14.

Asame

Kezdem úgy érezni, nagyon is melléfogtam. Kihívásra vágytam, de egyszerűen magától sétál bele minden olyan csapdába, melyet felállítok neki. Ennél kicsit többet vártam tőle. Az pedig, hogy még mindig nem fogta fel, miért ő van itt és miért nem egy könnyen megtörhető, engedelmes szuka, csalódást okoz. Abban a pillanatban dobtam volna ki, amint első érintésemre a karjaimba simul engedelmesen. Nem, kisfiú, pont ez az, amit nem veszel észre még mindig. Bájos, ahogy nem mert közelebb jönni, hogy rágyújthasson. Tudom, hogy nem fél, látom rajta, legalábbis tőlem biztos nem, inkább sokkal jobban zavarja az, hogy nem tudja, mire számítson tőlem. Kiveszem ingem zsebéből a még bontatlan dobozt és felé hajítom.


Az első kérdésén hangosan felnevetnék, abban az esetben, ha nem lennék kíváncsi a további élcelődéseire. Miért nem vagyok egy yakuza szeretője? Azért, csibém, mert magam is az vagyok, ha nem esett volna még le. Ha mégis, már előre sajnálom, hogy ennyire lassú a felfogásod.

- A szerető és a szajha között van némi fogalom- és használatbéli különbség. Egy szajhának lehet aranyélete, egy szerető csak addig élvezheti egy yakuza figyelmét, míg tud újat mutatni. A szajhád verheted, kínozhatod, azért van... de az, akit szeretőként használsz, nem fogja ezt elviselni tőled, ahogy azt sem, hogy ha úgy tartja kedved, kurvákat cipelj haza. Miért nem vagyok az egyik yakuza szeretője? Pontosan azért, kiscsibém, mert csak a filmekben és ostoba lányregényekben szeret egymásba két yakuza. A valóéletben sosem. A köztünk lévő kapcsolat csak az üzletek lebonyolításáig és a leszámolásokig tart. A bizalom ebben a két dologban ki is merül. A rivalizálás, az egymás közti versengések pedig többet érnek egy jó dugásnál... A szerelem pedig sebezhetővé tesz. - Halvány mosoly kúszik szájam szélére. Nekünk is kell persze, hogy valaki mellettünk legyen A nők csak gondot okoznak, az utódok azonban kellenek, így szükséges rosszként elviseljük őket. Azonban egy szajha, mely minden szempontból hűséges a gazdájához, aranyat ér. Kazukit még én vittem el Nishidának, az a kölyök pedig azóta is hűséges szeretőjeként éli mindennapjait a férfi mellett. Megtanulta, hogy az is több a semminél, mint amit így megkaphat Nishidától, s boldogan osztozik meg rajta, tudva azt, hogy a férfi pont ezért nem fog tőle megválni soha.


Figyelem vonásait, rezdüléseit, minden mozdulatát, elemzem. Igazán könnyű olvasmány a kölyök, s úgy sétál bele az útvesztőimbe, hogy szinte észre sem veszi őket, csak amikor már mindegy. A ténymegállapításai szánalmasak. Félmondatokból szűr le elcseszett megállapításokat. Helytelen, csibém. Erőltesd meg az agyad kicsit jobban!

- Magam is yakuza vagyok – mondom ki most már nyíltan is. Legalább talán tényleg felfogja végre. - A pszichoanalízise egyszerűen mesés, megható és szánalmas, Dr. Freud, de kurvára mellélőtt – villan szemem hűvös kegyetlenséggel. - Magasról leszarom, hogy esetlegesen hol fogsz élvezettől és fájdalomtól elgyötört arccal vonaglani. Mély csalódás is lennél, ha valamelyik night klubban kötnél ki – állok fel. Ideje távoznom végre, hogy a munkámmal foglalkozzak. Elindulok az ajtó felé. - A hullazsák pedig számodra nem több, mint reményteljes illúzió...