135.

Deon

Hogy Kazu kimenjen-e? Igen. Egyértelműen. De nem bunkóság kidobni? Azért nem akarom megbántani, mert belecsöppent valamibe, amire nyilván nem számított. Gondolom, ő nincs felvilágosítva velem kapcsolatban. Ha igen, majd kicsit nagyon megdorgálom azt, aki beszélt neki rólam. Viszont szerintem senki nem mondott egy szót sem. Miért tette volna elvégre, nem? És Kazu is valahogy úgy gondolkodhat, ahogy én, mert nem vár feleslegesen perceket arra, hogy kibökjem végre, hogy éppenséggel jobb szeretném, ha az ajtón túl várná meg, míg magamhoz térek, magától is kimegy. Sajnálom, de így a legjobb mindkettőnknek. Én nem egyszerű reggeli kótyagosságban szenvedek, amit majd felold a kávé, engem átjár a mámor, ami alsónadrágban, mondjuk úgy, elég látványos jelenség, ráadásul mindent sokkal jobban fogok fel, ami körülöttem van és nem akarnám az arcát látni, mikor ebben az egyébként szörnyen védtelen pillanatomban feltárul előtte a testem, az ösztönöm és tudattalan részem. Mert nyilván ezek törnek a felszínre...


Egyedül maradtam. Hála árad szét bennem és könnyedén hátravetem magam. Érzem a zuhanást, ami ugyan pillanatnyi, mégis kitölt. Színes pászmák csillognak körülöttem, már belefájdul a szemem, annyira élesen fényes minden. Durva a kép, égeti a retinám, miközben ezernyi gondolatot ébreszt a fejemben. Utálom ezt, mert mint egy kattant, pörgetem a szavakat, szeretném abbahagyni, de nem bírom leállítani, csak egybefolyó mondatok képződnek végtelenül, megállíthatatlanul és tökéletesen értelmetlenül. Vesztem el tőle a fejem, von magába, mint egy örvény és az elragadtatás kurvára nem kellemes, mert úgy térek belőle magamhoz, mint akit fejbe csaptak és most csillagokat látva, támolyogva, hányingerrel küzdve fekszem kiterülve, mintha útra lapított béka volnék.


Ezután viszont legalább össze bírom kaparni magam. Bár igaz, először lassan. Tiszta póló, tiszta boxer, feszes, fekete farmer, rikító sárga póló rajta fekete és szürke mintával, akárha ráömlött volna a festék és egy őrült még írni is írt rá. De megtetszett és mi tagadás, jól is áll, állapítom meg a tükörben, miközben valami normális frizurát kócolok a fejemre. A szemkihúzással most nem törődök, csak egy láncot csatolok nadrágom oldalára, meg bal karomra egy bőrszálat, amit a fogaim segítségével kötök meg, hogy aztán nagyjából készen kinézzek Kazura és behívjam.

- Próbáltam sietni - kérek tőle így megint elnézést, s ő is tőlem, miután kényelembe helyezte magát és rágyújtott. Nekem a reggeli az első, amit előszeretettel tolok a fejembe, mert gabonapehely hideg tejjel, amit már hiányoltam a mindennapjaimból. Nem akarok magyarázkodni, ezért csak biccentek neki amiatt, hogy jelezzem, elfogadom a bocsánatkérését, majd gyorsan megrágom a falatot, mikor más miatt is bocsánatot kér tőlem. - Azon rohadtul kiakadtam - árulom el neki őszintén. - Asame mondta, hogy időnként előbb kezdesz beszélni, minthogy elindítanád az agyad, de ez nem kifogás, erre én nem mondom azt, hogy hát van ilyen, mert nálam nincs és nem is lesz. Én is néha tolok oda dolgokat az emberek orra alá túl nagy hévvel, de azért na... Mind a ketten Asame elmondása alapján abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy nem volt ezelőtt egyetlen barátunk sem, merthogy nekem sem volt senki - kezdek komolyan magyarázni és most kivételesen nem érdekel, ha túlpuhul a tejben a gabonapehely, mert ez a dolog elég fontos ahhoz, hogy közben ne csináljak mást, miközben kifejtem a véleményem. - Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincsenek elképzeléseink. Az enyém az, hogy őszinteség, bajtársiasság és hűség alap, és nem ismerek átfedéseket, vagyis nálam nem menő például az sem, hogy csak akkor vagyunk haverok, ha épp nem látja senki, vagy valami - tisztázom le a szabályokat. - Meg olyan sem, hogy lepattintasz, ha hülye vagyok, vagy nem értek veled egyet. Sok ilyen lesz, mert velem borítékolták azt, hogy baromságokat csinálok és folyton lázadok. Ha nem tetszik, ott az ajtó és vissza se nézz - és tényleg az ajtóra mutatok. - Nem kötök kompromisszumot ebben, harag nélkül elküldelek, mert már nem érem be félmegoldásokkal. Ha van egész, én azt akarom, ha pedig csak fél van, nem kell egy rész sem belőle - jelentem ki teljesen komolyan. - Nem azért mondtam ezt végig, mert haragszom, vagy valami, hanem mert szerintem jobb kimondani, hogy mi a pálya, mint hallgatni róla, aztán nyafogni miatta. Megbántottál, igen és eléggé, de túlvagyok rajta, mert tudom, hogy nem akarattal tetted és bocsánatot is kértél miatta - teszem ezt is nyilvánvalóvá.


