2011. szeptember 11., vasárnap

170.

Asame

Halványan elmosolyodom azon, amit mond, s gyengéden törlöm le arcáról ujjammal könnyeit és a festékmaszatot. Tudom, hogy mire kér, értem minden szavát, amit mond és azzal is tisztában vagyok, hogy azt kell tennem, amit felvázol. Ezek számomra nem új dolgok és őszintén meglep, hogy még mindig nem értette meg teljesen a szándékaimat magával kapcsolatban. Végighallgatom őt. Talán ez az egyik alapja a kapcsolatunknak. Sohasem vágunk egymás szavába, legalábbis ritka az olyan pillanat. Érvelünk és ellenérvelünk, meghallgatva a másik véleményét, végiggondolva mindazt, amit mond, s ha van, amiben nem értünk egyet, akkor azt igyekszünk mindketten úgy megmagyarázni, hogy közben meggyőzzük a másikat az igazunkról.

- Sok mindent nem tudsz Kazukiról – mosolyodom el halványan. Halkan beszélek, ennyire futja most. - Miután Nishidához került, ugyanúgy tanítani kezdték, mint ahogy Asahito tanította Yorut a verés után, vagy ahogy én is tanítani akarlak. Az, hogy téged védett, ösztönös reakció volt részéről, de Kazuki van olyan jó, mint bármelyik testőr. Sőt, a tieidnél még jobb is – húzom el számat, mert eszembe jut, hogy az a két fasz baszott védeni Deont és inkább hősködtek a semmiért. - Nishida gondosan ügyelt arra, hogy Kazu megtanulja megvédeni magát. Az ő erejük ebben rejlik. Együtt, mégis külön... - mondom csendesen. - Ha nem tudnál dolgokat, te hogyan írnád le a kapcsolatukat pusztán az alapján, amit látsz? - kérdezem tőle őszintén. - Kazuki ugyanúgy képes lenne ölni Nishidáért, ahogy Yoru Asahitoért és fordítva – magyarázom neki még mindig halk hangon beszélve. - Én sem változtam meg – jelentem ki határozottan. - Meg akarlak védeni, mert fontos vagy számomra, ha kell, ölök érted, de pontosan tisztában vagyok azokkal a dolgokkal, mivel fogjak meg valakit. Erre mindig gondosan ügyelek – mondom komolyan. - Ha akkor nem lett volna a kezemben olyan kártya, mellyel megfogom Feit, nem jövök elő a kocsi mögül – folytatom tovább a magyarázatot. - Akkor sem hagytam volna, hogy a kezére kerülj, de más megoldást választottam volna. Egy időben felismert helyzet csatákat dönthet el - fejezem be végül és egy pillanatra megállok, míg arra kérem Deont, hogy helyezkedjen el nekem háttal. Gyanakvóan néz rám, és ez megint halvány mosolyt csal arcomra. - Még mindig nem bízol bennem eléggé – jelentem ki őszintén, s amint végre elhelyezkedik, óvatosan emelem meg karját és tapogatok végig vállán. Elhúzom számat, tényleg nem ártana neki egy csontkovács. Nem kínzom tovább őt, így csak tarkóján masszírozok végig, hogy egy kicsit oldjam benne a feszültséget. - Holnap elviszlek egy csontkovácshoz és beszélünk az orvosoddal is – mondom neki csendesen, miközben gondosan kerülve vállát lazítani próbálom. Lassan haladok végig hátán, olyan pontokat keresve, melyektől ellazul és a fájdalma is enyhül kicsit. - Nem áll szándékomban rejtegetni téged, mert egy, az fizikai képtelenség, kettő, mert előbb tanul meg egy tigris beszélni, mint egy Deon a seggén megülni – mosolyodom el őszintén. - Egyelőre csak azért vagy hímestojásként kezelve, mert a kialakult helyzet miatt képtelen voltam téged érdemben tanítani és taníttatni. Persze ez részben az én hibám, ha akkor Fei nem bassza át a fejem és nem folyamodik olyan eszközökhöz az első találkozásunkkor, mint amilyenekhez, akkor nem kéne a sérülés miatt halogatni ezt az egészet. Tisztában vagyok vele, hogy akkor sem lennél kész egyik napról a másikra, de legalább haladtunk volna valamit az egésszel... Most azonban az első és legfontosabb, hogy távol tartsalak Feitől, miközben Nishidával elintézve mindent leszámolunk Feijel. Ez már cseppet sem az a könnyed megleckéztetlek játék, aminek indult. Ha Feit kinyírjuk és Kobayashit börtönbe záratjuk, azzal figyelmeztetjük a Triádokat, hogy a Szindikátus megvédi a területeit az illetéktelen betolakodók elől. Csak Tokió negyedeit tíz-tizenöt yakuza uralja, ami közel olyan hat-hétszáz embert jelent ezen a területen... Ha folyamatosan nyomon tudjuk követni Feit és Kobayashit, a megfelelő időben képesek leszünk lecsapni rá. Kobayashi bukása pedig Akihito révén válik garantálttá. Akihito kapcsolatban áll az egyik helyi hírlap szerkesztőjével, így még aznap címlapra kerül Kobayashi bukása, remélve, hogy ez által a Triádok meghúzza magát - osztom meg Deonnal a terveinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése