166.

Asame

Rohadt életbe! Nem veszem le szemem Feiről, de az, hogy Deon nevetni kezd és még be is szól Feinek... A fenébe is, kölyök, mondtam, hogy lapíts! A levegőbe emelem a fegyvert és meghúzom a ravaszt. Fei ismét rám pillant és gúnyos mosolyra húzza száját.

- Van két perced visszaszállni abba a tetves autóba és eltakarodni innen a picsába – szegezem neki a fegyvert újra. Egy-két autó motorja felbőg, elterelve Fei figyelmét, míg Nishida és Asahito hátrébb húzódik, Naoto pedig bevág elém a BMW-vel. Fei emberei lőni kezdenek, a testőreink szintén. Tekintetemmel Deont keresem, aki már nincs Kazu mellett. Remélem, most az egyszer tényleg azt teszi, amit kértem és a testőreihez ment, beszállt abba a kibaszott BMW-be és lapít. Viszonozzuk a tüzet, miközben újra és újra körbepillantva próbálom felmérni a terepet. Asahito és Yoru biztos fedezékbe vonult, Kazuki azonban szarban van és ez pillanatok alatt késztet döntésre. Odakiáltok Naotonak, hogy fedezzen, majd megindulok a kölyök felé. Nishida és a testőrei addig lefoglalják a másik oldalt. Odaérve Kazukihoz megragadom a karját belököm Asahito és Yoru mellé. A mostani felfordulás arra, jó, hogy szem elől tévesszük Feit. Fedezékbe vonulok én is az egyik autó mögé húzódva nem messze Naototól. Deont kell megtalálnom mindenképpen és a testőreit.


A rossz érzések, melyek egész este kerülgettek, most újra hatalmukba kerítenek. Valami bűzlik Dániában, és ha nem az, hogy a király foszlásnak indult, akkor kibaszottul nem tudom, mi. De nyugtalanít, hogy nem látom Deon testőreinek autóját. A kérdésemre azonban hamar megkapom a választ, ahogy ismét sikerül Naoto és Ryuuichi mellé kerülnöm. Az a terepjáró, mellyel Deon testőrei jöttek, leparkol nem messze tőlünk. Mégis mi a jó büdös francot csinál az a két marha? Még mindig Feit keresem a felfordulás közepén...


Deon testőrei szinte kiugranak a kocsiból, de azonnal golyót kapnak. Intek Ryuunak, hogy amíg mi fedezzük, menjen oda és nézze meg a hátsóülést, s amint ez megtörténik, nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e annak, hogy Deon nincs benne vagy sem. Hova a fenébe mentél, kölyök?! Nishidára pillantok, aki ugyanúgy tartja az ellentámadást, ahogy mindenki más, végül megérkezik az este meglepetése is és kurvára utálom, mikor Asahitonak tényleg igaza van. Hitsuji lép elő, fegyvert szegezve Deon fejéhez.

- Tüzet szüntess! - üvöltöm, és ezzel egy időben Fei ugyanezt teszi. Előlépek rejtekemből, bár Naoto nem akar engedni. Leszarom, mit akar. Arra kértem, hogy védjék Deont, hogy válasszon olyan embereket, akik elviszik innen, ha kitör a balhé, erre az a két barom nemhogy védte volna a kölyköt, még le is lövették magukat. Legalább nem nekem kell. Fei is előlép rejtekéből és fölényes mosolyra húzza száját.

- Hoppá! Erre nem számítottál, igaz? - kérdezi mézes-mázos hangon. Nekitámaszkodom az autónak, mely mögött eddig rejtőztem és hanyagul rágyújtok. Szemem sarkából Hitsujira pillantok. A mocskos áruló, még most is reszket szinte, látom rajta. Majd a végén számolunk vele is.

- Túl átlátszó volt az egész – mondom könnyedén és kifújom a füstöt. - Engedd el a kölyköt és takarodj innen! – mondom ridegen. - Már most el akarod baszni a dolgot? - húzom én is gúnyos mosolyra számat. - Szerinted mennyire lesz rád büszke a Triádok, ha teszem azt, véletlenül átadlak a zsaruknak? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, és hogy nyomatékosítsam a szavaim, előhúzom telefonomat a zsebemből. Fei int a fejével Hitsujinak, aki elengedi a kölyköt, majd menekülni kezd. Szerencsére Nishida észnél van és azonnal utánuk küldeti a testőreit. Gyerünk, Deon, csak egy pár méter! Kinyújtom kezemet Deon felé, miközben még mindig nem eresztem el Fei pillantását. Eldobom a csikket. - Takarodj innen! - morgok a kínai kutyára ridegen, mire lövés dördül el hátulról és Fei egyik testőre összeesik. Ez pedig újabb mosolyt csal arcomra.

- Rohadék, a következőt nem úszod meg ennyivel! – köpi felém a szavakat, majd elindul autójához. Nem mozdulok, ám egy újabb lövés érkezik valahonnan és megsebesíti Feit. Ösztönösen lököm be a kölyköt a kocsi mögé fedezéket keresve magamnak, de ennyi időm már nincs. Előrántva fegyverem nyitok tüzet a testőrökre, ám mielőtt eltalálnának, Naoto veti elém magát. Megint hosszú percekig tartó tűzpárbaj alakul ki, míg végül Fei és az emberei eltakarodnak.


Innentől kezdve felpörögnek az események, Ryuu segít a kocsiba rakni Naot, én pedig ráparancsolok a kölyökre, hogy üljön be az anyósülésre, miközben már Takashit hívom. Nao, cseszd meg, ne merészelj nekem itt megdögleni...! Végignézek testőrömön, miközben hazafelé száguldozunk. Három-négy golyó fúródott a testébe és rengeteg vért vesztett. Eltépve ingét igyekszem elszorítani a vállánál lévő sebet, miközben folyamatosan beszélek hozzá. Nem vesztheti el az eszméletét...


Rám emeli tekintetét és halványan elmosolyodik. Erőtlenül emeli fel kezét, hogy megérintsen, de nem hagyom neki. Megfogom felém nyújtott kezét, de egyszerűen képtelen vagyok neki bármit is mondani. Sosem hittem azt, hogy ez egyszer bekövetkezhet... Valahol sejtettem ugyan, de mindig reménykedtem abban, hogy nem fog, nem kell ettől rettegnem, mert kiegészítettük egymást mi hárman...

- Sajnálom – mondja csendesen, erősen küzdve a szavakkal. - Szeretlek – hunyja le szemét. Hogy mi van? Ledöbbenek. Miután leparkolunk a háznál, Ryuuichi szinte félrelök az útból, üvöltözik velem, ahogy egy testőrhöz nem méltó, de egyszerűen képtelen vagyok észhez térni.

- Vidd az egyik vendégszobába! Takashi azt ígérte, húsz perc, lassan itt kell lennie – mondom neki még mindig nem teljesen magamhoz térve, majd nem foglalkozva semmivel egyenesen dolgozószobámba megyek. Mindenem csurom vér, de ez sem zavar most. Előveszek egy poharat és whiskyt töltök magamnak, majd egy újabbat, végül dühömben a falhoz vágom a poharat és irodai székembe roskadva rágyújtok. A kurva életbe...