128.

Asame

- Magadat – válaszolom egyszerűen, miszerint nincs szüksége semmi extra ruhára, semmire. Elmentem a gépen az eddig felvitt adatokat, majd kikapcsolom azt. - Menj készülődni – kérem őt. Nekem is szándékomban áll egy gyors zuhanyfélét megejteni, legalábbis felfrissíteni magam valamelyest és másik inget magamra varázsolni. - Tíz perc elég? - indulok el az ajtó fele, s közben előkaparom a telefonomat újra, hogy tájékoztassam Ryuut, hozza elő a kocsit, mert elmegyünk a masszázsszalonba.


Miután elválnak útjaink Deonnal, belépve a szobámba tárcsázom testőrömet és tájékoztatom a dolgokról, valamint informálódom is egy kicsit. Igazából az érdekel, hogy Fei merre jár. Nincs kedvem összefutni vele, előbb-utóbb úgyis meg kell ejtenünk azt a leszámolást, de nem ma. Még nincs itt az ideje. Ha Fei is meghal, a Triádok minden bizonnyal óriási ellentámadásba kezd, amire még nem vagyunk felkészülve. Sem mi, sem pedig a Yamaguchi-gumi.


Zakómat az ágyra dobva kezdem el megszabadítani magamat az ingtől, minden bizonnyal én nem veszek részt a mai masszázs projekten, de legalábbis a vállamat kihagyatom a dologból. Így is fáj, nem kicsit, de legalább kurvára. Persze Deon előtt igyekszem ezt nem mutatni. Hamar végzek a készülődéssel és tiszta inget magamra véve elveszem a zakómat az ágyról és elindulok kifele. Nem tudom, Deon hol tarthat a készülődéssel, így először a konyhába lépve vacsorát rendelek Ayakotól, bár nem tudom, mikor érünk vissza. Biztos, ami biztos, majd ismét kezembe véve a telefont rácsörgök Deonra is.


Elég sokáig tart, míg felveszi, így már biztos vagyok benne, hogy még készülődik. Mikor végre sikerül neki mégis a művelet, csak közlöm vele, hogy a kocsinál megtalál. Beülök az autóba, s míg várom, felhívom Nishidát. Az előadás holnap után lesz, rákövetkező nap este pedig újabb gyorsulási versenyt szerveznek. Annyira nem örülök ennek a hírnek, mint más esetben, mert attól függetlenül, hogy figyeltetjük Feit és az embereit, nem kell alkalmat adni neki, hogy mégis meglepjen minket. Ők tudják. Én állok elébe.


Végül Deon is megérkezik, majd elindulunk. Egész úton csendben vagyok. Úgy érzem, még nincs itt az ideje, hogy az autóversenyről is tájékoztassam, még át kell gondolnom, bár Nishida leszögezte, hogy ott a helyem. Hát rendben, legyen... Alig egy órás kocsikázás után megérkezünk a szalonba. A hely szintén a régi japán tradíciókat részesíti előnyben, már ami a stílusát idézi. Nálam ez azt hiszem, nem meglepő. Először persze egyenesen hátramegyek az irodába, kávét kérve magunknak. Átfutom a könyvelést... Az egész nem tart sokáig, alig húsz perc alatt átrágom magam a dolgon, majd visszasétálok az üzlethelyiségbe.

- A szokásosat kéri, Asame-sama? – lép hozzám Makiko mosolyogva. Több éve dolgozik már itt, így nagyon jól ismeri már, hogy mit szeretek. Most azonban visszautasítom őt. Igazából Deont akartam ide elhozni, mert jót fog tenni neki, elmondom Makikonak, mit szeretnék és azt is, hogy mire figyeljenek Deonnál. Azért megkínoztatni nem szeretném a kölyköt, így csak egy egyszerű masszázst kérek neki. Hina, a testvére, mosolyogva mutatja az utat Deonnak, s nem sokkal később én is követem őket Makikoval.


Én már ismerem a járást, így nagyon nem kell terelgetni és Deonnak is segítek eligazodni gyorsan. Az öltözőfülkéhez kísérem, elmagyarázom neki, hogy mit szokás ilyenkor, majd én is belépek az öltözőfülkébe. Teljesen levetkőzöm alsóra, majd a bekészített törülközőt derekam köré csavarom és felveszem a yukatát is. Kint megvárom Deont, majd együtt megyünk be.


Hina és Makiko innentől átveszik az irányítást, legalábbis Hina magyarázza Deonnak, hogy mit csináljon. Én kivételesen most nem fekszem el a masszázságyon, előzetesen tájékoztattam Makikot arról, hogy csak dolgozza át az izmaimat a hátamon, majd bepótoljuk legközelebb a többit.