Elkapom a cigisdobozt és hanyagul, azzal a lendülettel, hogy a kezembe ér, vágom ki az ablakon. Kapja be, engem ne segítsen ki! Mérges is leszek tőle egy kicsit. Játssza itt nekem a jóságost, miközben nála nagyobb szaralakot nem is ismerek! Hát nem. Engem nem vesz le a lábamról a szánalmával. Azzal nem. Sok mindennel le tudna, de nem is akar, úgyhogy én ezért nem gondolom végig, mivel lehetne. Flegma képpel, villámló tekintettel hallgatom a magyarázatát. Gúnyosan a képébe nevetnék, de még ezt se érdemli meg. Akkora fasz vagy...
Beszélsz szeretői viszonyról, miközben azzal sem vagy tisztában, ez mit jelent, te utolsó utáni... te szívtelen kretén. Lehetsz okos, sőt, légy is okosabb nálam, ha nem akarod, hogy beletörjön a szarvad a puha kis testembe. De miért dühít ez engem ennyire? És miért nincs nálam semmi, amit hozzád vághatnék? Lakáskulcs, cigi, öngyújtó, pénztárca, az összes iratom és a telefonom, mind ott van azon a kikúrt kisszekrényen, pedig megérdemelnéd, hogy a kulcscsomót utoljára hagyva mindet a képedbe nyomjam.
Kivételesen kussolok, válasz nélkül hagyom minden mondatát és csak várok, hogy végre csináljon valamit, végre hozzám lépdeljen és megpróbálkozzon azzal a burkoltan beígért dugással vagy kínzással, vagy bánom is én, mivel, de ehelyett és minden más helyett is csak elfordul tőlem. Őszintén megdöbbent ez az egyszerű tett, és tátva marad a szám is. Hebegjek, mint valami ostoba birka? Megint kezdjek hisztizni, mikor vége azelőtt valaminek, hogy igazából belekezdett volna? Nem. Most menjen csak. Menj a pokolba! Hülye pöcs.
Ezért inkább utánaugrom annak a finom ciginek, aztán ha túlélem csonttörés nélkül, akkor rohanvást gyújtok rá csettintéssel elővarázsolt tűzzel, kiégetem a vérebeid szemeit, hogy nyomom veszítsék és sosem látsz többet. Rohadt köcsög.
Semmibe veszel?! Adod a nagyfiút, aztán gyáva kukacként vonulsz vissza?! Vagy a munka megint előbbre való?! Kretén! Nincs is szükséged senkire, csak még több pénzt akarsz kaszálni! Miért nem baszol a jenjeiddel?! Már biztos simán megfürödhetsz bennük, annyid van! Nem, ehelyett bosszantasz engem, mintha lenne miért! Mintha egy hangyafasznyit is érdekelnélek akár csak eladható áruként is!
Menj a picsába, azt úgyis jobban utálod a pokolnál!
Beszélsz szeretői viszonyról, miközben azzal sem vagy tisztában, ez mit jelent, te utolsó utáni... te szívtelen kretén. Lehetsz okos, sőt, légy is okosabb nálam, ha nem akarod, hogy beletörjön a szarvad a puha kis testembe. De miért dühít ez engem ennyire? És miért nincs nálam semmi, amit hozzád vághatnék? Lakáskulcs, cigi, öngyújtó, pénztárca, az összes iratom és a telefonom, mind ott van azon a kikúrt kisszekrényen, pedig megérdemelnéd, hogy a kulcscsomót utoljára hagyva mindet a képedbe nyomjam.
Kivételesen kussolok, válasz nélkül hagyom minden mondatát és csak várok, hogy végre csináljon valamit, végre hozzám lépdeljen és megpróbálkozzon azzal a burkoltan beígért dugással vagy kínzással, vagy bánom is én, mivel, de ehelyett és minden más helyett is csak elfordul tőlem. Őszintén megdöbbent ez az egyszerű tett, és tátva marad a szám is. Hebegjek, mint valami ostoba birka? Megint kezdjek hisztizni, mikor vége azelőtt valaminek, hogy igazából belekezdett volna? Nem. Most menjen csak. Menj a pokolba! Hülye pöcs.
Ezért inkább utánaugrom annak a finom ciginek, aztán ha túlélem csonttörés nélkül, akkor rohanvást gyújtok rá csettintéssel elővarázsolt tűzzel, kiégetem a vérebeid szemeit, hogy nyomom veszítsék és sosem látsz többet. Rohadt köcsög.
Semmibe veszel?! Adod a nagyfiút, aztán gyáva kukacként vonulsz vissza?! Vagy a munka megint előbbre való?! Kretén! Nincs is szükséged senkire, csak még több pénzt akarsz kaszálni! Miért nem baszol a jenjeiddel?! Már biztos simán megfürödhetsz bennük, annyid van! Nem, ehelyett bosszantasz engem, mintha lenne miért! Mintha egy hangyafasznyit is érdekelnélek akár csak eladható áruként is!
Menj a picsába, azt úgyis jobban utálod a pokolnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése