162.

Asame

Naoto megjelenése azt hiszem, mindkettőnket kellőképpen lehűtött, amit valahol most baszottul bánok, de talán így kellett lennie. Talán mégsem ez volt a legmegfelelőbb pillanat. Magamhoz ölelem Deont és a szemeibe nézek. Elmosolyodom. Azt hiszem, lőttek ennek mára. A továbbiakban inkább csak élvezem a társaságát. Sokat nem igazán szólunk egymáshoz, én dolgozom a gépen, ő pedig minden bizonnyal betegre unja magát mellettem. Rágyújtok és hátradőlök irodai székemben, hogy egy kicsit elszakadjak a munkától, s közben Deonra pillantok.

- Ha unatkozol, nem kell itt őrizned – mondom neki elmosolyodva. - Ugyan nem tudom, mivel tudnád lefoglalni magad jelenleg, de azt sem várom el, hogy itt ücsörögj. - Tulajdonképpen nekem sincs kedvem itt ücsörögni és dolgozni, de ez a néhány dokumentáció most fontos. Telefonom azonban megint a legjobbkor szólal meg. Kezdem azt hinni, hogy valaki direkt figyeli, hogy mikor szándékozom közeledni a kölyökhöz, vagy mikor tervezek éppen nem foglalkozni semmivel miatta. És ez roppant idegesítő... A kijelzőre pillantok. Nishida keres. Teljesen kiment a fejemből, hogy beszélni akartam vele Hitsujiról, de akkor most itt van rá a megfelelő alkalom.

- Igen? - Kihangosítom a telefont és leteszem az asztalra a készüléket, miközben újabb cigarettára gyújtok rá. Nishida az estéről beszél, elmondja a terveit. Ugyanúgy felkészült Fei látogatására, ahogy én is, hát akkor itt az ideje, hogy terítsek neki végre.

- Asahito megkeresett ma reggel – mondom neki kimérten, lassan bevezetve a dolgot. - Igencsak érdekes információkkal állt elő, amit nem igazán telefonon szerettem volna megosztani veled, de most így a leggyorsabb. Arról számoltak be nekem Yoruval, hogy az egyik nap látták Hitsujit, amint egy köteg pénzt ad át Fei egyik emberének... - állok meg egy pillanatra. - Ennek fényében úgy vélem, kicsit óvatosabbnak kell lennünk vele kapcsolatban is. Elég erős a gyanú bennem, hogy megtaláltuk az árulót, de ennél több bizonyítékra lesz szükségünk. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy valamit terveznek estére Feijel, jelenleg azonban nem kívánok erről többet mondani, legalábbis nem telefonon, viszont így jobban oda kell figyelnünk majd, ráadásul mindezt úgy, hogy Hitsuji ne jöjjön rá, hogy gyanakszunk... - mondom komolyan.

- Mennyire megbízható ez az információ? - kérdezi komolyan. Ő nem bízik annyira Asahitoban, mint én, attól függetlenül, hogy mindig is pontos infókkal szolgált nekem.

- Tudod, hogy sosem csalódtam még benne ilyen szempontból – mondom komolyan. - Egyelőre azonban még én is bizonytalanul állok ehhez a dologhoz, de nem hiszem, hogy egy ilyen dologgal szórakozna az a kölyök. Lázadó, vagány, de tudja, hogy egy ilyennel ha szórakozik, csúnyán megütheti a bokáját, nem csak előttünk, de a Szindikátus előtt is.

- Rendben – mondja röviden. - Oda fogunk rá figyelni. Mindenesetre készülj úgy, hogy nem lesz egy egyszerű éjszakánk. Mindemellett remek csapda is lesz ez mind Feinek, mind pedig Hitsujinak. Meglátjuk, hogy jönnek ki ebből okosan... - köszön el végül és bontja a vonalat. Ismét Deonra nézek, kíváncsi vagyok, van-e valami hozzáfűznivalója a dologhoz.