2011. szeptember 5., hétfő

18.

Asame

- Kicsit neveletlen a srác, nem? - kérdezi Akihito őszintén.

- Ne foglalkozz vele, a szájkarate megy neki – mondom őszintén. Akihito az az ember, aki mindig úgy viselkedett velem, mint egy testvér. Sohasem kezelt másként és én sem tekintettem őt kevesebbnek annál. Amikor apámtól menekültem, ő volt az, aki meghallgatott, s még ha nem is mondott semmit, valami biztonságérzetet jelentett az, hogy ott van mellettem. Nekiállunk az edzésnek. Akihito mint mindig, most sem kímél és ennek még az eredménye is meglátszódik. Hatalmas vörös folt éktelenkedik oldalamon, miközben edzőpartnerem jókat kuncog rajtam. Fáradt vagyok, ez igaz. Átöltözöm és a dolgozószobámba invitálom. Nem csak edzeni hívtam ide. Akihito, mint az egyik legnépszerűbb dojo vezetője, sok információval rendelkezik olyan emberekről is, akik érdekeltek lehetnek az emberkereskedelemben. Nekem pedig most mindennél jobban szükségem van néhány adatra az egyik képviselőről. Ráadásul Deon apjának a cége is érdekelt a dologban és ez az, ami miatt idehívtam Akihitot. A kapcsolatai révén mindenhez hozzáfér, amire nekem jelen pillanatban szükségem van. A kioktatását pedig elviselem, talán ő az egyetlen, akitől igen.


Miután távozik, lelépek én is otthonról, meglátogatom a tulajdonomban lévő kaszinókat és éjszakai bárokat. Az egyik emberem arról informált, hogy valami nem stimmel a számlákkal. Kíváncsi vagyok, mire jutott a nyomozással kapcsolatban. És nem is kell sok időnek eltelnie, hogy megtudjam. Valaki sikkaszt, ez nyilvánvaló volt. És most már azt is tudom, ki. Hagyom, hogy játsszon még egy kicsit, mielőtt lecsapnék rá. Elgondolkozom, a kaszinó irodájában ücsörögve nézegetem az előttem heverő számlákat, de már rég nem érdekel, mi áll rajtuk. Vajon mi köze lehet Tanaka képviselőnek a kölyök apjának cégéhez és mindemellett az emberkereskedelemhez? Ez a három jelenleg nem áll össze teljesen, de este, azt hiszem, annak ellenére, hogy azt terveztem, egy darabig nem óhajtok különösebb csevegést folytatni Deonnal, mégis csak rá kell szánnom magam.


Felhívom Ryuuichit.

- Ryuu! Intézd el a kölyök gyógyszereit, meg kerítsetek neki néhány holmit, nehogy úgy érezze a királylány, hogy nincs kinyalva a hátsója. Higgye csak azt, hogy nyeregben van és megkaphat bármit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése