165.

Naoto

Készülök az estére, egyelőre minden a terv szerint halad, és nagyon remélem, hogy az a két majom nem cseszi el az egyetlen esélyemet. Fáradtan dőlök hátra irodai székemben, s nagyot nyújtózom. Gerincem jólesően ropog végig, s egy apró sóhaj hagyja el ajkaim. Ryuu a kanapén fekszik és alszik. Tegnap egész éjjel virrasztott, mert a gyereke megbetegedett, így nem volt könnyű éjszakája, de nem akart kimaradni a ma esti melóból. Miután Asahito-sama távozott, ráparancsoltam, hogy pihenjen le, mert fáradtan nem vesszük hasznát, ha Fei mégis úgy döntene, arcoskodik nekünk egy sort. Olyan háromnegyed nyolc-nyolc magasságában azonban megszólal telefonom. Asame rendel magához, hogy kötözzem át a vállát. Percek alatt érek a szobájába, s kissé feszülten, de megteszem amit kér.


Észreveszi, hogy valami zavar, de ezen már meg sem lepődöm, ám mikor rákérdez, mi az, hirtelen nem tudok mit mondani, végül mégis csak sikerül megszólalnom.

- Nem lenne szabad mennünk – mondom csendesen. - Rossz előérzetem van és egyszerűen képtelen vagyok megmagyarázni, miért – kezdek bele a színjátékba, hiszen valójában azért aggódom, hogy minden gördülékenyen menjen, amit elterveztem. - Csak érzem. Ha hihetünk Asahito-samának, és Hitsuji-sama tényleg áruló, akkor gondban leszünk – mondom neki őszintén. Nem nyugtat meg és még csak nem is akar, ami még jobban aggaszt. Nekem az ő védelme az első, erre esküdtem fel, és bármi áron meg fogom őt védeni, kerül, amibe kerül. Nem érdekel az sem, ha úgy döglök bele, hogy a tervemet nem sikerült véghez vinnem. Egy a fontos, hogy ő éljen. Miután engedélyt kapok távozni, még tájékoztatom arról, hogy az autó fél kilencre a ház előtt fog várakozni. Aprót bólint, én pedig kilépve szobája ajtaján halványan elmosolyodom és elindulok vissza az irodába, hogy felkeltsem Ryuuichit. - Jó reggelt, Csipkerózsika! - ébresztem őt vigyorogva. Szegény, azt sem tudja hirtelen, merre van, s mikor felfogja a dolgokat, még visszadől és megkérdezi, mi történt. - Semmi. Nyolc óra van, ideje készülni az éjszakára – mondom neki csendesen, mire kapok egy lazább fejmosást, miszerint előbb is felkelthettem volna. Már ezen is csak mosolyogni tudok, most ezt sem veszem magamra, inkább készítek neki egy kávét. Hálásan pislog rám, mikor felé nyújtom a bögrét, s egy-egy szál cigi társaságában megkávézunk, majd mind a ketten ismét nekiállunk az előkészületeknek. Ryuu magához rendeli Deon testőreit, valamint még két embert és ismerteti velük az esti programot. Mindenkitől teljes figyelmet és határozottságot kér, én pedig ismét csak elmosolyodom, ahogy a két testőrre pillantok. Izgalmas éjszakának nézünk elébe, az már biztos...