146.

Kazuki

Beavatós szöveg, beavatós szöveg... - gondolkodom el. Úristen, Kazuki Youji, ha így folytatod, lassan valami agyfényesítőt kell szedned, különben még a végén azt is elfelejted, melyik lábaddal kell nyomnod a féket és melyikkel a gázt. Rendben, akkor gondoljuk végig ezt, mielőtt megválaszolnám a kérdést. Végül csak megjelenik a fejem felett az ilyenkor az idióta rajzfilmekben megjelenő villanyégő és kigyullad.

- Most erősen elgondolkodtattál ám – vallom be vigyorogva, de örülve saját győzelmemnek. - Igazából nem akarlak egy cseppet sem megsérteni, de az nyilvánvaló, hogy több van köztetek, mint amit most itt látunk, meg mint a pártfogoltság, de tényleg nem akarlak sem faggatni, sem semmit, ha akarsz, beszélsz róla, ha nem, én nem foglak faggatni. Így értettem a beavatást... - mondom mosolyogva, s végszóra odacsámborog hozzánk Hiroto is.

- Kazu, ki az új fiú? - kérdezi lenézően. Néha annyira, de annyira meg tudnám ütni, de megígértem Nishinek, hogy nem fogok nekiugrani. Itt nem.

- Talán kérdezd meg tőle - morgok rá. – Azért, mert nem dobott le a magasló, még nem kéne ilyen tájparasztnak lenned - mondom neki közönyösen.

- Mindegy is... Remélem, készülsz a szombatra, mert most lemoslak a pályáról – húzza elégedett mosolyra a száját, majd egyszerűen lelép. Én tényleg nekiugrom. Most és nem érdekel semmi. Azért végül csak megemberelem magam és lassan ökölbe szorult kezeimből is kienged a feszültség okozta görcs.

- Erről beszéltem – mondom Deonnak, de még mindig idegesen. Végül, hogy tereljem gondolataimat, inkább folytatom a bemutatásokat. Erősen kell pásztáznom a tömeget, hogy kiszúrjam az első embert, akit mindenképpen meg akarok mutatni neki. Keiyuut. Szerencsétlenségemre pont Hirotoval bájcseveg, de most igyekszem nem tudomást venni arról a pöffeszkedő majomról. - Hiroto épp Keiyuuval csacsog... - mondom csendesen. Kei megint kitett magáért. A rajta lévő ruhaköltemény akármennyire is nőies, igenis szemet gyönyörködtető, ahogy ő maga is benne, és ezt nagyon is tudja az a kis vipera. - Egyébként nem olyan ártatlan ám, mint amilyennek mutatja magát – magyarázom. - Igazi vipera... - teszem hozzá. - Hiába, a szép külső nem mindig jelent érző szívet és jó tulajdonságokat... - vonom meg vállamat.


Végül folytatom a bemutatást. Részletesen elmondom, hogy melyik ribancra hajazó yakuzafeleség kihez tartozik, hogy a jelenlévő szajhák és pártfogoltak kicsodák, s mikor Asahitora kerül a sor, egy pillanatra megállok. Csak fejemmel intek Deonnak a kerek asztal felé, megmutatva kire gondolok. Asahito kitűnik a többiek közül, így nincs nehéz dolga Deonnak és tényleg olyan a férfi, mintha valamelyik rockbanda üdvöskéje lenne. Miután elmondok néhány infót róla, tekintetemmel ismét a tömeget kezdem el pásztázni. Nem egyszerű végül kiszúrnom Yorut, de sikerül. A férfi csendben figyeli a tömeget, ő az egyetlen szajha, aki sohasem jelenik meg Asahitotól eltérő öltözetben. Értse ezt úgy az ember, hogy ugyanúgy öltönyt és nyakkendőt vesz, mint a yakuzák. Mérgesek is rá a nagyok emiatt.

- Az a srác ott – mutatok nem feltűnően az említett férfi felé – Asahito kedvenckéje. Nem merem kijelenteni, hogy szajhája, mert ha hihetek a pletykáknak, akkor bizony nem éppen Asahito a domináns fél az ágyban kettejük közül – mondom alig hallhatóan, de úgy, hogy Deon azért értse.