20.

Asame

- Tisztában vagyok vele, kölyök, hogy pont ott szarod le, ahol van, ellenben azzal is, hogy mennyire meglepődnél, ha elárulnék neked néhány dolgot... - lóbálom meg újra a mézesmadzagot, nem mintha ki akarnék tálalni neki, de addig sem unom magam halálra. A grimaszolásai felértek egy tökéletes vallomással arról, hogy tegnap este megtette és sejtem, mi járhatott abban a hülye fejében.. vagyis inkább ki... Álmodozzon csak még egy kicsit, nem nyúlok hozzá egy ujjal sem még egy darabig, bármennyire is szeretné néha, mert a mozdulatai, a reakciói mindent elárulnak. Tegnap is várta a folytatást, ahogy ma is, ezért nem menekül. Átlátszó vagy, kölyök. Nem menekülsz, mert tudod, hogy nincs esélyed, de idáig hallom a szívverésedet és látom rajtad, hogy úgy izgulsz, mint szűzlány az első dugás előtt. Csalódást kell okozzak, aranyom... Ezt a kört is bebuktad...

- Azt hittem, te szabod a feltételeket, Hime-chan – húzom gúnyos mosolyra számat. - Mi az, picinyem, kifogytál az ötleteidből? - húzok elő egy újabb szál cigarettát és rágyújtok megint. - A bringáról és a laptopról már most megfeledkezhetsz. Nem a Hiltonba hozattalak és még csak nem is Csodaországba keveredtél, Alice. Érd be ennyivel. A sminkkészletről beszélhetünk, esetleg... Mi az én feltételem? Pofonegyszerű a képlet... Vagy netán mégsem? - támaszkodok meg az ágyon mélyen szemébe nézve... Fáj, hogy ennyire ostoba, de szórakoztat, már ezért megéri őt szívatni, de tényleg.