem is akarom, hogy menjen.

- Folytassuk a munkát – kérem őt csendesen, de nem eresztve. Bár így tényleg nehéz lesz. Végül újra megemberelem magam, mielőtt megint gond lenne visszafogni a vágyaim. Ez is alakul majd idővel. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan eljön az is, mikor már nekem nem kell megállnom, s mikor már Deon is képes lesz engedni nekem és saját vágyainak.