131.

Asame

- Abban biztos vagyok, hogy sejti, hogy figyeltetjük minden lépését – mondom csendesen. - Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy még nem találkozott Kobayashival. Be akarja biztosítani magát és ennek az egyik legjobb módja, ha megjelenik a versenyen – fordulok végül Deon felé és félig mögé helyezkedve derekát kezdem el masszírozni, így folytatva vele a beszélgetést. Most Makiko és Hina sem zavarnak minket, már rég távoztak a helyiségből. Tudják, hogy vannak olyan helyzetek, mikor a jelenlétük nem indokolt és kívánatos, és ez most is így van. - Nem áll szándékomban elárulni Feinek, hogy vagy és hogy mit jelentesz – jelentem ki komolyan. - De ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy tudja. Ha nem is azt, hogy miként vagy a közelemben, de azt igen, hogy vagy nekem. Ugyanúgy figyeltethet minket, ahogy mi őt, ez nem kétség és az igazat megvallva hülyének tartanám, ha nem tenné, bár nem tudom, mennyi embert sikerült maga köré szerveznie, sohasem lehetünk elég óvatosak. Ezért sem szeretném, ha otthon maradnál – mondom ki őszintén, amit gondolok. - Ryuuichi és Naoto a továbbiakban nem fog kísérgetni – árulom el neki. - Örülök, hogy ugyanazon a véleményen vagyunk ilyen szempontból... - mosolyodom el halványan. - Kapsz magad mellé két kopót, de ők sem fognak a nyakadban lihegni. Meg fognak védeni, mert ez lesz a dolguk, de nem óhajtok ebből különösebb felhajtást csinálni. Azonban ha Fei megjelenne, szeretném, ha távol maradnál tőlem, történjen bármi – jelentem ki ellentmondást nem tűrően. - Ebből meg én nem vagyok hajlandó engedni. A két testőr a közeledben lesz, azonnal odamész hozzájuk és nem teszel semmit, amire nem adnak engedélyt – kérem őt komolyan. - Tudom, hogy nem vagy oda a parancsokért, de a te érdekedben most az egyszer viseld el – mondom határozottan. - De ezt még megbeszéljük és átrágjuk otthon... - fejezem be végül. - Ami most fontosabb, az a holnaputáni előadás – kezdek bele. - Ott nagyon is szeretném, ha a közelemben maradnál mindenképpen. Hét-nyolc yakuza lesz jelen testőrökkel, pártfogoltakkal, feleségestül, gyerekestül, kinek mije van... Nishida is hozza Kazukit, így lesz társaságod, de ha lehet, ne nagyon ismerkedj senkivel – kérem őt komolyan. - Kazuban megbízhatsz, talán még Hitsuji kis kedvencében, Hirotoban is, de inkább egyelőre korlátozd az ismeretségedet Kazukira. Az előadás után, mint azt már említettem is, lesz egy kisebb fogadás, ahol a Fei-ügyet kívánjuk megvitatni. Az egész nem tart tovább két óránál, lévén jótékonysági estnek van álcázva... - karolom át végül hasát és államat vállára téve beszélek hozzá tovább. - Szeretném, ha tudnál dolgokról – mondom végül. - Ezért is van az, hogy beavatlak pár dologba. Nem mindig a tudatlanság a legjobb... Néha nagyobb előny tudni valamiről és annak fényében felkészülni dolgokra, mint nem tudni, vagy figyelmen kívül hagyni azokat. Kisebb a kockázat és kisebb a meglepetés ereje is - mondom komolyan.

- Asame-sama! – ront be végül Ryuuichi. - Fei... - folytatná tovább, amit elkezdett, de ekkor megjelenik az említett személy, én pedig ösztönösen is Deon elé állok, védve őt.

- Nocsak, nocsak, milyen kellemes kis családi idill, csak nem megzavartam valamit? - kérdezi gúnyolódva. - Ne haragudj... tényleg sajnálom...

- Mit akarsz? - morgok rá hűvös kegyetlenséggel, mire Naoto is megérkezik, s arcán csúnya vörös folt díszeleg. Felém dobja fegyverét. Kinyúlok érte jobbommal, mely most cseppet sem kellemes, de muszáj nem figyelnem a fájdalomra. Feire szegezem a pisztolyt.

- Ejnye... Hova az a híres japán vendégszeretet? – vigyorogja. - Csak ki akartam próbálni, érdemes-e rátenni a kezemet erre a helyre vagy sem - mondja könnyedén. - Szeretem megnézni, mibe ölöm a pénzem. Apropó, csinos kis szajhád van. Mindegyiket idehozod, hogy megpuhítsd őket?

- Így a legkönnyebb, nem? - kérdezek vissza elégedetten. - Hina és Makiko ellazítják őket annyira, hogy erejük se legyen tiltakozni... - mondom ridegen. - Takarodj innen! - mordulok rá végül. - Nem akarlak meglátni többet egyik területemen sem, mert golyót röpítek a fejedbe és leszarom, hogy a Triádok hány ilyen palotapincsit küld a nyakamra.

- Undok vagy – játssza a sértődöttet. - Hol az a nagy Asame, aki tisztességesen intézi a dolgait? Nekem azt mondták, te vagy az... Tévedtek volna?

- Tisztességes csak azzal vagyok, aki meg is érdemli – morgom. - Te közel sem, Fei, egyetlen egy szerencséd van csak... Én betartom a szabályokat. Most pedig távozz, mielőtt meggondolom magam a golyót illetően! - intek fejemmel az ajtó felé.

- Alig várom, hogy kinyírhassalak – morogja most már ő is, majd távozik. Ryuura pillantok, végül Naotora.

- Hol hagyta a kutyáit? - kérdezem ridegen, leengedve a fegyvert, mire Naoto vigyorogva válaszol.

- A kocsijában alszanak – vonja meg vállát, s odalépve hozzám elveszi a fegyvert tőlem. Nincs kedvem tovább maradni, így csak aprót bólintok és csendesen arra kérem Deont, kezdjen neki az öltözésnek, majd én is így teszek. Ryuu és Naoto továbbra is az ajtó előtt várakozik, s miután mindketten végeztünk Deonnal és beszálltunk az autóba, elindulunk haza. Ez a találkozás rohadtul nem hiányzott ma... Át kell gondolnom újra, hogy hogyan tartsam távol Deontól.