153.

Asame

Valamit csak sikerül elérnem Deonnal, mert elmosolyodik azon, amit az anyja előadásáról mondok és ennek felettébb örülök. Azon, amit mond, én is elmosolyodom. Vannak ilyen napok, mikor semmi sem úgy sül el, ahogy az ember akarja, nem? Már nem igazán szeretnék magyarázkodni a qipao miatt. Lépjünk túl rajta és ennyi. Elmondja a véleményét a dologról, én meghallgatom, ezen már nincs mit boncolni, már nincsenek de-k és ha-k, így erre én nem óhajtok több szót pazarolni. Feleslegesnek érzem tovább nyúzni. Hiszen nem a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatok viszik tovább a dolgokat, azok csak eltántorítják az embert és megakadályozzák abban, hogy tovább haladhasson.


Tovább hallgatom csendben, ahogy beszél és mikor megemlíti, hogy holnap bizony a szokásos ruházatában kíván megjelenni, már hangosan felnevetnék, de nem rontom el a pillanatot, így csak csendesen válaszolok neki erre.

- Nem is akartalak ebben megakadályozni – jelentem ki komolyan. - A qipao sem állandó viselet az ilyen partikon, Nishida sem kényszeríti Kazukit mindig ilyenbe, mert tudja jól, hogy nem szereti, de vannak olyan alkalmak, amikor igenis megköveteli ezt az este. Ha egy egyszerű fogadás lett volna az egész valamelyik étteremben, minden bizonnyal ti is öltönyben és nyakkendőben jelentetek volna meg, mert ez dukál, persze lett volna kivétel akkor is, de ennyi. Lépjünk túl a ruha kérdésen inkább... Szeretném, ha megértenéd, hogy vannak olyan esetek, mikor muszáj, legalábbis addig, míg ez az egész kínai mizéria tart - mondom őszintén és hagyom, hogy tovább folytassa a mesélni valóját.


Mikor a társaságra terelődik a szó, ismét elmosolyodom. Deon egész gyorsan kiismerte az említett személyeket, így sok hozzáfűzni valóm nem lenne a dologhoz. Igen, Hiroto egy elkényeztetett szajha, aki Hitsuji mellett azt hiszi, hogy ér is valamit, pedig kurvára nincs így. Hitsuji azért maradt yakuza, mert ahhoz megvan a maga esze, hogyan tartsa fenn a cégeket, amik a birtokában vannak. Máskülönben már nem biztos, hogy élne... Ő inkább a szükséges rossz, mely mindenhol előfordul. A Keiyuuról mondott véleményén viszont muszáj vagyok nevetni, egyszerűen képtelen vagyok nem ezt tenni.

- Keiyuuról ne tegyél ilyen felelőtlen kijelentést – kérem őt komolyan. - Lehet, hogy üresnek látszik, hogy annak állítja be magát azzal a giccsparádéval, amivel néha tényleg megjelenik, de kicsit több van abban a kölyökben, mint amit megmutat magából. Ha nem Nagano szukája lenne, sokkal többre vihetné. Így marad szépen az az engedelmes szajha, akinek beállították, az az üres, csinos kis porcelánbaba, amit csináltak belőle, de ha kell, bizony meg tud harapni úgy, hogy a kígyóméreg biztosan hasson – mondom komolyan. - Kazuki két éve tűri Hiroto és Keiyuu folytonos csesztetését, lehet, egy idő után én is megunnám a dolgot. Eleinte ő sem foglalkozott velük. Aztán valahol ott lett vége ennek az egész elengedem a fülem mellett dolgoknak, mikor annyira felidegelte őt Hiroto verseny előtt, ráadásul rászabadította Keit is, ha jól emlékszem, hogy Kazuki képtelen volt normálisan figyelni és összetörte az autót, amit előtte pár nappal kapott Nishidától. Kazuki érthetően kiakadt és nekirontott Hirotonak. Nem volt egyszerű, mire a testőrök szétválasztották őket. Kazu dühe érthető volt ebből a szempontból, habár a saját dühe miatt vesztett, ha nincs Keiyuu, aki rájátszik egy lapáttal az egészre, akkor pont leszarta volna Hiro hülyeségeit, ketten azonban elegek voltak ahhoz, hogy ezt elérjék nála. Ezért mondtam, hogy ennyire ne nézd üresnek Keit, mert nem az, csak játssza az üres porcelánbabát. Kazu pedig amúgy is zabos olyan dolgokra, amiket Nishidától kap – mosolyodom el megint.


Asahitoról és Yoruról alkotott véleményét hallgatva elgondolkodom. Nagyon is jól tudtam, hogy tetszeni fog neki a párosuk, de ettől még nem árt távol maradnia tőlük. Igazából remekül átlátja a köztük lévő dolgokat és azt, hogyan is viszonyulnak a Szindikátushoz, meg a társasághoz. Igen, Asahito mindig is oda állt, ahol kedvezőbb volt a széljárás, de ezzel sosem árulta el a Szindikátust. Ő, ha lehetett, kimaradt az olyan harcokból, melyek akár csak egy kicsit is megrezegtették volna a lécet, vagy amikből nem jöhetett volna ki túl jól.

- Ha továbbra is ilyen jól átlátsz dolgokat, nem úszod meg, hogy ne vigyelek magammal egy-egy üzleti tárgyalásra – mondom komoly képet vágva, kicsit heccelve őt. - Asahitonak az a fontos, hogy Yorut elfogadják mellette, Yorunak pedig az, hogy Asahito mellett maradhasson. Ilyen szempontból a meglátásod nagyon is helytálló. Kétélű kard... Egy időben Morikawa és Nagano igyekezett minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy szétválasszák őket, mert szerintük nem volt helyes, hogy Asahito ennyire leszarja a társadalmi hierarchiát – kezdek bele a mesélésbe. - Egyik este Yoru nem volt Asahitoval, így a Morikawa által felbérelt embereknek nem volt nehéz dolga. Megtámadták Yorut. A srác testőrei nem értek oda időben, így már nem tudták őt megvédeni. Két hétig volt kórházban, ha jól emlékszem, életveszélyes állapotban. Asahito persze tombolt. Abban a két hétben nyíltan vadászni kezdte Morikawa embereit. Nem számított, hogy fényes nappal az utcán lövi le őket, vagy épp éjjel egy eldugott helyen, bosszút állt Yoruért. Igazából az egésznek az vetett véget, hogy végül Morikawa és Nagano elmentek hozzá fejenként hatszáz millió jent pakolva az asztalára és térden állva könyörögtek a bocsánatáért. Mondanom sem kell, Asahito azért nem volt ennyire megvehető, főleg nem, ha a szeretőjéről volt szó, így mielőtt távozhattak volna Naganoék, mindketten kaptak búcsúajándékot tőle... - fejezem be végül.


Hagyom, hogy Deon visszafordítson egy kényelmesebb pozícióba, amiért felettébb hálás vagyok neki, mert bármennyire is nehezemre esik bevallani, bizony pár pillanat múlva én magam tettem volna meg annak ellenére, hogy nem akartam elhúzódni tőle. Megvárom, míg elfészkeli magát mellettem, ahogy szokta és magamhoz ölelem őt. Lassan tényleg nem ártana aludni, de ha Deon még beszélgetni akar, legyen. Várom, mit szeretne még megosztani velem. Lehunyom szemem, azért azt nem garantálom, hogy nem alszom el a következő monológjánál, de igyekszem rá figyelni a továbbiakban is.