135.

Asame

- Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol? - kérdezi komolyan Nishida. Persze, hogy tudom. Tisztában vagyok vele, de akkor sem hagyhatom, hogy az a kínai köcsög azt higgye, félünk tőle. Japán a mi játszóterünk, a Triádoknak itt nincs keresnivalója.

- Tudom – jelentem ki komolyan. - De meg kell tanulnia Feinek is, hogy vannak határok, amiket ha átlép, súlyos következményekkel járnak. És tegnap nagyon is átlépte azt a bizonyos határt...

- Hallottam hírét – mondja komolyan. - Miért is nem lőtted le? - kérdezi hangjában némi éllel, ami nekem most egy cseppet sem tetszik. Utálom, ha megkérdőjeleznek bármennyire is. Nem lottón nyertem a pozíciómat, és még csak nem is a piacon vettem meg. Pont azért, drága Nishida, mert ha megteszem, akkor baszhatjuk Kobayashi lebuktatását és a Triádok nyílt háborút indít ellenünk, de ezzel szerintem te is teljesen tisztában vagy, igazam van?

- Ha lelövöm, akkor azzal egy olyan háborút indítok el a Szindikátus és a Triádok között, ami nem lenne előnyös a Yamaguchi-gumira nézve – mondom komolyan.

- Szerinted megjelenik a versenyen? - kérdezi őszinte kíváncsisággal.

- Biztos vagyok benne – mondom határozottan. - Ezért is javasoltam a védelem megerősítését. Titeket békén hagy valamilyen szinten, de rám szabályosan vadászik. Ebben biztos vagyok. Nem volt véletlen a tegnapi látogatása sem. Fogást keres rajtam, de kurvára rá fog baszni, ezt garantálom. De beszéljünk inkább a mai előadásról.
- Kilencfele érkeznek a nagykutyák – kezd bele. - Hitsuji, Nagano, Asahito, Morikawa és még páran a kevésbé ismertebbek közül. Az előadás olyan fél tíz magasságában kezdődik, és a „Darvak Tánca” címet viseli – mondja tovább. - Olyan egy órás a darab. Utána átvonulunk a színház fogadótermébe, ahol kisebb összeget otthagyva nyugodtabban megbeszélhetjük a Triádok ügyet, míg a családtagjaink és pártfogoltjaink élvezik a fogadást – vázolja fel röviden a programot. - Ha minden jól megy, éjfél-fél egyfelé haza is mehetünk – teszi hozzá és elégedett mosolyra húzza a száját.

- Nagyszerű – mondom hűvösen. - Mi van a szombati versennyel? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, ám ekkor megszólal mobilom. Akihito keres. Elnézést kérek Nishidától és felveszem a telefont. - Mondd! Értem... értem... Remek munkát végeztél! Délután ugorj be, ha ráérsz! Rendben. Várlak! - teszem le, majd Nishidára pillantok. - Megfogtuk! - jelentem ki. - Fei baromi pipa.


Nishida elvigyorodik.

- Ő akarta... A legrosszabb emberrel kezdett el szarakodni, mikor téged választott.