Elgyötörten belekuncogok Kazu vállába és újra megremegek, mikor megszólal. Hagyni menni magától a dolgokat... Nos ez pont az, ami nekem vagy nem megy, vagy beleroppanok, ha mégis. Kazunak is mondtam, hogy nem bírok nyugton lenni, szóval egyértelmű, hogy a ne csinálj semmit nekem nem követhető tanács. Most is mosolygok, méghozzá egyre jobban és vidámabban. Mulattat, hogy Kazu mennyire nem ismeri Asamét, vagy nem nézi ki belőlem, hogy azonnal jelzem, ha valami nem tetszik. El kell röhögnöm magam ezen.
- Te igyekszel tudatni, én azonnal tudatom – jelentem ki vigyorogva, majd eleresztem a srácot és törölgetni kezdem a szemeimet. - Néha okosabb lenne előbb tízig számolnom, nem mindjárt betolni a frankót, főleg mert egy Deoni monológ azért hagy maga után kívánnivalót. Sok gebaszt spórolnék meg, de egyelőre sokszor előbb indul el a pofám, mint az agyam – ismerem be készségesen, aztán kiröhögöm Kazut a könyvelés miatt. Azt hiszem, kezdem visszanyerni a megszokott lelkiállapotomat. Jól esett kisírni és kipanaszkodni magam, s hálás vagyok Kazunak, amiért elviselte a kitörésemet és az is, hogy ő is őszintén beszél velem, megoszt végre dolgokat. Igazi barátnak érzem magam ettől, nem csupán névlegesnek. Mindkettőnknek fontos ez a barátság és bár nem egészen tudjuk, hogyan legyünk jó barátok, igyekszünk azok lenni a másik számára. - Nézz hülyének, de engem érdekelt a könyvelés is egy kicsit, mikor feldiktáltam Asaménak – osztom meg vele. - Lehet, hogy tanulni fárasztó és unalmas, de inkább ez, mint a fizika vagy a földrajz – érvelek könnyedén, majd barátságosan megpaskolom a vállát. - Általában közös nevezőn vagyunk Asaméval és viszonylag könnyen kötünk kompromisszumokat is – árulom el büszkén. - Tudod... ő is teljesen más velem, mint egyébként. Meg nekem nem nehéz dűlőre jutni vele, mert hasonlóan gondolkodunk dolgokról, amiről meg nem, ott megharcolunk és el tudjuk ismerni, hogy a másiknak van igaza, ha belátjuk. Általában nekem az a tré, hogy ő már lépésekkel előrébb jár, én azért a célért harcolok, aminél ő van, csak mivel elfelejt vagy nem akar minden apróságot az orromra kötni, élvezkedhet rajta, hogy ami neki kézenfekvő és tény, azért én még küzdök – teszem hozzá némileg sértetten, aztán elkuncogom magam. - Nem hát. Valamikor még akkor sem, amikor teljesen egyetértek Asaméval.
- Te igyekszel tudatni, én azonnal tudatom – jelentem ki vigyorogva, majd eleresztem a srácot és törölgetni kezdem a szemeimet. - Néha okosabb lenne előbb tízig számolnom, nem mindjárt betolni a frankót, főleg mert egy Deoni monológ azért hagy maga után kívánnivalót. Sok gebaszt spórolnék meg, de egyelőre sokszor előbb indul el a pofám, mint az agyam – ismerem be készségesen, aztán kiröhögöm Kazut a könyvelés miatt. Azt hiszem, kezdem visszanyerni a megszokott lelkiállapotomat. Jól esett kisírni és kipanaszkodni magam, s hálás vagyok Kazunak, amiért elviselte a kitörésemet és az is, hogy ő is őszintén beszél velem, megoszt végre dolgokat. Igazi barátnak érzem magam ettől, nem csupán névlegesnek. Mindkettőnknek fontos ez a barátság és bár nem egészen tudjuk, hogyan legyünk jó barátok, igyekszünk azok lenni a másik számára. - Nézz hülyének, de engem érdekelt a könyvelés is egy kicsit, mikor feldiktáltam Asaménak – osztom meg vele. - Lehet, hogy tanulni fárasztó és unalmas, de inkább ez, mint a fizika vagy a földrajz – érvelek könnyedén, majd barátságosan megpaskolom a vállát. - Általában közös nevezőn vagyunk Asaméval és viszonylag könnyen kötünk kompromisszumokat is – árulom el büszkén. - Tudod... ő is teljesen más velem, mint egyébként. Meg nekem nem nehéz dűlőre jutni vele, mert hasonlóan gondolkodunk dolgokról, amiről meg nem, ott megharcolunk és el tudjuk ismerni, hogy a másiknak van igaza, ha belátjuk. Általában nekem az a tré, hogy ő már lépésekkel előrébb jár, én azért a célért harcolok, aminél ő van, csak mivel elfelejt vagy nem akar minden apróságot az orromra kötni, élvezkedhet rajta, hogy ami neki kézenfekvő és tény, azért én még küzdök – teszem hozzá némileg sértetten, aztán elkuncogom magam. - Nem hát. Valamikor még akkor sem, amikor teljesen egyetértek Asaméval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése