15.

Asame

A cigit egy laza mozdulattal dobja ki az ablakon, el sem képzelve, milyen örömet szerzett ezzel az ablaka alatt posztoló két őrnek. Nekem ennyit megér a szenvedése. Még mindig azt hiszi, hogy rohadtul izgat, mit vág a fejemhez, vagy épp mit gondol rólam, hát megnyugtatom, baszottul nem. És igazából azt is leszarom, mit gondol a szexuális életemről. Egyetlen embert szerettem igazán eddig. Akkor voltam talán húsz éves, ő sem volt sokkal idősebb. A házunknál dolgozott, mint testőr, apám egyik kedvenc kis vérebeként. Szerettük egymást, hittem abban, akkor még naiv fiúként, hogy ez így is maradhat. Kibaszottul tévedtem. És apám megmutatta, hogy nem mindig a verés a legcélravezetőbb nevelési módszer. Behívatott magához, ahogy őt is, majd a szemem láttára lőtte agyon, pont úgy, ahogy én tettem azt a kölyök előtt a két barommal. Soha többet nem engedtem senkit a közelembe. Ha dugni akartam, felhozattam magamnak egy engedelmes szajhát, aki jó pénzért bármit megtett, kifizettem, majd visszatértem a hétköznapokba. Nem vágyom senkire. Nincsenek ilyesfajta álmaim. A kisfiú meg azt hisz, amit szeretne. Meghagyom a hitében.


Kettes számú lecke. Ki akarom őt borítani. Igenis, hisztizzen, vágjon hozzám mindent, amit csak elér, már ha van mersze közelebb jönni két méternél. Élvezem játszani ezt. Felhúzom, először csak szavakkal, igyekszem az idegeire menni, s mikor úgy tartja kedvem, egyszerűen faképnél hagyom ugyanazzal a leszarom az egészet stílussal, ahogy mindig is. Mert tényleg leszarom minden nyűgjét. Rágyújtana? Ugorjon csak utána, nem jut messzire. És attól sem lesz felhőtlenül boldog, amit az embereimtől kap.


A szobámba megyek. Meghagyom Ryuuichinek, hogy korán reggel hozza le a kölyköt az edzőterembe. Tulajdonképpen magam sem tudom, minek, de ha már itt van, ennyi szabadsága legalább legyen. Elfekszem ágyamon, ledobva magamról az inget és a plafont bámulom. Egyszerűbb lett volna, ha hagyja magát... már rég szabad lehetne, de Deon magának bonyolítja túl az életet, én pedig hagyom neki. Elmosolyodom, lesznek még csodálatos perceink együtt, meglátom, melyikünk élvezi majd jobban ezt az egészet.


Hajnalban kelek jó szokásomhoz híven, s egyenesen az edzőterembe megyek. A kölyök majd érkezik, amint Ryuuichinek sikerül őt kirángatnia az ágyból. Átöltözöm, kezembe veszem a katanát és megkezdem a reggeli edzést. A penge susogva szeli a levegőt a gyors mozdulatoknál, megint egy leszek vele. Kihúzom övemből a wakizashit is. Szúrok, vágok, gyors és lassú mozdulatokat váltogatva. Újra belemerülök az egészbe.