137.

Kazuki

Elmosolyodom. Na jó, tényleg rövid időn belül ez a sokadik cigim most, de reménykedtem abban, hogy ez valahol érthető, legalábbis a témát illetően és amúgy is. Megint csak elmosolyodom, mikor Deon közli, hogy a közelemben kíván tartózkodni a versenyen. Cseppet sem bánnám. Legalább nekem is lenne kivel beszélgetni és tényleg távol maradna Asamétól is, így tudjuk őt is valamilyen szinten védeni. Kicsit elgondolkodom azon, amit Deon a szajhaléttel kapcsolatban mond. Ritka az olyan áru, akit elvisznek versenyre, de nem elképzelhetetlen. Erre van is élő példa ráadásul. Vegyük csak Morikawa-samát. A férfi házas ember, a felesége gyönyörű és van egy lánya és egy fia, ó és persze ott a szajhája is, Ryo. Igaz, ritkán járnak ki a gyorsulási versenyekre, de amikor Morikawa kitalál, sosem a fiát hozza magával, hanem a szajháját. Ez viszont még engem is elég gyakran elgondolkodtat, hogy miért is.

- Tudod, nem lehetetlen, hogy valaki a szajháját vigye ki egy versenyre – kezdek bele a mesélésbe. - Morikawa-sama Kamurochóban, Tokió egyik legnagyobb szórakozónegyedében felügyel néhány; szám szerint úgy közel harminc üzletre – magyarázom Deonnak. - Morikawa házas ember, gyönyörű feleséggel és két gyermekkel áldotta meg a sors. Egy fiúval és egy lánnyal. Lévén, a lány az idősebb, így mindenképpen dukált egy fiú összehozása is, ami másodjára azért csak sikerült. Szerencsére – mosolyodom el. - A yakuzákra nem jellemző a népes család, ezt pedig értsd úgy, hogy maximum egy utód, abban az esetben, ha az fiú. Ezáltal elkerülik a családon belüli viszályokat. Persze előfordul, hogy becsúszik még egy fiú – vonom meg vállam. - Na de, a lánygyermekek többnyire yakuzafeleségek lesznek, míg a fiú logikusan az apja helyét örökli – magyarázom még mindig a családok rendszerét Deonnak. - Ha egy családban nem születik fiú gyermek, olyankor a yakuza pártfogoltat választ és az első szülött lánygyermek lesz az örökös felesége... - mondom komolyan. - Szóval – térek vissza a lényegre - Morikawa-sama ugyan ritkán látogat el a versenyekre, de sohasem a fiát hozza magával. Hogy miért? Gőzöm sincs, talán Asame vagy Nishida ezt meg tudná válaszolni, de biztos van rá oka az idős yakuzának. Ryo amúgy nem rossz, de sosem tud továbbjutni a negyedik fordulónál. Szerintem csak egy jó kocsi kéne neki és izgalmassá is válhatna a versenyzés – vigyorgom. - Kicsit unalmas, hogy szinte mindig Hiroval kell a döntőt megvívnom. Nagyon ritka, ha nem. Ezért is örülnék, ha te is beszállnál ebbe a világba – mondom Deonnak őszintén.


Imádom a versenyeket, de kezd az egész teljesen egysíkúvá és unalmassá válni. Igazából ezért is örültem volna, ha Asame is beszáll a versenyzésbe újra. Legalább lett volna változatosság is az egészben. Nagyon remélem, hogy Deonnak tényleg sikerül rávennie majd őt. Ha hihetek a pletykáknak, és miért ne hihetnék, akkor Asame nem kispályás pilóta volt. Igazi kihívást jelentene számomra. Persze szeretném a saját szememmel látni, mekkora nagymenő Asame ezen a téren. Ódákat én is tudok zengeni bárkiről, bár azért Asame esetében annyira nem kérdőjelezem meg ezeket a dicshimnuszokat, mint másoknál tenném.

