142.

Asame

A kölyök mellém telepszik, de nem vagyok hajlandó még mindig sem ránézni, sem hozzászólni, végül mégis ő töri meg a csendet és igyekszik javítani a köztünk beállt helyzeten. Ha most magyarázkodott volna, simán leintettem volna, hogy nekem nem kell a magyarázat, sem a bocsánat kérés, sem semmi. Valahol tisztában vagyok olyan dolgokkal, hogy ha egyszerűen csak kérnék tőle bármit, akkor megtenné. Ez valahol tetszik, valahol annyira azért nem. A kérdésén csak magamban mosolygok, sejtettem valahol, hogy ez lesz, és igazából eszemben sem volt megakadályozni azt, hogy önmaga legyen, egyszerűen csak annyiról szólt a dolog, hogy ez a szokás, mindenki ebben lesz.

- Semmi másról nem volt szó, csak hogy azt a ruhát kell felvenned – jelentem ki komolyan tudtára adva, hogy ennyi lett volna a kérésem mindösszesen, mielőtt igazából elviharzott és konkrétan meg sem hallgatott. Vagy már én öregszem túlságosan és nem emlékszem dolgokra. De nekem határozottan úgy rémlik, egy szót nem szóltam azért, hogy ne legyen a megszokott. Mondjuk, időm sem volt nagyon megnyikkanni mellette. - A legbiztosabb, ha végig Kazuki mellett maradsz az este folyamán. Egy, mert elszórakoztat, míg mi nem érünk rá, a másik, mert ő már tisztában van dolgokkal és fog tudni magyarázni. Asahitotól jobb, ha távol maradsz és Nagano szajhájától is. Keiyuu, amilyen ártatlannak tűnik, pont annyira veszélyes. Egy igazi kis kígyó és képes úgy keverni a szart, hogy minden tekintetben ő jöjjön ki győztesen a dolgokból. Hiába, a látszat néha csal.. - mondom csendesen és egy apró sóhaj hagyja el ajkaim. Tényleg rohadtul nincs kedvem menni sehova, de a kötelesség az kötelesség. Ez van... - Amit még tudnod kell, hogy a yakuzafeleségek roppant mód érzékenyek arra, ha valaki megbámulja őket, még akkor is, ha a társasághoz tartoznak és ismerve Morikawa feleségét, nem elég, hogy olyan ruhakölteményben lesz, amire még a kihívó kifejezés is túl gyenge, de úgy is fog viselkedni, mint egy vérbeli nagyasszony. Értsd ez alatt, hogy bizony lesz olyan pillanat, amikor majd szépen mézes-mázosan körbeudvarol minden férfit a társaságból. Amúgy nem csúnya egy nő, sőt, kifejezetten szép, de nem véletlen, hogy Morikawa szajhát tart. Igazából kettőt... - teszem hozzá, utalva ezzel arra, hogy bizony Morikawa felesége nem a hűségéről híres. És hogy miért tűri meg a férje szajháját a házban? Pont azért, mert amíg Morikawa nem szól bele a félrekeféléseibe, addig őt sem izgatja, hány kölyköt tart vagy dug meg a drágalátos férjecskéje. - Nagyon másra nem kell ügyelned – fejezem be végül. - De ha van még kérdés, várom, utána nem ártana elkezdeni készülődni is végre...