182.

Asame

Kiszállva a Mazdából kabátomért megyek, majd Deon mellé lépve, átkarolva őt indulok meg befelé. Nincs kedvem most játszani a kemény yakuzát, aki senkit nem enged a közelébe, így most az sem érdekel, hogy hányan nézik ezt a jelenetet. Nincs közük hozzá, hogy kivel hogy bánok és miért. Beérve a házba aztán mégis csak elengedem a kölyköt és beszólok Ayakonak, hogy dobjon össze valami egyszerű vacsorát. Nem ártana egyikünknek sem, majd a dolgozószobám felé veszem az irányt. Bent ledobom a kabátot a székre és leveszem magamról a pisztolytáskát is, majd megtámaszkodva az asztalnál rágyújtok.

- Nem feltételezzük azt, hogy Fei nyugton megülne a seggén, ha mégis letalálna, de légy közel a barátaidhoz és még közelebb az ellenségeidhez – vonom meg vállam. - Mellesleg ha bármivel is próbálkozna, habozás nélkül fogom agyonlőni, mint egy veszett kutyát, mielőtt kettőt pillanthatna – közlöm tárgyilagosan. - Hogy mennyire előnyös nekünk, hogy Hirotot csak úgy odavetjük, erről órákig magyarázhatnék. Igazából én sem bízom a kölyökben annyira, hogy ne vegyem számításba, mi lesz, ha ellenünk fordul... Mindenesetre az esélyt megkapja rá, hogy megmutassa, nem olyan, mint a gazdája volt. Mellesleg Hiroto talán azért sem követi el azt a hibát, amit Hitsuji – mondom őszintén. - Azért dobom oda Feinek, mert ahhoz, hogy megtudjon a kínaitól bármit is, bizony elég készségesen szét kell tennie a lábát és Fei bizalmába férkőzni – osztom meg vele a tényeket. - Ezt veheted kegyetlenségnek, veheted, aminek akarod... A magam részéről úgy vagyok vele, hogy örüljön, hogy életben hagytam... De nem könnyítem meg az életét egy percig sem, amíg nem bizonyít. Az egyik legjobb emberem bánja a forrófejűségét. Ezt egy yakuzától sem tűrném el, nemhogy egy olyan senkitől, mint Hiroto – mondom komolyan. - Az, hogy nem látott bele Hitsuji dolgaiba, nem jelenti azt, hogy egy kis elszántsággal és élniakarással, nem juthat Fei közelébe. A helyzet megalázó és undorító, tudom, tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy miért retteg annyira attól, hogy egy kínai cafkája legyen. A kínaiak nem szaroznak. Ha egy szuka nem engedelmes, megkínozzák és annál nincs rosszabb, ha valakit úgy dugnak meg nap mint nap, hogy a kínok kínját kell átélnie és még meg is alázzák... Ha szeretnéd, részletezhetem is neked, ez mivel jár, de nem hiszem, hogy tetszene a mese erről – nézek rá kifújva a füstöt. - Másrészről ha egy yakuza nem akarja, hogy a pártfogoltjának bármibe is belelátása legyen, akkor csinálhat az a szerencsétlen bármit, akkor sem fog gazdája közelébe férkőzni, ha készségesen minden este szétteszi neki a lábát – avatom be ebbe is Deont. - Ha nem akarnám, hogy tudj dolgokat, vagy azt szeretném, hogy még csak meg se sejts semmit, nekem is meglennének rá a módszereim, és pattoghatnál nekem napestig bármeddig, akkor is így lenne – mondom komolyan. - Figyeljük Feit és Hirotot is, nincs más lehetőségünk, mellesleg szerdán még talán versenyezni is láthatsz – árulom el neki most már elmosolyodva, majd eloltom a cigarettámat a hamutartóba és odalépve hozzá ölelem át és csókolom meg újra. - Akkor? Jöhet az a fürdő? - kérdezem tőle csendesen, szemeibe nézve, szinte incselkedve vele, majd ellépek előle és elindulok a szobám felé, hogy vagy vele, vagy egyedül, de igenis megejtsem azt a forró fürdőt.


Belépek szobám ajtaján és egyenesen a fürdőbe megyek, hogy elkezdjem megengedni a vizet, miközben visszasétálva a szobába nekiállok levetkőzni.