181.

Asame

Újra csend telepszik körénk és alig tíz perccel később leparkolunk a ház előtt. Elengedem Deont és kiszállva az autóból elindulok a garázs felé. A Mazdához lépek, s egy darabig nézegetem az autót. Annak idején a vezetés sokat segített abban, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Teljesen máshogy hat, mint az edzés. Az lenyugtat, ez viszont felpörget. Teljesen... Elgondolkozom azon, hogy beüljek-e és meghajtsam kicsit, de attól tartok, Deon ismét megpróbálna megakadályozni ebben, ha már felemlegette a felelőtlenségről szóló mondatomat. A muszáj azonban hajt, így ledobva kabátomat az egyik BMW-re beszállok az autóba és beindítom. Gyönyörű hangja van a V8-asnak még mindig és az autó is csodásan duruzsol alapjáraton. Intek fejemmel a kölyöknek, hogy szálljon be és már előre mosolygok azon, hogy mit kapok én még ezért. Amint behuppan, nem szarozok, megpörgetve kicsit a motort végül elindulok.


A vállamnak már nincs nagyobb baja azon kívül, hogy terhelni még mindig csak finoman lehet. Beszéltem a délelőtt folyamán Takashival is. Holnap jön és kiszedi a varratokat. Egy újabb versenyt tervezünk szerdára. Reményeink szerint Hirotonak sikerül rábeszélnie Feit, hogy jöjjön el, már csak azért is lesz fontos, mert így szemmel tudjuk tartani legalább arra az időre. Most nem készülünk lövöldözésre, egy figyelmeztetés bőven elég volt a kínainak, de abban biztos lehet, ha bármivel kísérletezik, ott helyben lövöm agyon, nem érdekel utána sem Kobayashi, sem a Triádok.

- Beszélni akarok veled – kezdek bele csendesen, az útra figyelve, ahogy kigördülünk a kapun. Egyelőre nem igazán hajtom meg a Mazdát, majd az autópályán. - Nishida elfogta azt, aki rálőtt Feire – kezdek bele, bár sejtem, hogy ennyit már tud, hiszen Kazuki nem bírja ki, hogy ne járjon el a szája. - Gondolom, ezt tudod, ahogy azt is, hogy Hiroto volt az... - mondom ki, amit gondolok. - A miért pedig roppant egyszerű. A kölyök rájött, hogy Hitsuji mindenét odaígérte Feinek, ha a tervük nem sikerül és elbuknak. Hogy kényszerből vagy sem, nem tudom és nem is érdekel igazából. Megfizetett az árulásért, ezen nincs mit tovább ragozni, Hitsuji azonban Hirotot is odaígérte Feinek, ezért a kölyök úgy gondolta, rövid úton vet véget a dolognak. Megértem valahol. Egy kínai cafkája lenni... rosszabb a halálnál... Kapott egy esélyt a kölyök, hogy bizonyítson, nem olyan kis pondró, mint a pártfogója volt. Persze keményen meg kell dolgoznia azért, hogy megbízzunk benne... Fei cafkájaként kell figyelnie gazdája minden lépését és tájékoztatni a terveiről. Nem könnyű, de ha tényleg annyira faszagyerek, mint azt a lövöldözéskor bizonyította, menni fog neki... - fejezem be csendesen. - Szerdán ismét versenyt rendezünk. Nishidával oda akarjuk csalni Feit, így legalább szemmel tarthatjuk mi is egy ideig. A kölyök dolga rábeszélni, hogy jelenjenek meg a versenyen – avatom be őt a tervbe, miközben ráfordulok az autópályára. Nem nézek Deonra most, a vezetésre koncentrálok, s amint szabadabbá válik az út előttem, a gázra taposok. A mutató hamar felugrik egyhetvenre, s nem sokkal később már kettőtízzel száguldunk végig a pályán. Most az sem érdekel, hogy hány traffipax mellett húzunk el. Leszarom, ahogy ők is minket... A harmadik kijáratot is elhagyjuk, én pedig lassítani kezdek és lehajtok az autópályáról. A V8-as újra csendesen duruzsol és megint beállunk a megszokott nyolcvanas tempóra. - Szeretném, ha most nem kötekednél Hirotoval – kérem őt komolyan. - Legalábbis túl látványosan ne tedd és ha lehet, Feit is hagyd békén, ha megjelenne. Nem akarunk botrányt. Egyszerűen csak a közelünkben szeretnénk tudni, míg az embereink elintéznek egy-két dolgot, hogy könnyebb legyen a megfigyelése – mondom őszintén. Alig egy óra alatt érünk vissza a házhoz, én pedig leparkolom a garázsban a Mazdát. Hosszú percekig járatom még a motort néha megtúráztatva kicsit az autót, mielőtt leállítanám, majd Deon felé fordulok és gyengéd csókba húzom őt. - Mit szólnál ahhoz a forrófürdőhöz? - húzom ajkaimat halvány mosolyra. Lássuk, mennyire bátor még most is, ha már a kocsiban annyira pedzegette a kádas dolgot.