13.

Asame

Fölényes. Előnyben érzi magát, még mindig azt hiszi, ő szabja a feltételeket. Buta, ostoba kölyök. Rohadtul téved, de erre a tévedésére most nem fogok rávilágítani, hát akkor játszunk végre tisztességesen. Hagyom, hogy újabb kérdéseket tegyen fel, hagyom, hogy kioktasson arról, mennyire nem betörhető, hogy mennyire nem lesz engedelmes. Eljátszadozom a gondolattal hangját hallgatva, hogy milyen is lesz, mikor alattam nyög. Öntudatlanul vagy sem? Ez már rajta múlik majd. Megtörni csak azt nem lehet, akinek nincs szíve és nincs lelke. Neked, kölyök, mindkettő van, úgyhogy rábasztál. Miután befejezi újabb hamletti monológját, ismét rágyújtok, mielőtt válaszolnék neki.

- Mi számít? Semmi. Szajhák jönnek, szajhák mennek. Az, akit nem törnek be, hullazsákban végzi, akit betörnek, valamelyik night klubban köt ki, ha pedig van olyan piszok mázlista, egy yakuza cafkájaként aranyélete lehet – mondom higgadtan. Ebben a világban a pénz már nem dominál. Két-háromszázmillió jen itt csak épp annyit ér, mint másnak két-háromszáz jen. Korrupció, vesztegetés. Az emberkereskedelem a legnagyobb üzlet. Kína hatalmas összegeket tejel egy csinos példányért, főleg, ha az engedelmes. A cél pedig szentesíti az eszközt. Minden tekintetben és mindig.

- Ennyire ne becsüld le magad – mondom rideg határozottsággal. - Nincs eladhatatlan árú. Elképzelésed sincs, hányan vágynak egy magadfajta, saját állításod szerint megtörhetetlen kölyökre. Hidd el, csibém, Nishidához és a kínaiakhoz képest én gyengéd vagyok. Nekik ugyanúgy nem számít, mennyit érsz, mennyi pénzt dobtak ki rád. Ebben lelik az örömüket, élvezik kínozni a játékszereiket. A gyengék hamar kerülnek valamelyik építkezésen betonfalba, az erősebbek azonban évekig is szenvedhetnek a kezük alatt. Senki nem fogja kikérni az engedélyed arra, hogy megdughasson és a verés csak enyhe büntetése lesz az engedetlenségnek. – Láttam már csúnyán kidekorált ukét. Még én szállítottam le Nishidának. Egy alig húsz éves, nagypofájú suhancot. Hasonlóan gondolkodott, mint Deon, csak ő sokkal rosszabbul járt az idős yakuzával. Hetekkel később, mikor újra láttam őt, láncra verve, már könyörgött, hogy vegyem meg őt, hogy vigyem el onnan. Teste tele volt vágásokkal, zúzódásokkal, égés nyomokkal. Nishida nem kímélte. Elcsúfította, megalázta, ahol csak tehette. Kurvára nem számított, hogy mennyit ért vagy mennyit érhetett volna...

- Ennél hisztisebb? - kérdezem színtelen hangon. - Van, akinek még így is megér több százmilliót egy menstruáló hímringyó... Megsúgom, csibém, nem az az uke éri a legtöbbet, amelyik engedelmes kutyaként az asztal alatt megbújva szopja le a gazdáját egy tárgyalás közepén...