Ryuuichi
- Nézd, kölyök, nem a haverod vagyok és nem is leszek az. Ha normális leszel, úgy is bánunk veled, ha nem, ne számíts tőlünk sem semmi jóra. Nem mi fogunk kísérgetni, majd kerítek valakit melléd. Nekem annyi a dolgom, hogy néhány dolgot elmagyarázzak, utána felőlem a fáklyás - mondom neki nyíltan. - Engem nem érdekel, mit gondolsz Asame-samáról, amíg nem sérted meg őt, nem is nagyon érdekelnek a jelzőid sem, amiket használsz, mert ellentétben veled mi ismerjük őt és nagyon is jól tudjuk, milyen és mit miért tesz. A konyha erre van – terelgetem a helyes irányba. - Egy valamit azonban nagyon jó, ha megjegyzel vele kapcsolatban... Asame-sama nem az az ember, akinek te hiszed... - kérem tőle komolyan. Nem fogom kiadni neki a saját főnököm, csak egyszerűen ismerem őt már egy ideje ahhoz, hogy tudjam. Makacsságban és akaratosságban sokkal jobban túltesz a kölykön. Felnevetek – Félni? Ha azt akarná, hogy félj tőle, más módszert választott volna... Ezt elhiheted nekem – mondom újra megkeményítve magam. Asame sosem szerette, ha túl közvetlenek vagyunk a játékszereivel. Megszólal mobilom. Asame az. A kérés egyértelmű. Egy apró értettemet felelek, majd leteszem azt és felállok az asztaltól, ahova idő közben letelepedtünk. - Ayako, rád bízom a kölyköt, míg elintézek pár dolgot a főnöknek. Ideküldök valakit, aki majd kísérgeti őt a továbbiakban – indulok meg kifele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése