148.

Asame

Aprót bólintok, mikor a kölyök egy kis időt kér, s csak annyit közlök vele, mielőtt visszavonulnék dolgozószobámba, hogy ott megtalál, ha úgy érzi és szeretne megszabadulni a ruhától is, majd megvárom, míg bezárja maga mögött az ajtót és elindulok én is a dolgomra. Amint belépek az ajtón, leszerelem oldalamról a katanát és a wakizashit, majd hanyagul lazítok nyakkendőmön és ingemen is kigombolok pár gombot. Leülök a jól megszokott székembe és a délután folyamán hajtogatott darumadarat forgatva a kezemben merülök el gondolataimban.


Számítottam arra, hogy nem lesz zökkenőmentes a ma este, arra is, hogy Feitől valami hasonló módszert várhatok és a gyanúm beigazolódott. Kezd tényleg kurva pipa lenni, de csak fenyegetőzik, ijesztget. Innentől kezdve biztosra veszem, hogy a versenyen nem kis balhéra számíthatunk. Whiskyt töltök magamnak, lévén, az este folyamán amúgy is innom kellett legalább egy pohár pezsgőt, így a mai adag gyógyszerekről bőszen lemondhatok. Nem mintha bánnám, de határozottan el tudnék viselni most egy fájdalomcsillapítót.


Elintézek egy-két telefont. Tájékoztatom Nishidát a történtekről, egyelőre csak gyorsan vázolva a dolgokat, majd Akihitot hívom, hogy szorongassák meg annak a kínai pöcsnek a farkát, de úgy, hogy két hétig vizelni se tudjon. Barátom persze azonnal faggatózni kezd, mire kénytelen vagyok vázolni neki is a sztori rövidített verzióját. Végül letéve a telefont, hátradőlve székemben rágyújtok.


Elgondolkodom. Az este jár a fejemben folyamatosan. Próbálom felidézni, kik voltak ott, ki viselkedett magához képest gyanúsan. Még mindig szentül meg vagyok győződve arról, hogy áruló van köztünk. És ez a mostani támadás is erről árulkodik, máskülönben Fei honnan tudta volna, mikor távozunk, vagy hogy mi távozunk utoljára? Rengeteg testőr volt jelen és nem hiszem, hogy ez alapján találta ki, hogy mi vagyunk az utolsók, főleg, hogy az autó nem akkor indult el, mikor minket meglátott, már sokkal előbb mozgásban volt és bízva Naotoban és Ryuuban, biztos vagyok benne, hogy nekik is feltűnt volna egy, sokáig a közelben várakozó jármű...


Ha most nagyon sarkosítani akarnám a dolgokat, ezekbe az elméletekbe is simán találnék kivetnivalót, de most nincs kedvem saját magamra rácáfolni, pedig tudnék, ahogy azt meg is fogom tenni magamat ismerve, ha előbb nem, holnap. Mindenesetre ezektől függetlenül igenis tudom, hogy tégla van közöttünk. Hogy ki az? Egyszerűen képtelen vagyok rájönni. Asahito lenne az első gyanúsítottam, de tudva azt, hogy ő minden helyzetben ilyen, túl nyilvánvaló lenne. Mellesleg őt tényleg csak az érdekli, hogy jól menjenek a dolgai és ha kell, arrafelé hajlik, amerre jónak látja, azzal pedig nagyon is tisztában van, hogy a Triádok megjelenésével semmi jóra nem számíthatna, így nem érdeke lepaktálni Feijel.


A szombati verseny ezáltal sokkal jobban válik majd marakodó kutyák játszóterévé, mint a versenyzők megmérettetésének színhelyévé. Gondolataimból csak az ajtóm nyitódása rángat vissza és az, hogy Naoto lép be rajta.

- Találtatok valamit? - morgom neki a kérdést, mire csak egy nemleges választ kapok. Sejtettem. Megkérem őt, hogy intézkedjen Deon testőreivel kapcsolatban és adja nekik oda az egyik X6-ost. Ha a kölyök menni akarna valahová, azzal szállíthatják. Nem akarom magamhoz láncolni és talán ha nem mutatkozunk együtt a városban, nem lesz semmi gond az egésszel. Persze azért nem szívesen engedném el, csak ha nagyon muszáj.


Az egyetlen szerencsém az, hogy Fei is tisztában van azzal, hogy egy yakuzának nem sokat jelent a szajhája, így amíg tartani tudjuk ezt a látszatot, addig nem a kölykön keresztül próbál majd megfogni. De vajon meddig lesz ez így? Naoto végül távozik a dolgozószobámból és én újra édes kettesben maradok a gondolataimmal és az egyre jobban sajgó vállammal. Gondolkodni sincs túl sok energiám igazán, Deont várom, hogy megjelenjen vagy átöltözve, vagy még mindig qipaoban, hogy segíthessek neki megszabadulni attól a ruhától, aztán végre lefekhessek aludni. A holnapi nap kemény lesz. Minden tekintetben. Az öt perc, amit Deon kért, már jócskán letelt, így azért elgondolkodom azon, hogy megnézzem, mi is van vele, de végül ezt az ötletet is elvetem. Ha gondban van, úgyis szól, remélem legalábbis, ha meg sikerült elaludnia két öltözés közben, akkor meg várhatom itt feleslegesen.


Végül csak elhatározom magam, s adok még negyed órát Deonnak, hogy előkerüljön. Ha nem, akkor elmegyek és én is lefekszem végre, hogy holnap jobban odafigyelhessek a verseny előkészületeire és a várható találkozóra Feijel.