126.

Asame

Felállok és magamhoz ölelem őt.
- Bolond csibém – mosolyodom el, de nem eresztem őt. Nem érzem szükségét annak, hogy bármit is mondjak neki, mert felesleges lenne egy olyan dologról beszélni, ami valahol még nekem is új, nekem is ismeretlen. Hosszú percekig tartom őt így, végül elengedem és ellépve előle visszaülök a székbe. Rágyújtok és őt is megkínálom, majd dolgozni kezdek a gépemen. Deon is újra betársul a munkába. Diktálja az adatokat napok szerint, míg én lekönyvelem azt a gépen.


Kopogás szakítja félbe a munkánkat, Ryuuichi jött meg meghozva a gyógyszereimet és Deonnak a kért fagyit. A kölyökre pillantok, jelezvén, hogy most mondja meg Ryuunak, mit szeretne, addig pedig beveszem a gyógyszereket. És Deon elmondja testőrömnek is azokat, amiket nekem percekkel ezelőtt, Ryuu pedig megcsóválja fejét és elmosolyodik.

- Még jó, hogy kérdeztem, mi kell a városból – mondja, de a mosoly nem fagy le az arcáról, Deon pedig gyorsan közli vele, hogy az én hibám, mert csak most tájékoztattam a holnaputáni színházlátogatásról és hogy ez nála hagyomány, megszokás...


Miután testőröm távozik, Deonra pillantok. Valahogy marhára nincs kedvem folytatni ezt az egészet most. Talán majd később, de egyelőre biztos nem. Csak nézem a kölyköt, ahogy eszi a fagyit, miközben gondolatban megint teljesen máshol járok. Annak idején bármit megadtam volna azért, hogy valaki így legyen mellettem, mint ő most. Majd nem sokkal később bármit megtettem volna, csakhogy ne kelljen senkit a közelembe engedni... Furcsa játék az élet.

Mikor Tatsuo bevallotta nekem, hogy szeret és nem tudja, mit tegyen, akkor azt gondoltam, hogy ez lehetetlen, hiszen alig ismertük egymást. A helyzet hasonló volt, mint most Deonnal. Alig pár napja van velem, mégis...

- Van valami ötleted, mivel tölthetnénk el az időt? - kérdezem tőle végül komolyan. - Nem sok hangulatom van most ehhez a könyveléshez – vallom be neki őszintén. Igen, előfordul ez is néha, hogy nincs kedvem a munkával foglalkozni, bár ez egyre sűrűbben jelentkezik nálam, mióta Deon itt van. Persze a muszáj nagy úr, így a végén mindig rászánom magam arra, hogy befejezzek egy olyan melót, amit alig két óra alatt meg lehetne csinálni, csak vagyok olyan lusta, hogy inkább húzzam, halasszam a dolgot, ameddig lehet. Ezek persze régebben is megvoltak, de most egyre többször fordul elő. Deon határozottan rossz hatással van rám ilyen szempontból. De nem bánom.