144.

Asame

Eloltom cigarettámat a hamutartóban, s mikor várakozóan rám pillant, felállok helyemről és az ágyhoz lépve előveszem a zacskóból a ruhát, majd a nadrágot Deon kezébe nyomom. Reményeim szerint ezzel azért még elboldogul, lévén, ez csak egy egyszerű nadrág.

- Gondolom, ez még megy – pillantok rá felhúzott szemöldökkel, majd elmosolyodom. Valahol az egészben van valami különleges és vicces. És már sejtem is, mi lehet az. A hercegnőket szokás öltöztetni. De így legalább megússza a ruha egyben. Szerencsére és persze azzal is tisztában vagyok, hogy Deont nem csak hogy felettébb bosszantja ezen beceneve, de egyenesen rühelli is. Én viszont mindaddig magasról fogok szarni ezen nyűgjére, míg tényleg úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett hercegnő.


Miután belebújt a nadrágba, kezembe veszem a hozzá tartozó felsőt, s a rajta lévő díszes kötőket kioldom. Nem nehéz felvenni, persze aki először próbálkozik, annak meggyűlhet a baja vele. Miután ráadva eligazítom rajta a ruhát és visszagombolom a díszes kötőket, kicsit hátrébb lépve tőle igenis feltűnően mérem végig. Jól áll neki, ennyi és ezt még pár dologgal fel lehet dobni, bár gondolom, Deon tisztában van ezekkel, azért mégis késztetést érzek arra, hogy besegítsek neki.

- A mandarin nyak miatt láncot nem javasolnék hozzá kiegészítőnek, mert elrontja a ruha összképét, viszont határozottan passzolna hozzá valami vadabb kiegészítő a karodon – teszem hozzá, lévén, ujjatlan ruhadarabról van szó. Azért annyira hülye nem vagyok a divathoz, mint amilyennek igyekszem néha tettetni. A zacskóban még van egy vékony zokni és egy fekete, vékony cipő is, ami a ruhához tartozik. - Húzz bele, csibe, nem érünk rá estig! – lépek hozzá közelebb, balom derekára csúsztatva, míg jobbommal megemelem állát és megcsókolom. Legyen ez az én bocsánatkérésem, vagy vegye annak, aminek szeretné. Elmosolyodom, majd ellépve előle elindulok kifele. - Az autónál várlak – közlöm vele tényként, majd kilépek szobája ajtaján. Amúgy is beszélni akartam még a testőreivel és Naotoékkal is.