2011. szeptember 11., vasárnap

185.

Asame

- Tisztában vagyok a kettő közti különbséggel – mosolyodom el, és játékosan markolok rá combjára. - Vagy szeretnéd, ha máshogy is szemléltetném, hogy nem szenvedek fogalomzavarban? - suttogom fülébe incselkedve vele. - Talán igazad lehet – csinálok úgy, mint aki elgondolkodik. - Egyre több hülyeség jut eszembe, ha melletted vagyok... például az, hogy... - nyújtom el az utolsó szót és fröcskölöm le végül az ujjaimról lecsöpögő vízzel, majd jóízűen felnevetek. Tényleg kezdek megbolondulni Deon mellett. Na jó, Asame, ideje végre komoly férfiként viselkedned, mert ez egyre katasztrofálisabb.


Mikor megfordul és hozzám bújik, átkarolom őt és óvatosan dőlök hátra, magamra húzva őt. Elmosolyodom és puszit nyomok a fejére, gyengéden cirógatva hátát. Vannak olyan pillanatok, amikor rohadtul nincs szükség szavakra és ez most egy olyan pillanat. Megőrjít azzal, hogy bújik, hogy meztelenül simul hozzám. Vágyom rá és az eddigi türelmem lassan párologni kezd. Nem tudom és egyszerűen nem is akarom titkolni, hogy mennyire vágyom rá, hogy szeretem és vigyázni akarok rá, mindig, mindenhogyan.


Tatsuo óta nem éreztem ezt senki iránt és ez valahol azért számomra ijesztő, de ugyanakkor jólesik, hogy megtaláltam azt, aki annyi idő után végre feloldozhat, aki kirángat abból, amibe menekültem. Még most is megmosolyogtat valahol, hogy ezt pont egy tizenhét éves, lázadó kamaszban sikerült meglelnem, de cseppet sem bánom. Deon méltó ellenfelem mindenben és tökéletes partnerem is, habár ezt sosem fogom az orrára kötni. Egy, mert van bennem annyi büszkeség, kettő, mert szerintem nagyon is jól tudja, hogy ezt gondolom.


Tovább cirógatom a hátát kedvesen, miközben másik kezemmel álla alá nyúlok, s megemelve fejét vonom őt gyengéd és hosszú csókba. Nem eresztem, csak akkor, mikor már mindketten alig kapunk levegőt, de akkor is csak annyira, hogy rendeződjön légzésünk, majd visszatérek ajkaihoz. Nyelvemmel simítok végig a puha ajkakon, hogy újra bebocsájtást nyerve hívjam az övét édes keringőbe sajátommal. Újra és újra csókolom őt, hol szenvedélyesen, hol kedveskedve, ismerkedőn, gyengéden.


A fürdőkád nem rossz, ha az ember egy gyors dugásra vágyik, de arra, amire én készülök Deonnal, és nagyon remélem, hogy a kölyöknek esze ágában sem lesz tiltakozni, ahhoz nem a legmegfelelőbb. Márpedig szeretnék neki mindent megadni, hogy az első alkalom tényleg csodálatos legyen számára annak ellenére, hogy tudom, nem lesz fájdalommentes neki az együttlét. Vágyom rá, kimondhatatlanul, ám ha úgy érzi, elég, megállíthat bármikor és szeretném, ha ezzel tisztában lenne...

- Akarlak, csibe... - lehelem ajkaira a szavakat csendesen, várva a válaszát, reménykedve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése