164.

Asame

- Nem fogok kertelni neked – mondom csendesen, abbahagyva vállai masszírozását és áttérek derekára. Nem akarok neki fájdalmat okozni, így is valahol az én hibám, hogy idáig fajult a dolog. - Nagyon is számítok arra, hogy attól függetlenül, hogy Feinek meg kéne húznia magát egy kicsit, ő nem csak ott lesz a versenyen, de minden bizonnyal lövöldözést is fog rendezni, csakhogy bebizonyítsa nekünk, nem fél tőlünk – magyarázom Deonnak. - Tulajdonképpen ezért is hívott minket korábban oda Nishida, hogy ezt megvitassuk – mondom elmosolyodva és befejezve eddigi tevékenységemet egyszerűen csak átölelem a hasát és állam a vállára teszem, úgy, ahogy azt tettem pár napja is. Kell ez a pár perc nyugodtság, amit a pillanat ad. Itt legalább senki nem zavar meg, mert Naoto és Ryuu is tudja, hogy rettenetesen harapós vagyok azért, ha a dojoban zavarnak. Ilyenkor nem igazán érdekel semmi, konkrétan az sem, ha ég a ház.


Végül én vagyok az, aki megtöri a pillanat varázsát és elengedve Deont felállok, majd felsegítem őt is. Ayako valószínűleg végzett az ebéd elkészítésével, így csendesen arra kérem Deont, hogy menjen előre, nem sokára úgyis követem őt én is, s amint távozik, elindulok az öltözőbe, hogy felfrissítsem magam, majd újra átöltözve induljak meg utána. Mikor belépek a konyhába, ő már az asztalnál ül és engem vár. Leülök, Ayako pedig felszolgálja nekünk az ebédet.


Most is tartom magam ahhoz, miszerint az étel megérdemli a figyelmet és sértés másra is koncentrálni közben, míg az ember eszik, így nem igazán szólalok meg. Aztán valahol félúton ezen fajta elhatározásom is semmisé válik és én töröm meg a csendet. Egyre jobb vagy, Asame, már ami a hagyományok megszegését illeti, mindenképpen.

- Evés után visszavonulok a szobámba – osztom meg Deonnal. Muszáj egy kicsit pihennem, mert az az alig három óra nyugtalan alvás nem igazán volt pihentető, viszont az estére fel kell készülnöm ilyen téren is. Be kell látnom, hogy nem vagyok már húsz éves, hogy gond nélkül bírjam napokig alvás nélkül, most már kell legalább négy óra nyugodt pihenés hozzá. Öregszem, azt hiszem. Nem kérem tőle, hogy tartson velem, ha szeretne, úgyis jön, ha nem, akkor meg csak elfoglalja magát valahogy, míg alszom egy pár órát.


Az ebéd végeztével végül tényleg elindulok szobámba, persze csak azután, miután rágyújtottam. Ez már valahol hagyomány nálam, hogy minden étkezés után rágyújtok. Eloltom a cigit végül és meg sem várva, hogy Deon követ-e vagy sem, bemegyek a szobámba és ledobva magamról az öltönyt és a nyakkendőt kibújok cipőmből és elfekve az ágyon lehunyom szememet. Naoto és Ryuu úgyis felkeltenek, ha nem sikerülne időben megtennem, így nem aggódok amiatt, hogy elalszom.


Persze most sem megy könnyen az alvás. Túl sokat jár még mindig az agyam a ma estén és a folyamatos tervezgetés, számolgatás egy percig sem hagy teljesen mély álomba zuhanni egyhamar.