158.

Asame

Még mindig rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy megissza a pohárban lévő maradék whiskyt, majd az üveget magához ragadva huppan le asztalomról és kiadja azt valakinek. Rendben, anyu, értem én a célzást. Deon határozottan ideges, én pedig egyre nyugodtabbá válok ettől. Furcsa, de így érzek. Valamiért a kölyök idegessége megnyugtat. Aztán, mikor felsorolja nekem, hogy mire kíváncsi, őszintén meglepődöm, főleg az utolsó kérdésén és már a magyarázat gondolata is mosolyt csal arcomra. Hát akkor essünk neki szépen sorban a dolgoknak.

- A vállam most már megmarad – felelem egyszerűen. - Két nap és Takashi kiszedi a varratokat, amiatt már ne fájjon a fejed – kérem őt csendesen. - A gyógyszeremet pedig tegnap vettem be utoljára, lévén, innom kellett a fogadáson és mivel nem telt el tíz óra a lefekvés és az alkohol fogyasztás között, így nem kockáztattam meg azt, hogy esetleg kellemetlen pillanatokat okozzak magamnak azzal, hogy gyógyszerre iszom. És mielőtt újabb fejmosásban részesítesz ezzel kapcsolatban, azért még mindig tudom, mit mikor szabad - mondom elmosolyodva. - A harmadik kérdésedre nem tudom, mennyire szeretnél kimerítő választ kapni, de csak húzott vele Asahito. Szokása. Ha valamit ki akar deríteni, ahhoz megvannak a maga módszerei. Gyanítom, sejti, hogy nem egy egyszerű szajha vagy. Ennek az is az oka, hogy nem szokta meg tőlem, hogy ilyen lazán fogom a gyeplőt – vallom be neki. - Ezért próbálkozott. Várta, hogy esetleg elszólod magad.


Persze teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a többi is érdekelné, csak nem akarja nekem megadni azt az örömöt, hogy lerohan a kérdéseivel. Pedig nekem azzal sincs semmi bajom, és tényleg meg akarom osztani vele a dolgot. Nincs titkolnivalóm. Eddig csak azért nem mondtam neki, milyen kapcsolat van köztem és Asahito között, mert nem láttam értelmét. Most van. Most megvan az okom rá, hogy kicsit meséljek dolgokról.

- Azért keresett meg Asahito, mert véleménye szerint az áruló, akit keresünk, nem más, mint Hitsuji. A gyanúsítgatása ráadásul nem is alaptalan. Yoru valamelyik nap látta, amint Hitsuji egy köteg pénzt ad át Fei egyik emberének. Tegnap este, mikor megtámadtak minket, tisztában voltak vele, hogy mi jövünk ki utoljára az épületből, hiszen az autó nem parkolt a közelben és nem várt minket, így mindenképpen volt valaki, aki leadta a drótot erről. Ebben biztos vagyok. Most már csak azt kell kiderítenünk, hogy Hitsujit milyen érdekek vezérlik, hogy miért akar mindenáron megszabadulni Nishidától és tőlem. Persze az információ sosincs ingyen – teszem hozzá. - Asahito arra kért, intézzem el, hogy Morikawa és Nagano leszálljanak róla - osztom meg Deonnal. - Tudod, Asahito annak ellenére, hogy egy öntelt pöcs, megvan a magához való esze. Nem akar területet a két yakuzától, de szeretné, ha végre leszállnának róla. Akkor, mikor elbánt a két szajhával, én húztam ki a szarból, habár még én is értelmetlen erőfitogtatásnak tartottam azt, amit tett. Viszont mindig is kurva jó infókkal szolgált. Arra, hogy a testvérem, talán két-három éve derült fény – állok fel és gyújtok rá, majd az ablakhoz lépve kinézek rajta. - Apám sosem vetette meg a jó nőket és azzal kezdett ki, akivel akart és akihez éppen kedve volt. Hol a szobalányt kefélte, hol pedig valamelyik másik negyed yakuzájának feleségét. Édesmindegy volt...


Elgondolkodom kicsit, nekem is át kell futni újra az egész történetet gondolatban. Mindig is szerettem volna megfeledkezni apámról, mert sosem kedveltem és ez a dolog csak még nagyobb ellenszenvet váltott ki belőlem. Persze amikor apám felcsinálta Asahito nevelőapjának a feleségét, anyám már nem élt, így ezt nem vethettem a szemére, még annak ellenére sem, hogy alig telt el egy év a két esemény között. Yamada persze tudta, hogy ki volt, de egészen haláláig várt azzal, hogy ezt megossza fiával.

- Asahito aznap jött el hozzám először, mikor az apjának hitt férfi meghalt, és egyszerűen közölte a tényeket. Nem tudom, mi volt ezzel a terve. Apámat amúgy is gyűlöltem mindig, így ezzel nem igazán tudott megfogni, ahogy azt sem sikerült elérnie, hogy testvéremként szeressem, vagy csak kicsit is úgy tekintsek rá. Szerencsére nem sokat örökölt apámtól, ami a hasonlóságot illeti, inkább az anyja vonásai a túlnyomóak... - mondom elgondolkodva.