161.

Naoto

tthagyom Asamét és a kölyköt, és egyenesen a számunkra kijelölt irodába megyek. Szerencsémre Ryuu megint valahol csatangol, így egyedül maradhatok a dühömmel. Az a rohadt kis szuka...! Hányni tudnék tőle. Felkapom az asztalon pihenő bögrémet és a falhoz vágom. Naoto, barom vagy - rovom meg magam, mert az, hogy a bögre összetörik, még nem gáz, az már inkább, hogy a tartalma is a falon köt ki. Remek, még meszelhetek is ki, ha így folytatom, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni. Egyre jobban körvonalazódik bennem egy terv azzal kapcsolatban, hogyan szabaduljak meg végre a kölyöktől. Szinte biztos vagyok benne, hogy a mai nap megjelenik Fei, ahogy abban is, hogy balhé lesz. Talán ott lesz esélyem.


Előveszem telefonomat a zsebemből és Deon testőreit hívom.

- Lenne egy feladatotok – mondom ridegen, majd felvázolom nekik, mit kéne, illetve mit nem kéne tenniük, ha elszabadul a pokol a versenyen. Nem érdekel, hogy oldják meg, elég sok pénzt fizetek nekik azért, hogy kicsit gondolkodva megtalálják a megoldást arra, hogy intézzük el Deont. Persze tisztában vagyok a következményekkel. Ha buknak, idő kérdése és én is bukom, főleg, hogy ez a két mamlasz minden szívfájdalom nélkül fog beköpni Asaménak az utolsó szavaikkal... Nekem ennyit megér... már úgyis teljesen mindegy...