Csak a hegyibeszéd után tudok visszaváltani egy barátságosabb modorra. Megjelenik egy szelíd, halvány mosoly a számon, aztán folytatom a reggelim elfogyasztását. Immár gyorsabb ütemben, nehogy teljesen szétázzanak a kis csokis golyók, mert utálom, mikor a roppanós, kellemesen átázott bogyók helyett valami masszafélét eszem. Felpillantok Kazura, mikor Naotoról kezd beszélni. Még mindig nem tudom elhinni, hogy beleesett Asaméba, hiába állítja ezt a srác is.

- Azt hiszem, oldottam a feszültségen azzal, hogy lezsíroztam, hogy ne állítsa a nyakamra őt Asame - kezdem. - Ezzel mondjuk a saját életben maradási esélyeimet is javítottam - teszem hozzá egy kis vigyorral. - Ha Asame sejti is, hogy mi a szitu, nem törődik vele, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy rajtunk kívül maximum Ryuuichi sejthet valamit, hiszen ő van Naotoval a legtöbbet - folytatom aztán a komolyabb részét a dolognak. - Takarékra lett amúgy téve, úgyhogy Naoto most aktívan levegőnek néz - tájékoztatom Kazut, azzal újabb adag pelyhet öntök a tányéromba. - Egyébként passzolom, mit kéne a továbbiakban csinálni, ha kellene egyáltalán - teszem hozzá vállaimat lassú mozdulattal megvonva. - Azt gondolom, a legjobb az, ha Naoto kimarad a védelmezésemből és abból, hogy szembe találja magát azzal, milyen valójában a kapcsolat Asame és köztem. Ezen dolgozom, és szerencsére jó eredménnyel. Nyilván nyugodtabb lesz, ha a gazdájára kell vigyáznia és nem kell azt látnia, hogy. - Direkt nem mondok semmi konkrétat. Kazu szerintem így is tökéletesen érti, mire gondolok. Sőt, új témába is bele kell vágnom, csak hogy mindent megbeszélhessünk mi is, mint a rosszfiúink. - Kaptam egyébként két saját vérebet - árulom el vigyorogva, majd falok egy keveset a pelyhemből. - Egyelőre inkább nekem kell azt csinálni, amit mondanak, mint fordítva, de ha Asame számításai reálisnak bizonyulnak, amire igen nagy az esély, akkor ez a verseny idejére nekem is megfelel, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Merthogy Fei tegnap ránk tört egy masszázs szalonban - mesélem neheztelve a kínaira. - Ez sok dolgot jelent, kapásból azt, hogy figyelteti Asamét és azt is, hogy keresi a gyengepontjait. Most nem tudom, mi miben maradtunk, melyik álca lesz, amit alkalmazunk, annyit kért tőlem Asame, hogy a verseny alatt ne legyek a közelében, ha odatolja a ronda képét Fei, ellenben a testőreim nélkül egy lépést se tegyek és kivételesen legyek engedelmes - vázolom Kazunak a dolgokat. - Valami olyasmit magyarázott Asame, hogy hagyjuk, hogy Fei azt higgye, hogy akármi, pedig nem is. Ez, ha jól vettem, akkor úgy fog kinézni, hogy minden a szokott módon fog zajlani a versenyen és ha jön a kínai rendetlenkedni, hirtelen nagyon melege lesz a túlerő miatt - magyarázok tovább és elvigyorodom. - Egyébként egyelőre azt hiszi, közönséges szajha vagyok és a cél az, hogy ez így maradjon. Viszont... nekem halvány sejtelmem sem sincs, azoknak hogy megy soruk... itt - ismerem be szégyenlős grimasszal, mert ezzel burkoltan arra kérem Kazut, hogy meséljen a múltjáról, hogy mi történt Asame mellett vele, hogyan élt, meg ilyenek. A lehetősége megvan, hogy átlagos dolgokról beszéljen, a személyességet teljes mértékben kizárja, ahogy az is, hogy az ő saját helyzetét mesélje el. Rábízom, mit választ.