- Ez tény és való. De a megérzéseim azt súgják, nem ússzuk meg Fei nélkül azt az estét és az a gond, hogy a megérzéseim rendszerint be is jönnek – mondom ki neki őszintén, amit gondolok és ami jelen pillanatban a legjobban foglalkoztat most. - Figyeltetjük őt, de ez még nem jelent semmit... Abban biztos vagyok, hogy ha meg akar jelenni, akkor semmi nem fogja benne megakadályozni. - Hangom most megint a szokott hidegséggel cseng, mely most ismét inkább az egész helyzetnek szól, nem pedig Deonnak vagy bárki másnak. - Nishida számít a megjelenésemre, így muszáj lesz odamennem, azonban azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy több biztonsági embert is rendelt oda aznapra a megszokottnál. Azt tudom, hogy nem tart Feitől, de biztonságban akarja tudni Kazut - mondom komolyan. - Amire én számítok, az erőfitogtatás és helyzetfelmérés. Fei mindenképpen tudni akarja, mire kell számítania, ha le akar számolni velem és területhez akar jutni... Ezért is gondolom azt, hogy meg fog jelenni a versenyen. Az, hogy esetleg számít arra, hogy ott leszek vagy sem, ezt nem tudom, de azt igen, hogy Nishida nem véletlen rendelt oda - jelentem ki komolyan. - És lévén ő a rangidős, ha hív, mennem kell... - magyarázom meg neki, miért nem mondhatok nemet a kérésre. - Nem akarlak veszélybe sodorni, de nem szívesen hagylak otthon egyedül sem – teszem hozzá. - Bár az embereim jól képzettek, mindig vannak olyan helyzetek, mikor az mit sem ér. Egy váratlan támadás... - Nem fejezem inkább be. Számoltam ezekkel a dolgokkal, így az elmúlt pár napban, mióta Fei itt ólálkodik, megerősítettem a védelmet, de egy Triádok tagnak ez nem jelent semmit... Az utcán nem fog nekem támadni, a nyílt bandaháború nem előnyös senkinek, de a házamban megteheti, megtámadhat, ha van elég embere és van elég bátorsága hozzá. Igazából Akihito tudná megmondani, hogy Fei hány emberrel rendelkezik most. Biztos vagyok benne, hogy átvette Cheng vérebeit, akik ugyan nem nagy segítség neki, de pont elég egy támadáshoz... - Holnap, ha jön Nishida, beszélek vele a dologról és arról is, hogy mit gondol az egészről. Sejtem, hogy tisztában van a dolgokkal és azzal is, hogy ha túlságosan védelmezi Kazukit, akkor még jobban bajba keveri őt. Amire vigyázni akar az ember, nem biztos, hogy azzal tesz jót neki, hogy rejtegeti... Szeretném folytatni a tanításodat is, erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ha a terveink jól alakulnak, négy napon belül ennek az egész baromságnak vége és minden mehet a maga normális kerékvágásában - jelentem ki. - De ehhez szükségünk van olyan dolgokat is megtenni, amik nem biztos, hogy előnyösek a számunkra – mondom megint őszinte komolysággal. - Ilyen a gyorsulási versenyen való megjelenés is... - fejezem be végül az egészet. Össze kell szednem a gondolataimat, így hagyom, hogy Makiko tovább masszírozzon még pár percig, majd csendben jelzem neki, hogy egyelőre elég lesz ennyi. Képtelen vagyok teljesen ellazulni, úgy meg pláne, hogy Maki nem érintheti a nyugtatópontokat. Most csak azok segítenének, de nem akarok kikapcsolni egy percig sem. Majd... négy nap múlva... talán, ha vége az egésznek. Mert vagy így, vagy úgy, de vége lesz... Ebben reménykedünk mindannyian... - Meg tudjuk fogni Feit és Kobayashit, de ehhez sebezhetővé kell válnunk... Nem teljesen, csak látszólag. El kell hitetnünk velük, hogy nem gyanakodunk, ezért van szükség a versenyre és arra, hogy mindnyájan megjelenjünk - árulom el tervünk ezen aprócska részletét, és igazából várom, Deonnak mik a meglátásai ezzel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése