Asame érintése kicsit sem zavar és mivel már csak ketten vagyunk, nagyon nincs miért zavarban sem lennem. Nagyon lassan úgy fordulok, hogy könnyen elérjen, hogy segítsek ebben neki, s mélyet sóhajtva lehunyom a szemeimet. Így hallgatom őt. Nyugodtnak érzem magam, mintha meditálnék. Most kivételesen nem zaklatnak fel azok a dolgok, amikről beszél. Én nem sem egészen értem, miért nem, de nem. Aprót biccentek csupán, mikor elárulja, hogy kapok magam mellé két „kopót” és el is vigyorodom. Aztán hirtelen fejemmel hátrafordulok és ránézek Asaméra.
- A parancs mindig ingerel, de a kérésre odafigyelek – mondom komolyan, ezzel utalva rá, hogy nálam sokkal célravezetőbb, ha az utóbbi módszert választja. – Nem vétózom meg az akaratod, viszont szeretném érteni, miért döntöttél így – folytatom. – De akkor csak otthon – teszem hozzá apró mosollyal, majd kicsúszik a számon az a pici hehe, mikor az előadásról beszél. – Nem vagyok egy nagy partyarc, úgyhogy nem tartom valószínűleg, hogy nagyon ismerkedni akarnék – árulom el játékosan, majd közelebb csúszom hozzá, és újra csak mosolyogni tudok, mikor a vállamra támasztja állát. Tovább beszél, én pedig lenézek engem karoló karjára és végigcirógatok rajta, ám amint Ryuuichi beront, belém mar valami, amitől kővé dermedek. De a mögötte megjelenő alak az, aki miatt igazán átjár a jéghideg.
Szemtől szembe az ellenséggel. Mondanom sem kell, cseppet sem vágytam rá, hogy ilyen bensőséges és tökéletes pillanatot törjön össze, ahogy arra meg főként nem, hogy alulöltözve találjon. De most bizonyította, hogy figyeli Asamét, ahogy ő azt Fei számára a védelmezésemmel, hogy fontos vagyok neki. Ez így nem jó, nem engedhetem, hogy mindenre rájöjjön! Összehúzom magam, s hagyom, hogy az arcomra riadtság üljön ki. Düh is van bennem, főleg a gúnyolódás miatt, ám azt most mélyen magamba rejtem, mert a látszat a legfontosabb. Feinek azt kell hinnie, hogy közönséges szajha vagyok, akivel Asame csak szórakozik, akit csupán kemény pénzekért hajlandó kiereszteni a markából. Ugyanúgy, ahogy azt is hinnie kell ennek a kínai szemétládának, hogy Asame már elég jól van ahhoz, hogy lelője.
A tartásom más, igyekszem belerejteni az alázatot és a félelmet, s úgy fel-felnézni Feire, mintha benne is csak egy olyan férfit látnék, aki bánthat, aki kényszeríthet és kikövetelhet tőlem bármit, de éreztetni azt is vele, hogy ez ellenemre van. Színészkedésben azért nem vagyok rossz, hiszen az anyám színésznő. Volt kitől tanulnom és érzem azt is, mikor érek arra a határra, hogy túljátszanám a szerepem, s lesiklom róla.
Csak akkor húzom ki magam újra, mikor Fei távozik, s hűlt helyének ezer és több gyilkos pillantást küldök. Ez a pofa engem is felingerel, méghozzá nagyon. Kihúzom a hajamból a gumit és gyors mozdulattal a csuklómra húzom, majd vadul megrázom a fejem. Nem kell kétszer mondani, hogy szedjem össze magam, s rekordidő alatt teszem meg, aztán amint ránk zárul a kocsi ajtaja, odacsúszom Asaméhoz és hozzábújok. Most kicsit sem félénken, sőt, inkább még hordozva magamban a hevességet, amit a találkozás váltott ki belőlem. Befúrom magam balja alá, majd addig ügyeskedem, míg mindkét kézzel át nem tudom fogni a testét. Most elbújni sem akarok, határozottan nézek inkább bele a szemeibe. Nem tudom, mit mondhatnék, azt viszont a tudtára akarom adni, hogy nem félek. Most nem. Fei pontosan azt akarja, hogy féljünk tőle. Játszik, igen, pontosan azt csinálja. Megjelenik, ijesztget, aztán visszavonul. Ő is tartja magát a szabályokhoz, de csak addig, amíg nincs lehetősége becsusszanni valamelyik kiskapun. Akkor viszont meg fogja tenni, ebben biztos vagyok és szerintem Asame is számít erre.