- Szóval – kezdek megint bele egy újabb monológba, reménykedve abban, hogy Deon nem ijed meg attól, hogy mennyit tudok fecsegni én is, ha belejövök. - Annyira nem gáz elhitetni, hogy a szajhája vagy. Amúgy értem az aggályaidat, hogy attól tartasz, hogy esetleg egy másik szajhával kell majd enyelegned mindenki előtt, csak azért, hogy szórakoztasd a jó népet, de a versenyek nem ilyenek. Ráadásul Asame sem hiszem, hogy hagyná, akárhogy is színészkedtek vagy nem színészkedtek... - mosolyodom el. - Persze lehetséges olyan szajhát is alakítani, amilyet te vázoltál. És még kivitelezni sem nehéz – mondom őszintén. - Ilyen szempontból a tökéletes példa neked Keiyuu – vigyorgom. - Kei Nagano-sama cafkája. Nagano szintén birtokol pár üzletet Kamurochóban. Igazából ő és Morikawa a két legnagyobb yakuza abban a negyedben – avatom be újabb dolgokba. - Szóval Keiyuu az a tipikus szende szűz kurva. Csendes, visszahúzódó, ugyanakkor jól idomított vadászkutya. A srác magában is jelenség amúgy, bár tény, hogy rajta nincs ennyi testékszer – vigyorgom. - Egyébként nekem nagyon bejön, de ehhez puha pöcs vagyok – nevetem. - Szóval Kei a maga egyhatvan mélységével és csinos kis pofikájával elég látványos. Szerintem láthattad is őt a múltkori versenyen. Egy fehér, virágmintás, ujjatlan kimonóban volt és épp feketére volt festve a haja fehér melírral. Nagano elkényezteti őt – kuncogom. - Ő amúgy nem versenyzik... Szerintem ki sem látszana a volán mögül, arról nem is beszélve, hogy tényleg olyan, mint egy nem is tudom, mihez hasonlítsam... Túl nőies... - vigyorgom.


Megint csak eszembe jut valami, ami egy pillanatra elgondolkodtat. Van egy olyan érzésem, hogy Asame még nem tájékoztatta Deont a ma estéről, legalábbis ami a vendégeket illeti, így lehet, nem ártana ezt nekem megtennem, de persze előbb szeretnék válaszolni neki azokra a dolgokra, amik aggasztják, amiket felvetett most.

- Később elmesélem, kik lesznek ott a mai előadáson, de majd ott is megmutogatom neked őket, hogy arc is társuljon a névhez. Asame és Nishida úgyis el lesznek foglalva – mosolygom. - De most térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, illetve oda, hogy válaszolok neked néhány dologra – javítom ki magam és megint rágyújtok. - Naoto akkor azért kapott büntetést, mert az első és legfontosabb szabály, amit kivétel nélkül minden testőrnek be kell tartania, hogy az áru szent és sérthetetlen. Ez vonatkozik a verésre és a kefélésre egyaránt. Naoto hibázott, így Asame megbüntette. Mást azért Asame ott helyben lőtt volna agyon hidegvérrel, míg a szajhát keféli. Ebből a szempontból Nao olcsón megúszta. És hogy miért nem a kölyköt bántotta? Az áru akkor is áru és a szajha csak azt tette, ami a dolga. Hódított. Az már más tészta, hogy azok után hol végezte. Haleledelként vagy Kínában. Egyik sem jobb, de halkajaként kevesebb a szenvedés – magyarázom. - A kínaiak nem szaroznak... Kétszer rosszabbak és kegyetlenebbek, mint Asame, főleg, ha szadizmusról vagy kínzásról van szó, pedig nekem elhiheted, Asame sem kismiska...


Részemről ennyivel lezárom az Asame-témát. Nem szándékozom őt kiadni, mert ha tényleg megváltozott Deon mellett, akkor a múltja már cseppet sem lényeges, nem? És nekem sem jogom, sem tisztem nincs arra, hogy felvilágosítsam Deont a kegyetlen Asaméról. Majd ő beszél a múltjáról, ha akar, ha fontosnak érzi vagy tudom is én. Deonra vigyorgok.

- Hát akkor... lássuk a ma estét, mert gondolom, Asame még semmibe sem avatott be – mosolygom. – Lévén, ha jól sejtem, őt is most avatja be a részletekbe Nishi... Szóval, az előadás fél tízkor kezdődik. Olyan kilenc környékén érkezik majd mindenki, gondolom, ti is. A közel egy órás darab után mindenki átvonul a fogadóterembe, ahol a rosszfiúink szép kis összegeket csengetnek le jótékonykodás címén, ezzel álcázva, hogy valójában mit is akarnak megbeszélni. Na, számunkra az ezt követő másfél-két óra lesz a dögunalom... - vigyorgok. - Kik lesznek ott? Morikawa-sama családostul, szajhástul. Nagano-sama is hozza a feleségét és a fiát, valamint Keiyuut is. Hitsuji Hiroval jön, lévén, neki nincs családja. A felesége olyan hat éve halt meg méhnyakrákban, így gyereket sem szült neki – mondom csendesen. - Ott lesz még... - gondolkodom el kicsit én is, folytatva a felsorolást. - Asahito-sama is. Öregem, az a csávó... Alig több, mint huszonhat éves és olyan kis kedvence van, hogy... huhúúú... azt elmondani nem lehet, látni kell. Majd megmutatom, komolyan, mert padlót lehet fogni tőle és attól is, ahogy Asahitoval bánik. Kész műsor... - vigyorgok, mint a vadalma. - Lesz még ott pár yakuza persze, családostul. Jön Akihito is, és ha jól tudom, Takashi-sensei is meg van hívva. Ők azért, mert a családjaik a yakuzákat szolgálják generációk óta – magyarázom meg. - Amolyan kapcsolatok a yakuzátlan világgal.