Asame
Egy darabig eltart, mire megérkezik a válasza a telefonomra és egyből be is olt, ahogy azt vártam tőle. Na nem, csibém, nem eszik azért olyan forrón azt a kását. Azért még mindig vicces, hogy hajnal kettő magasságában ahelyett, hogy rég aludnánk, sms-ben szívjuk egymás vérét. Komolyan nem érzem magunkat teljesen épelméjűeknek. De ahelyett, hogy megint csak rövidre zárnám a dolgot és tényleg eljutnék most már a hálószobámba, ismét csak sms-t pötyögök a kölyöknek. Asame, cseszd meg, nem vagy te sem százas, az fix. „Ne engem hibáztass. A háló- és a dolgozószoba között azért lényegbeli különbség van.” - küldöm el neki válaszom és elégedett mosolyra húzom számat. Felőlem oltogathatjuk még egymást napestig, mint kezdő tűzoltó a bozóttüzet.
Felállok azért és leveszem magamról a pingvinjelmez kabátját. Most már tényleg meguntam magamon a ruhát. Azért kíváncsi vagyok, melyikünk bírja majd tovább. Bár ha azt nézem, hogy kurva fáradt vagyok, akkor gyanítom, én leszek az, aki vállalva a vereséget végül mégis csak eljut a hálószobáig, hogy végre tényleg alhasson.
Újabb whiskyt töltök magamnak és rágyújtva visszahuppanok a székbe. Egész kellemes így ez az éjszaka, leszámítva azt, hogy most már zuhanyozni is jó lenne egyet megint, mert olyan a szagom, mint egy oroszlánnak. Vagy csak én lettem túl finnyás megint erre az elmúlt időben. A lényegen akkor sem változtat. Vagy idejön Deon és átrángat, vagy a következő sms-énél én megyek oda és rángatom le róla a qipaot... aztán majd meglátjuk.
Ember tervez, isten végez... én terveztem aludni, fent meg valaki úgy gondolta, jobb, ha inkább sms partit rendezek a kölyökkel. Ez ennyi, kérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése