Ryuuichi
Naoto pocsékul néz ki és Takashi sem ígér semmit. Nem tudja elállítani a vérzést, bármennyire is küzd ellene, én pedig egyre feleslegesebbnek érzem magam. Naoto, te ostoba barom, mégis megkaptad, amire vágytál. Szemem előtt újra és újra lejátszódik mindaz, ami a parkolóban történt. Próbálok rájönni, ki volt az, aki rálőtt Feire, aki elindította ezt a rémálmot.
Ismét Takashira pillantok. Ő már nem küzd tovább, feladta, ahogy feladta Naoto is. Megfogom a férfi kezét és szemeire helyezve tenyerem, némán köszönök el tőle. Meg kell mondanom Asaménak, hogy meghalt, de képtelen vagyok most mozdulni mellőle. Nézem békés arcát, s egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Naoto nincs többé... Én magam fogom kinyírni azt a mitugrászt, aki nem bírt megülni a seggén és lőtt, erre mérget vehet. Ha nem pattog az a gyáva szar, Naoto még most is élne...
Felállok és kikísérem Takashit, ám amikor meglátom, hogy a BMW nincs a bejárat előtt, megint csak elfog az idegesség. Az isten áldjon meg, Asame, egyszer ülnél meg a seggeden...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése