Tíz óra magasságában keveredek végül haza, amit annyira nem is bánok. Naoto persze azonnal megint körbeugrál, hogy átkötözze a sebeket. Értékelem én az aggodalmát, csak éppen nem szeretem, ha túlbuzog benne a tettre készség. Átöltözöm. A mai napra bőven elegem volt az ingekből és öltönyökből. Egy egyszerű magas nyakú, ujjatlan, fekete garbót választok és hozzá egy szintén sötét farmert. Néha a yakuzák is szeretnek kényelmesen öltözködni, ez van. Elindulok a kölyök szobája felé újabb bontatlan doboz cigivel, hátha ez kivételesen nem végzi az ablakon kihajítva. Ennyit még én is megtehetek annak a takonynak a lelki üdvéért, nem? Kopogás és minden egyéb nélkül nyitok be hozzá, s ahogy azt tettem előző este is, megállok az ajtónál és az ott lévő szekrényen megtámaszkodok.
- Mondd csak, csibém, mivel is foglalkozik a drágalátos apucid cége? - kérdezem hűvösen.
- Mondd csak, csibém, mivel is foglalkozik a drágalátos apucid cége? - kérdezem hűvösen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése