173.

Asame

Tizenegy magasságában ismét az órámra pillantok. Lassan ideje lenne felkelnie Deonnak, így elnyomom cigimet a hamutartóban, majd felállva elindulok, hogy megnézzem őt a szobában és felkeltsem, ám belépve az ajtón meglepetten tapasztalom, hogy nincs ott, így következő utam a szobájához vezet. Most az sem zavar, hogy fegyverrel az oldalamon flangálok a házban, holott itthon nem szoktam. Belépve a szobájába azonban újabb meglepetés ér, mert Deon ott sincs. Mégis hol a fenébe lehet? Nem fogom feltúrni miatta a házat, így előhúzom a zsebemből a telefont és őt hívom. Sokáig tart, mire felveszi, de megnyugodom, mikor közli velem, hogy a konyhában lapul. Akkor jó. Kinyomom és elindulok a konyhába. A mai nap úgy látszik, a meglepetéseké, mert Deon áll a konyhában és valamin nagyon ügyködik, Ayako pedig úgy fest, mint aki éppen felrobbanni készül.

- Minden áron sütögetni akart – közli velem egyszerűen a néni, aki még mindig fel akar robbanni az idegességtől és mikor közlöm vele, hogy hagyja kibontakozni őt, morog valamit az orra alatt, majd közli, hogy ha kell valami, megtaláljuk őt a helyén. Csak megcsóválom a fejem, majd készítek magamnak egy kávét és leülve az asztalhoz rágyújtok.

- Beszéltem a csontkováccsal és az orvosoddal, ha végeztél, megejthetnénk – mondom csendesen. - Utána beugrunk Nishidához, mindenképpen beszélni akarok vele a tegnapot illetően – teszem még hozzá. - Gondold át, kell-e valami a városból, mert akkor azt is megejtjük egyúttal – dőlök hátra a székben és figyelem, ahogy tevékenykedik.


Elgondolkodom az éjjel a Ryuuichivel beszélteken, végül inkább megrázva fejem hessegetem el a gondolataimat megint. Rengeteg dolgunk van még mára. Ryuu intézi Naoto temetését, így egyelőre nekem kell foglalkoznom a többivel.

- Egyelőre nem teszünk semmit – kezdek bele terveink megosztásába, legalább lefoglal a dolog kicsit. Ritka alkalmak egyike, mikor nincs kedvem semmihez és mellette még unom is magam, de most ezt az állapotot is sikerült elérnem újra. - Meg kell várnunk, míg Fei egy kicsit csillapodva végre kapcsolatba lép Kobayashival és a megfelelő pillanatban lecsapni rá. A rendőrséget is belevonjuk az akcióba, remélve, hogy a kapitány van annyira értelmes, mint amennyire tegnap is megmutatta azt – magyarázom Deonnak. Tegnap nem jelent meg a rendőrség a parkolóban, mert arra kértem a kapitányt, hogy bármi is történik, maradjanak ki a dologból és szállítok neki. Ez továbbra is fennáll és nagyon is remélem, hogy számíthatok most is a rendőrökre. Természetesen tudom, hogy ennek megvan az ára, de a pénz sosem számított. - Mikorra készülsz el?