- A parancs mindig ingerel, de a kérésre odafigyelek – mondom komolyan, ezzel utalva rá, hogy nálam sokkal célravezetőbb, ha az utóbbi módszert választja. – Nem vétózom meg az akaratod, viszont szeretném érteni, miért döntöttél így – folytatom. – De akkor csak otthon – teszem hozzá apró mosollyal, majd kicsúszik a számon az a pici hehe, mikor az előadásról beszél. – Nem vagyok egy nagy partyarc, úgyhogy nem tartom valószínűleg, hogy nagyon ismerkedni akarnék – árulom el játékosan, majd közelebb csúszom hozzá, és újra csak mosolyogni tudok, mikor a vállamra támasztja állát. Tovább beszél, én pedig lenézek engem karoló karjára és végigcirógatok rajta, ám amint Ryuuichi beront, belém mar valami, amitől kővé dermedek. De a mögötte megjelenő alak az, aki miatt igazán átjár a jéghideg.
Szemtől szembe az ellenséggel. Mondanom sem kell, cseppet sem vágytam rá, hogy ilyen bensőséges és tökéletes pillanatot törjön össze, ahogy arra meg főként nem, hogy alulöltözve találjon. De most bizonyította, hogy figyeli Asamét, ahogy ő azt Fei számára a védelmezésemmel, hogy fontos vagyok neki. Ez így nem jó, nem engedhetem, hogy mindenre rájöjjön! Összehúzom magam, s hagyom, hogy az arcomra riadtság üljön ki. Düh is van bennem, főleg a gúnyolódás miatt, ám azt most mélyen magamba rejtem, mert a látszat a legfontosabb. Feinek azt kell hinnie, hogy közönséges szajha vagyok, akivel Asame csak szórakozik, akit csupán kemény pénzekért hajlandó kiereszteni a markából. Ugyanúgy, ahogy azt is hinnie kell ennek a kínai szemétládának, hogy Asame már elég jól van ahhoz, hogy lelője.
A tartásom más, igyekszem belerejteni az alázatot és a félelmet, s úgy fel-felnézni Feire, mintha benne is csak egy olyan férfit látnék, aki bánthat, aki kényszeríthet és kikövetelhet tőlem bármit, de éreztetni azt is vele, hogy ez ellenemre van. Színészkedésben azért nem vagyok rossz, hiszen az anyám színésznő. Volt kitől tanulnom és érzem azt is, mikor érek arra a határra, hogy túljátszanám a szerepem, s lesiklom róla.
Csak akkor húzom ki magam újra, mikor Fei távozik, s hűlt helyének ezer és több gyilkos pillantást küldök. Ez a pofa engem is felingerel, méghozzá nagyon. Kihúzom a hajamból a gumit és gyors mozdulattal a csuklómra húzom, majd vadul megrázom a fejem. Nem kell kétszer mondani, hogy szedjem össze magam, s rekordidő alatt teszem meg, aztán amint ránk zárul a kocsi ajtaja, odacsúszom Asaméhoz és hozzábújok. Most kicsit sem félénken, sőt, inkább még hordozva magamban a hevességet, amit a találkozás váltott ki belőlem. Befúrom magam balja alá, majd addig ügyeskedem, míg mindkét kézzel át nem tudom fogni a testét. Most elbújni sem akarok, határozottan nézek inkább bele a szemeibe. Nem tudom, mit mondhatnék, azt viszont a tudtára akarom adni, hogy nem félek. Most nem. Fei pontosan azt akarja, hogy féljünk tőle. Játszik, igen, pontosan azt csinálja. Megjelenik, ijesztget, aztán visszavonul. Ő is tartja magát a szabályokhoz, de csak addig, amíg nincs lehetősége becsusszanni valamelyik kiskapun. Akkor viszont meg fogja tenni, ebben biztos vagyok és szerintem Asame is számít erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése